„Kamenyec-podolszkiji tömegmészárlás” változatai közötti eltérés

A megszállt Lengyelországba, illetve onnan Ukrajnába deportált zsidók helyzete rendkívül nehéz volt. Ezeknek az embereknek semmiféle megélhetésük vagy civilizált szállásuk sem volt. Aki tehette, ékszerekért, értéktárgyakért szerzett élelmet. Volt aki erdőben bujkált, mások zsinagógákban húzták meg magukat. A helyi zsidó lakosságzsidók egy ideig segítettesegítették a hitsorsosokathitsorsosaikat, de idővel az ő helyzetük is ellehetetlenült. A helyi lakosság, a kollaboráns ukrán milicisták valamint a német és magyar fegyveres erők büntetlenül zaklatták, fosztogatták és öldösték a Magyarországról kitoloncolt zsidókat.<ref name="degob"/>

A Magyarországról deportált zsidók közül több ezren kerültek a [[Ivano-Frankivszk|sztanyiszlavi]] [[gettó]]ba. Itt egy szemtanú visszaemlékezése szerint az elűzött zsidók közül „sokat„sokukat bedobtakbedobták a [[Dnyeszter|Dnyeszterbe]], a nőknek levágták a mellét, a gyerekeket kettévágták és igen sok embert élve eltemettek.”<ref name="degob"/>

[[Kamjanec-Pogyilszkij|Kamenyec-Podolszkijban]] 1941. július 20-án, tíz nappal a németek bevonulása után jött létre a [[gettó]]. Ide gyűjtötték nem csaknemcsak a helyi zsidó lakosságot, hanem a környező helységek izraelitáit is. Július végére mintegy 11 ezer Magyarországról kitoloncolt zsidót is ide zártak. Ekkorra a gettónak mintegy 30 ezer lakója volt, akiktől a megszálló hatóságok sarcot szedtek: {{szám|110000}} rubelt és nyolc kilogramm aranyat kellett összegyűjteniük.<ref>{{cite web|url=http://www.eleven.co.il/?mode=article&id=11942|title=Каменец-Подольский |work= Электронная еврейская энциклопедия|publisher=Society for Research on Jewish Communities|date=2005-4-15|accessdate=2014-5-14}}</ref>