„Keleti nevek magyar helyesírása” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Szerzői: Major István egyértelműsítése |
Felújítás, mert már egy éve nem a 84-es a legújabb + számbeli egyeztetés, már csak a téma iránti tiszteletből is |
||
2. sor:
A '''Keleti nevek magyar helyesírása''' a [[magyar helyesírás]]nak az élő és kihalt keleti nyelvek átírását részletesen tárgyaló kötete.
Létrejöttéről 1963-ban döntött az MTA Elnökségi Helyesírási Bizottsága, s az előkészületek után a kidolgozás rendszeres munkája 1970-ben indult meg, s maga a kötet 1981-ben jelent meg az [[Akadémiai Kiadó]] gondozásában, Budapesten. [[A magyar helyesírás szabályai]]
A kötetben tárgyalt nyelvek közül a legújabb helyesírási kézikönyv, az [[Helyesírás (Osiris)|Osiris-féle ''Helyesírás'']] hatnak közli a mai magyar átírását (kínai, japán, koreai, héber/jiddis, arab és szanszkrit – ezeket lentebb „OH.” jellel jelöltük); a többi
Az egyes részek az adott nyelvek ismertetésével kezdődnek, gyakran kitérve a hangállományukra és az átírás konkrét kérdéseire, majd egy szójegyzékkel zárulnak. Az illető nyelvek egyes jeleinek magyar megfelelőit, az átírás szabályait nem közli a kötet: ez csak az egyes alakokból következtethető ki félig-meddig, amennyiben ismerjük az eredeti írásmódot, ill. a nemzetközi formát.
| |||