„Izrael himnusza” változatai közötti eltérés

'''Izrael nemzeti himnuszának''' ({{ny-he|התקווה}} ''HaTikvá'', jelentése: „A Remény”) szövegét [[1878]]-ban [[Naftali Herz Imber]] írta, aki 1882-ben érkezett [[Galícia|Galíciából]] [[Palesztina|Palesztinába]]. A zene egy ősi ladinó (spanyol-zsidó) dallam, melyet [[Samuel Cohen]] dolgozott fel.<ref>A szöveg és a dallam történetéről többet megtudhat a következő cikkből: {{cite web|author=Gali Máté |title=Vándorok és vándormotívumok |url=http://magyarnarancs.hu/zene2/vandorok-es-vandormotivumok-78344 |accessdate=2015-01-21 |publisher=www.magyarnarancs.hu}}</ref> {{forrása?|Érdekesség, hogy mikor 1492-ben kiűzték a zsidókat Spanyolországból, akkor egy csoportjuk a mai Bulgária terűletéreterületére került, és a dallamot a nem-zsidó környezet is átvette.}} [[Bedřich Smetana|Smetana]] igyígy találkozott vele, és beleszőtte "Moldva"„Moldva” című művébe.

A Hatikvadal a [[zsidó nép]] reményét fejezi ki, hogy egy napon visszatérhet ősei földjére, ahogy azt az [[Héber Biblia|ószövetség]]i szentírás megírta. A zsidókat ugyanis Kr. u. 70-ben a [[izraeliták|zsidó]] felkelés során [[Titus Flavius római császár|Titus]] római légiói leverték és [[Jeruzsálem]] templomát lerombolva elűzték hazájukból szerte a világba. Kétezer évig ezért a zsidók naponta Jeruzsálem felé fordulva imát mondtak a visszatérésért, és ünnepeiket is az ottani évszakoknak és naptárnak megfelelően ülték meg. Sion Izraelnek és Jeruzsálemnek a szinonimája.

| align="right" dir="rtl" width="20%" | {{héber írás|כל עוד בלבב פנימה<br />נפש יהודי הומיה,<br />ולפאתי מזרח קדימה<br />עין לציון צופיה -}}

| aling="right" dir="rtl" | {{héber írás|עוד לא אבדה תקותנו,<br />התקוה בת שנות אלפים,<br />להיות עם חופשי בארצנו<br />ארץ ציון וירושלים. -}}

| Ód ló avdá tikváténú,<br />hatikvá bat snót al`pajim,<br />lihjót am hofsí bearcénú – <br />Erec-Cijón (v)J(e)rúsáJerúsá`lajim.