„Osztrák–Magyar Monarchia” változatai közötti eltérés

A Monarchia többnemzetiségű állam volt, nemzetiségei közül a [[német nyelv]]ű osztrákokon és a [[magyarok]]on kívül a fontosabbak a különböző [[szláv népek]] ([[lengyelek]], [[ukránok]], [[csehek]], [[szlovákok]], [[szlovének]], [[horvátok]], [[szerbek]], [[bosnyákok]]), a [[románok]] és az [[olaszok]] voltak. A Magyar Királyság [[államszerkezet]]e modern történelmi fejlődése, és a 19.században követett modellje alapján Angliához (Később Egyesült királyság) és Franciaországhoz hasonlóan unitárius állam (azaz un. egységállam) volt, míg a Lajtán túli területek Ausztria történelmi fejlődése és modellje alapján föderatív állam volt, (akárcsak az 1871-ben létrejött Németország) amelyet az uralkodóház, a hadsereg és pár központi intézmény tartott össze. A nemzetiségeket és mozgalmaikat azonban a kiegyezés politikai-közjogi építményéből teljes egészében kihagyták. Azonban [[Ausztria|Ausztriában]] a szövetségi államszerkezetének jóvoltából nemzetiségi elitek egy jelentős részét hatékonyan integrálták a politikai rendszerbe (több osztrák, sőt közös miniszter is lengyel vagy cseh volt), [[Magyarország]] unitárius "egységállami" államszerkezeti berendezkedése viszont a nemzetiségi vezetők szinte teljes kiszorítását célozta. Mindezek ellenére unikumnak számított a korabeli Európában, hogy kisebbségietnikai politikusokkisebbségeket ésképviselő politikai pártok képviseltettékindulhattak magukataz aországgyűlési választásokon, és gyakran be is jutottak a Magyar parlamentbe. Mindennek fontos szerepe volt abban, hogy 1918-ra, az elvesztett [[első világháború]] befejezéséig a Monarchiának és két alkotóelemének belső kohéziója teljes egészében megszűnt, és végül a Monarchia nem egyszerűen két alkotóelemére bomlott fel, hanem területén új államok sora jött létre.