„Zárt e hang a magyar nyelvben” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Hamilcar Smith (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
Hamilcar Smith (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
A zárt e hang ('''ë''') a régi magyar nyelvben, illetve a mai [[dialektus|nyelvjárások]] többségében is előforduló középső [[Artikulációs fonetika#A magánhangzók osztályozása|nyelvállású]] [[illabiális hang|illabiális]] ([[Artikulációs fonetika#A magánhangzók osztályozása|ajakréses]]) [[palatális hang|palatális]] magánhangzó. A [[köznyelv]]ben általában ''e'', ritkábban (esetleg fakultatívan) ''ö'' felel meg. Nyelvjárásaink közül a magyar [[irodalmi nyelv]] alapját képező [[Magyar nyelvjárások#Északkeleti nyelvjárás|északkeleti]] és a [[Magyar nyelvjárások#Mezőségi nyelvjárás (más néven: Királyhágón túli)|mezőségi]] nyelvjárási régió, illetve az [[Moldvai csángók#Az ősi moldvai csángó dialektus|északi moldvai csángó nyelvjárás]] [[fonéma|fonémarendszer]]éből hiányzik.
 
'''Képzése:''' Az ë rövid magánhangzót szűkebb ajakréssel, félig zárt állkapocs-nyitásszöggel képezzük; elöl, a kemény szájpadláson (palatális hang). Ilyenkor a nyelvhát elülső része kissé feldomborodik, pereme érinti a szájpadlást. Közben a nyelv hegye az alsó fogsor hátsó oldalához támaszkodik. A nyelvcsap pedig elzárja az orrüreghez vezető utat. Könnyebbség: Az ë-t tulajdonképpen a rövid ö hang helyén, ugyanolyan nyelvállással, de ajakkerekítés nélkül képezzük. Az angol men (férfiak) szóban ugyanezt a magánhangzót kell kiejtenünk.<ref>http://kiejtes.hu/szepkiejtesi-gyakorlatok-adattarak-nyilt-e-es-zart-e/nyilt-e-zart-e-meg-az-e</ref>
 
Az irodalmi nyelvben a nyomát őrzi az, hogy az ''e'' mind az ''e ~ o ~ ö'' ''(-hez ~ -hoz ~ -höz)'', mind az ''e ~ a'' ''(-be ~ -ba)'' váltakozásban részt vesz. (Előbbi esetben az eredeti ''ë'', utóbbi esetben az eredeti ''e'' folytatójával van dolgunk.)
 
Az '''ë''' betűjel nem része a magyar ábécének, azonban ''[[A magyar helyesírás szabályai]]'' 11. kiadásának {{akh|90|szöveg=90. szabálypontja}} kiejtési segédjelként engedélyezi a [[Kalmár György (nyelvész)|Kalmár György]] által először 1770-ben alkalmazott betűt. Az ''ë'' a magyar nyelvészeti hangjelölés bevett betűjele (U+00EB, &#235) (régebben ė-t is használtak; U+0117, &#279).<ref>''Helyësen – ë-jelölő eszköz,'' MorphoLogic Kft. Budapest, 2006</ref>
 
== Képzése ==
'''Képzése:''' Az ë rövid magánhangzót szűkebb ajakréssel, félig zárt állkapocs-nyitásszöggel képezzük; elöl, a kemény szájpadláson (palatális hang). Ilyenkor a nyelvhát elülső része kissé feldomborodik, pereme érinti a szájpadlást. Közben a nyelv hegye az alsó fogsor hátsó oldalához támaszkodik. A nyelvcsap pedig elzárja az orrüreghez vezető utat. Könnyebbség: Az ë-t tulajdonképpen a rövid ö hang helyén, ugyanolyan nyelvállással, de ajakkerekítés nélkül képezzük. Az angol men (férfiak) szóban ugyanezt a magánhangzót kell kiejtenünk.<ref>http://kiejtes.hu/szepkiejtesi-gyakorlatok-adattarak-nyilt-e-es-zart-e/nyilt-e-zart-e-meg-az-e</ref>
 
== Legfontosabb Ë-s szavaink ==