|
:λ a szerkezeti réteg anyagra jellemző hővezetési tényezője
=== Többdimenziós hőáramlás (hőhíd) ===
A határolószerkezet minden olyan helyét, ahol többdimenziós hőáramlás és hőmérsékleteloszlás alakul ki, hőhídnak nevezzük. Kialakulásának okai:
*Geometria (pl. falsarok)
*Anyagváltás (például [[vasbeton]] pillér, koszorú)
*felületi hőmérséklet egyenlőtlen eloszlása (például árnyékolás, bútorok miatt)
*ezek kombinációja (például [[Ablak (épületszerkezet)|ablakok]])
Ebből következik, hogy hőhídmentes szerkezet nincs, ezek hatásait legfeljebb enyhíteni lehet (és kell is).
{{fő|Hőhíd}}
'''Hőveszteség a hőhidakon keresztül:<br />'''
A hőhidak leggyakrabban vonalmentiek, ekkor a hőveszteséget a vonalmenti hőátbocsátási tényező segítségével (k<sub>l</sub>) számítjuk ki:
:Q=lk<sub>l</sub>(t<sub>i</sub>-t<sub>e</sub>)
:
:ahol:
:
:l a vonal hossza
:t<sub>i</sub> a belső, t<sub>e</sub> a külső hőmérséklet
'''Hőhidak káros hatásai'''
*Nagyobb energiaveszteség, megnövekedett fűtési költség
*Esetleges páralecsapódás, vizesedés, és az ebből származó hatások:
:*Épületszerkezet állagromlása
:*Penészgombák megtelepedése, egészségügyi hatások
'''Hőhidak hatásának csökkentése'''
*A tervezés során, egyszerű geometria, illetve minél kevésbé tagolt homlokzat alkalmazásával.
*A vasbeton elemek elé helyezett kiegészítő hőszigeteléssel.
*Hőhídmegszakító elemek alkalmazásával (erkélylemezek és attikafalak esetén)
Nem meglepő, hogy a modern építészeti technológiák egyik legfontosabb szempontja az energiatakarékosság. Ennek az egyik - jó értelemben vett - szélsőséges formája a [[passzívház]], ahol a mindennapi élethez szükséges hőenergiát szinte teljes mértékben megújuló forrásból nyerik - mindez azonban kevés volna megfelelő [[hőszigetelés]] nélkül. Ez igaz természetesen a hagyományos technológiákkal épült házakra is, hiszen függetlenül attól, hogyan nyerjük, a hőenergiát minél kevesebb veszteséggel kell benn tartanunk. Ezt a hőveszteséget pedig minél jobb szigeteléssel tudjuk csökkenteni. Ha a szellőztetést nem számoljuk, egy hagyományos családi házban a legjelentősebb hőveszteség a falakon (30%) keletkezik.<ref>[http://www.hg.hu/cikk/a_hoszigeteles_merheto_elonyei A hoszigetelés merhető előnyei]</ref>
Vegyünk például egy hagyományos, 30 cm-es porotherm téglából épült házat. Szigetelés nélküli hővesztesége 0,59 W/m2K, míg ugyanezt a falat kívülről 10 cm vastag [[polisztirol]] lapokkal (EPS, dryvit) szigetelve a hőveszteséget kevesebb, mint a felére csökkenthetjük: 0,24 W/m2K.<ref>[http://s2.pentacom.hu/baumit/pics/1.gif s2.pentacom.hu]</ref>
Ha ezeket az értékeket vesszük alapul, egy egyszerű, 12*12 méter alapterületű ház külső falfelülete (az ablakokat nem számítva) kb. 120 m2. Ezt hűti a külső levegő. Egy hidegebb téli napon a külső és belső hőmérséklet közti különbség elérheti a folyamatos 20 °C-ot. Külső szigetelés nélkül egy négyzetméternél tudjuk, hogy 0,59 watt energiát veszítünk folyamatosan. Habár jellemzően gázzal fűtünk, az egyszerűség kedvéért számoljunk kilowattban: 0,59/1000 kilowattot, egy óra alatt 0,00059kWh-t veszítünk. Ezt beszorozva a 20 °C-kal, illetve a 120 négyzetméterrel, ez óránként 1,4 kWh-t jelent, ami [[2008]]-as árakon kb. 50 Ft, vagyis hidegebb napokon külső szigetelés nélkül naponta átlagosan 1000 forintot költünk az utca fűtésére. 10 cm-es külső szigetelőanyag felhelyezésével ezt az összeget 400 Ft, míg pld. 14 cm-es vastagság esetén 300 Ft alá tudjuk szorítani.
== Források ==
| 