„Csáth Géza” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
33. sor:
[[1904]]-től, az érettségi után a [[Semmelweis Egyetem|Budapesti Orvosi Egyetem]]en tanult, az [[anatómia]] és az [[élettan]] lekötötte minden idejét. [[1906]]-tól a ''[[Budapesti Napló]]''ban jelentek meg írásai, de más lapokban is publikált. A ''[[Nyugat (folyóirat)|Nyugat]]''nak [[1908]]-as alapításától munkatársa volt. Ugyanebben az évben jelent meg első novelláskötete, ''A varázsló kertje''. [[1909]]-ben szerezte meg orvosi diplomáját, majd Budapesten, a Moravcsik-féle Elme- és Idegkórtani Klinikán kezdett dolgozni gyakornokként. (Az épületben ma a [[Semmelweis Egyetem]] Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikája működik, és márványtábla őrzi Csáth emlékét, amelyet [[2005]] szeptemberében [[Kéner Balázs]] újságíró, Csáth-kutató állított.)
Idegorvosi munkásságának kiemelkedő alkotása az ''Egy elmebeteg nő naplója'',<ref>[http://mek.oszk.hu/04600/04692/04692.pdf Egy elmebeteg nő naplója Csáth Géza ismeretlen orvosi tanulmánya], mek.oszk.hu</ref> mely – saját naplóját leszámítva – egész munkásságának legnagyobb szabású darabja. Ebben egy [[paranoia|paranoiás]] nő kórképét írta meg, amelyben a hagyományos [[pszichiátria]] és a [[pszichoanalízis]] szempontjai keverednek. Többek között ez a mű ihlette [[Szász János (rendező)|Szász János]] filmrendező [[Ópium – Egy elmebeteg nő naplója]] című filmjét, mely a [[2007-es Magyar Filmszemle|38. Magyar Filmszemlén]] négy díjat is nyert. Az alkotás irodalmi szakértője az emléktáblát állító Kéner Balázs volt.
Csáth [[1910]]. [[április 10.|április 10-én]], hajnali fél hatkor használt először [[morfin|morfiumot]], amire ettől kezdve tudatosan rászokott, mert érdekelte annak tudatmódosító hatása. Először azért nyúlt a szerhez, mert – tévesen – tüdőbajt diagnosztizáltak nála. Morfinista szenvedélyét azonban csak rövid ideig sikerült kordában tartania. A morfium hatása alatt szerzett élményei irodalmi művein erősen érződnek, melyekben az ideggyógyászat akkori eredményeit is felhasználta, orvosi megfigyeléseinek irodalmi keretet adott. [[1911]]-ben jelent meg a ''Délutáni álom'' című elbeszéléskötete, amelyben többek között ezen tapasztalatokat dolgozta fel.
| |||