„András apostol” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
46. sor:
Csak ennek tudjuk tulajdonítani azt a soha felül nem múlt tettét, hogy a legendás és titokzatos szkíták is beengedték Jézus apostolát belső életükbe, miután átlépte a Dunát. A „szkíta erkölcs” és a „szkíta törvény” igen híresek voltak az ókorban, s ma már azt is tudjuk, hogy elképesztően szervezett társadalmú, magas kultúrát művelő ősi és hatalmas nép voltak. De András nem csak hogy az országukban telepedhetett le egy időre, hanem komoly mértékben részt vett Szkítia vallási életének alakításában is. András apostol, ahogy más kultúrák esetében, úgy a szkítáknál is alaposan elmerülhetett a hagyományokban, a nép Isten-hitében. Nem írnak róla sokat, pedig megilletné a dicséret az apostolt, hogy András ezzel egyedülálló dolgot kísérelt és valósított meg az egész ókort tekintve! Ezt a teljesítményt András apostolon kívül, csak Fülöp apostol közelítette meg, a „ló-szerető”. Ezért nevezzük Andrást és Fülöpöt máig úgy, hogy „a két szkíta-térítő”. Jellemző a szkítákra, hogy Jézus tanítványain kívül más történelmi személy nem mondhatja el magáról, hogy ilyen mélyre hatolhatott a titokzatos szkíták életébe. András apostoli műve óta keresztények a szkíták.
 
A [[királyi szkíták]] (skythai basileioi; saját nevük görögösen iyrkai, ourgoi, urogi) az i. e. 2. században elvesztették vezető szerepüket a kelet-európai pusztán. Helyüket testvérnép – a helytelenül szarmatáknak is nevezett közép-ázsiai alánok – foglalták el. A királyi szkíták népességének egy része a Krím-félszigetre, illetve a Dnyeszter és a Déli-Bug alsó szakaszának környékéhez tömörült. Kisebb birodalmuk – Μικρά Σκυθία, Scythia Minor: Kis-Szkítia (i. e. kb. 250–i. sz. kb. 200.) – neve utóbb a mai [[Dobrudzsa]] területére szállott át, ahol az i. e. 2. században szintén feltűntek. Az i. e. 111. esztendőben [[VI. Mithridatész pontoszi király]] seregeitől vereséget szenvedtek, s függetlenségük elveszett. A görögök befolyása alá kerültek – uraik görögös neve is erről tanúskodik –, majd a Római Birodalom alattvalóiként folytatták életüket. András apostol ezen szkíták között hintette el – sikeresen – a keresztény hit magvait.
A szkíták és Thrákia után András Görögországba ment, ahol megint kapcsolatba kerül a görögséggel.
 
Pál apostolnak a Kolossébeliekhez írt levele (3: 10–11.) szintén említi eme szkítákat.
 
{{Idézet 2|És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, aki teremtette azt: Ahol nincs többé görög és zsidó: körülmetélkedés és körülmetélkedetlenség, idegen, scithiai, szolga, szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus.|Károli Gáspár fordítása}}
 
A szkítákSzkítiai és Thrákiathrákiai látogatása után András Görögországba ment, ahol megint kapcsolatba kerül a görögséggel.
 
== Vértanúsága ==