„John D. Rockefeller” változatai közötti eltérés

John D. Rockefeller 1839. július 8-án született a [[New York (állam)|New York]] állambeli [[Richford]] kisvárosban. Apja, az angol és német ősökkel rendelkező William Avery Rockefeller (1810-1906) szélhámos vándorkereskedő volt, aki különböző elixíreket és csodafőzeteket árult. Állandóan az országot járta, csavargott és családja csak ritkán látta. Felesége mellett viszonyt folytatott egy Nancy Brown nevű nővel, akitől legalább két lánya született.<ref name=Titan>{{cite web|last=Chernow|first=Ron|title=The Flimflam Man|url=http://www.nytimes.com/books/first/c/chernow-titan.html|publisher=New York Times|year=1998}}</ref> John anyja az ír-skót származású, buzgó [[Baptizmus|baptista]] Eliza Davison volt, aki gyakorlatilag egyedül nevelte hat gyerekét (akik közül John a második volt). A fiatal Johnt már korán befogta segíteni a háztartásban és különféle pénzkereseti feladatokat bízott rá, pulykát neveltek, burgonyával és édességgel kereskedtek és John még kisebb összegeket is adott kölcsön kamatra a szomszédoknak. Apja megtanította a kereskedőtrükkjeire, sokszor a gyakorlatban; ahogy ő mondta: "Ott verem át a fiaimat, ahol csak tudom. Azt akarom, hogy agyafúrtak legyenek."<ref> Segall 15–16. o.</ref> William Rockefeller 1855-ben végkép elhagyta a családot (de feleségétől nem vált el) és William Levingston álnéven feleségül vette a kanadai Margaret L. Allent, így bigámiát követett el.

John kiskorában a család átköltözött Moravia városkába, 1851-ben [[Owego|Owegóba]], 1853-ban pedig a [[Cleveland]] melletti Strongsville-be. Clevelandban járta ki a középiskolát (itt nyílt az első ingyenes középiskola az [[Allegheny-hegység|Allegheny-hegységtől]]től nyugatra), majd a Folsom's Kereskedelmi Főiskolán elvégzett egy tízhetes könyvelői tanfolyamot.<ref>{{Citation | first1 = Ellen Greenman | last1 = Coffey | first2 = Nancy | last2 = Shuker | title = John D. Rockefeller, empire builder | publisher = Silver Burdett | year = 1989 | pages = 18, 30}}.</ref>

Apja hiánya és a gyakori költözködések ellenére Johnból komoly, szorgalmas, jól viselkedő fiú lett. Kortársai visszafogott, lelkiismeretes, módszeres, diszkrét, vallásos fiatalemberként jellemezték. Pontosan fejezte ki magát és a vitákban sikeresnek mutatkozott. Nagyon szerette a zenét, és elképzelhetőnek tartotta, hogy zenész lesz.<ref> Chernow 40. o.</ref>

Rockefeller bátyja, Frank harcolt az [[amerikai polgárháború|amerikai polgárháborúban]]ban, míg ő az üzleti ügyeit felügyelte. Nagyobb összegeket adományozott az északi kormány háborús céljaira. Ő maga támogatta a rabszolgák felszabadítását, [[Abraham Lincoln|Lincolnra]] szavazott és a nemrég alapított [[Republikánus Párt (USA)|Republikánus Párt]] híve volt.<ref> Segall 24. o.</ref> Megfogalmazása szerint "Isten pénzt adott nekem" és nem érezte úgy, hogy szabadkoznia kellene azért, mert sok pénzt keres.

1865 februárjában 72 500 dollárért (ma 1 millió) kivásárolta a Clark fivérek részét, a cégük nevét pedig Rockefeller & Andrews-ra változtatta. Később úgy nyilatkozott "Ez volt az a nap, ami meghatározta a pályafutásomat."<ref>Segall 32. o. </ref> Ügyesen kihasználta a háború utáni ipari fellendülést, a vasutak és az olajüzemű gépek gyors elterjedését. Szükség esetén nagy hiteleket vett fel, a profitot visszaforgatta az üzletbe és gyorsan alkalmazkodott a változó gazdasági körülményekhez.

1866-ban John testvére, ifj. William Rockefeller újabb finomítót épített Clevelandben, amibe John is betársult. Egy évvel később újabb partner (Henry M. Flagler) csatlakozott és létrejött a Rockefeller, Andrews & Flagler cég. Sikerült a finomítás szinte minden melléktermékére piacot találniuk, rátették a kezüket a szállításra is, a profitot visszaforgatták az üzlet fejlesztésébe és 1868-ra a társaságé volt a világ legnagyobb kapacitású olajfinomítója.<ref>{{cite web |url=http://www.pbs.org/wgbh/amex/rockefellers/peopleevents/p_rock_jsr.html |title= People & Events: John D. Rockefeller Senior, 1839–1937 |accessdate=2008-06-10 |publisher=PBS}}</ref><ref>{{cite web |url= http://www.exxonmobil.com/Corporate/history/about_who_history.aspx |title=Our History |accessdate=2008-06-10 |publisher= ExxonMobil}}</ref>

Ekkorra Cleveland az amerikai olajipar egyik központjává nőtte ki magát ([[New York]], a [[Pennsylvania|pennsylvaniaipennsylvania]]i [[Pittsburgh]] és Pennsylvania északnyugati része mellett; utóbbi helyen bányászták a kőolaj túlnyomó részét). 1869-re a finomítók kapacitása háromszorosan haladta meg a piac igényeit és ez a fölösleg évekig megmaradt.<ref name="Yergin">{{cite book |title=The Prize: The Epic Quest for Oil, Money & Power |last=Yergin |first=Daniel |year=1992 |publisher= |location= |isbn=978-1-4391-1012-6 |pages= |url= }}</ref>

1870. január 10-én Rockefeller felszámolta a Rockefeller, Andrews & Flagler társulását és megalapította a [[Standard Oil|Standard Oilt]]t, amelyben ő volt a többségi részvényes. A cég hamarosan [[Ohio]] állam legjövedelmezőbb olajvállalata és az egész ország legnagyobb kőaljtermék-szállítójává vált. 1971-ben Rockefeller a South Improvement Company társaságon keresztül titkos kartellmegállapodást kötött az állam három legnagyobb vasúttársaságával, amelyben garantálta, hogy mindháromnak juttat szállítmányokat, cserébe árengedményt kapott tőlük és a többi olajvállalat termékeit a vasút emelt áron szállította és a szállítmányokról tájékoztatta a Standard Oilt. A paktum azonban hamarosan napvilágra került és a kisebb, független olajkutak tulajdonosai bojkottal és fizikai erőszakkal elérték a megállapodás felmondását. <ref> Segall 43. o.</ref> A sajtó is felkapta az ügyet és Rockefeller gátlástalanságáról cikkezett.

Rockefellert nem riasztotta vissza a kudarc és folytatta a konkurens termelők felvásárlását, a finomítási folyamat hatékonyságának javítását, a vasúttársaságok presszionálását és titkos megállapodások kötését. 1872-ben 26 clevelandi versenytársából 22-t magába olvasztott (ún. "clevelandi hódítás" vagy "clevelandi mészárlás").<ref> Segall 44. o.</ref> 1874-re legnagyobb ellenfelei, a New York-i Charles Pratt és Henry H. Rogers (akik élen jártak a vasútkartell leleplezésében) is feladták a harcot és beleegyeztek cégeik egyesítésébe. Rogers később fontos szerepet játszott a Standard Oil Trust létrehozásában, Pratt fia pedig a cég titkára lett. Rockefeller egyik taktikája az volt, hogy megmutatta versenytársának a Standard Oil költségvetését, hogy lássák a tőkeerejét, majd egy tisztességes ajánlatot tett a vállalatuk felvásárlására, hozzátéve, hogy ha elutasítják akkor csődbe juttatja és árverésen vásárolja fel őket.<ref>Segall 46. o.</ref> A Standard Oil [[horizontális integráció|horizontálisan]] és [[vertikális integráció|vertikálisan]] is terjeszkedett. Saját olajvezetékeket, olajszállító vagonokat vásárolt, és kiépítette a szállítási láncolatot egészen a fogyasztóig. Alacsonyan tartotta az olajtermékek árát, hogy tönkretegye a versenytársakat és egyúttal minden háztartás számára elérhetővé tegye a petróleumot és egyéb finomítási terméket. Volt, hogy dömpingáron, az előállítási költség alatt árulta termékeit. Vegyészei több mint 300 különböző kőolaj-alapú terméket állítottak elő a festékektől és [[Vazelin|vazelintőlvazelin]]től a kátrányig és rágógumiig. Az 1870-es évek végére a Standard Oilé volt az USA kőolajfinomítási potenciáljának 90%-a, Rockefeller pedig milliomossá vált (az akkori egymillió ma 25 millió dollárnak felel meg).<ref>Segall 48–49, 52. o.</ref>

1877-ben Rockefeller úgy döntött, hogy a vasút helyett csővezetékekben fogják szállítani az olajat. Addigi legnagyobb vasúti partnerük, a Pennsylvania Railroad ezt úgy értelmezte, hogy a Standard Oil betette a lábát a szállítmányozás területére és visszavágott: olajfinomítókat és csővezetékeket kezdett vásárolni.<ref> Segall 57. o. </ref> A Standard Oil bojkottálta a vállalatot és más vasúti társaságok segítségével leszorította a teherfuvarozás árát. A Pennsylvania Railroad végül feladta a harcot és eladta olajérdekeltségeit Rockefellernek. Az eset azonban felkeltette a kormányzat érdeklődését és 1879-ben Pennsylvania állam feljelentette a Standard Oilt az olajkereskedelem monopolizálása miatt.

A Standard Oil fokozatosan lefedte a kőolajtermékek gyártásának és szállításának teljes egészét. A korábbi nagykereskedőket és bizományosokat megkerülve kiépítette a saját ellátási hálózatát. Az integrált gyártás és értékesítés jelentősen növelte a hatékonyságot és a vállalat csökkenteni tudta a termékek árát (a petróleum ára pl. 80%-kal csökkent a cég működése alatt). Az árelőnyt azonban a versenytársak agresszív tönkretételére használták fel, a vele barátságtalan cégek számára drágábban adtak el és titkos szállítási megállapodásokat kötöttek.<ref>Chernow 258.</ref> A monopólium létrehozása miatt a Standard Oilt egész fennállása alatt folyamatosan támadták az újságírók és a politikusok és módszerei nagy lökést adtak a trösztellenes törvények létrehozásában. A ''New York World'' szerint a Standard Oil "a legkönyörtelenebb, arcátlanabb, kegyetlenebb és mohóbb monopólium, amely valaha is rátelepedett az országra".<ref>Segall 60. o.</ref>

Abban az időben az USA államainak törvényei jelentősen eltérhettek egymástól és nehézségekbe ütközött a vállalatok több államra kiterjedő működése. Emiatt Rockefellernek több tucat kisebb cég volt a birtokában, amelyek mind csak egy-egy államban működtek. A cég terjeszkedésével ez a módszer egyre nehézkesebbé vált és 1882-ben a Standard Oil jogászai kidolgoztak egy új formációt a cégcsoport centralizálására és megszületett a Standard Oil Trust.<ref>Segall 61. ol. </ref> A [[tröszt]] 41 céget egyesített, amelyeket kilenc igazgatósági tag (''trustee''), köztük Rockefeller irányított. A közvélemény bizalmatlan volt a hatalmas gazdasági erőt koncentráló új vállalati forma iránt, ami csak fokozódott, ahogyan a többi iparág is átvette a módszert. A Standard Oil legyőzhetetlennek látszott, olyan cégnek, amely minden versenytársát, kritikusát, politikai ellenfelét legyűri. A Standard Oil lett a világ legnagyobb, leggazdagabb, legfélelmetesebb vállalata, amely látszólag fölötte állt a gazdaság hullámzásainak és minden évben képes volt profitot termelni.<ref name="Chernow 249. o">Chernow 249. o.</ref>

Az amerikai óriáscég 20 ezer olajkutat, 6 ezer km-nyi vezetéket, 5 ezer olajszállító vagont birtokolt és alkalmazottai száma meghaladta a 100 ezret.<ref> name="Chernow 249. o.<"/ref> Volt idő, amikor a világ olajfinomítókapacitásának 90%-át birtokolta, bár a 19. század végén 80% körülire mérséklődött. Az 1880-as években állt hatalmának csúcsán, utána piaci részaránya fokozatosan csökkent. Rockefeller is feladta álmát, hogy a világ teljes kőolajtermelését monopolizálja, nem utolsósorban a közvélemény ellenérzései miatt.<ref>Segall 67. o. </ref>

Az 1880-as években a világ kőolajkitermelésének 85-%-át Pennsylvania adta, de gyorsan nőni kezdtek Oroszország [[Baku|bakuibaku]]i olajmezőinek és egyéb ázsiai kutaknak a hozamai is. A bakui kutak kitermelését és Európába szállítását a svéd [[Robert Nobel]] (Alfred Nobel testvére) szervezte meg, ő építtette a világ első tankerhajóját is. A jövedelmező vállalkozás finanszírozását a [[Rotschild-család]] párizsi ága végezte. [[Jáva|Jáván]] és [[Mianmar|Burmában]] is újabb olajmezőket fedeztek fel, és a villanykört felfedezése és fokozatos elterjedése is veszélyeztette a Standard Oil profitját. A cég azonban rugalmasan alkalmazkodott a változó környezethez, belekezdett a [[földgáz]] kitermelésébe és egyre erősödő piacot jelentett az automobilokba való [[benzin]] is, ami addig nehezen értékesíthető mellékterméknek számított.<ref>Segall 68. o.</ref>

A Standard Oil New York-baYorkba, a [[Broadway]] 26. szám alá költöztette központját, Rockefeller pedig a többi iparmágnás (mint pl. [[William Henry Vanderbilt]]) lakhelyének közelében vásárolt házat. A személyét ért fenyegetések és az adományokért való könyörgések ellenére minden nap tömegközlekedéssel járt be az irodájába.</ref> Segall 62–63. o. </ref>

Az 1890-es években Rockefeller terjeszkedni kezdett a vasérc- és ércszállítási ágazatban, ami miatt konfliktusba került [[Andrew Carnegie]] acélmágnással; emellett Ohio, [[Indiana]] és [[Nyugat-Virginia]] államokban továbbra is felvásárolta a nyersolajtermelő vállalatokat. A terjeszkedés ellenére Rockefeller elkezdte előkészíteni visszavonulását. A tröszt vezetését átadta John Dustin Archboldnak és New Yorktól északra építtetett egy tágas vidéki kastélyt, ahol a golffal és biciklizéssel tölthette idejét.<ref> Segall 79–80. o. </ref> 1902-ben, 63 évesen ténylegesen visszavonult, ekkor - miután vasipari érdekeltségeit részvényekért cserébe eladta az [[U.S. Steel]]-nek - a teljes vagyona elérte a 200 millió dollárt (az USA teljes GDP-je ekkor 24 milliárd volt).<ref name= "measuringworth.org">{{cite web| url = http://www.measuringworth.org/datasets/usgdp/result.php | title = US GDP | publisher = Measuring Worth | accessdate = 2010-09-11}}</ref>

1904-ben jelentős támadás érte a Standard Oil-t. [[Ida Tarbell]] újságíró megjelentette ''A Standard Oil Company története'' c. könyvét, amelyben a nagyközönség tudomására hozta a társaság gazdasági visszaéléseit, ipari kémkedéseit, tisztességtelen üzleti módszereit és törvénykikerüléseit.

Az ismétlődő jogi támadások miatt Rockefeller és fia 1909-ben az új törvényeknek megfelelően a trösztöt [[holding|holdinggá]]gá (olyan céggé, amely nem végez termelői tevékenységet, csak más vállalatok részvényeit birtokolja) alakították át. Ennek ellenére 1911-ben a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy a Standard Oil működése sérti a trösztellenes törvényt és elrendelte 34 független társaságra való szétbontását. Az újonnan létrejövő vállalatok között olyanok voltak, mint a a Standard of California (ma [[Chevron]]) vagy a Standard of New Jersey (Exxon, ma [[ExxonMobil]]). A létrejövő cégek részvényeinek 25%-a továbbra is Rockefeller tulajdonában maradt. A Standard Oil szétbontása hosszú távon rendkívül jó üzletnek bizonyult a számára, mert tíz év alatt a cégek értéke ötszörösére nőtt, Rockefeller személyes vagyona pedig így meghaladta a 900 millió dollárt.<ref>Segall 93</ref>

1913-ban a család (névlegesen ifjabb John D. Rockefeller) tulajdonában lévő [[Colorado|coloradói]] szénbányákban sztrájk kezdődött. 1914. április 20-án a kirendelt Nemzeti Gárda és az 1200 sztrájkoló bányász között fegyveres összetűzés kezdődött, amelyben kb. 20 (19-26 a különböző források szerint) ember meghalt, köztük két nő és tizenegy gyerek egy sátorban égtek halálra. A [[ludlowi mészárlás]] ismét a család ellen hangolta a közvéleményt. Rockefeller eleinte próbálta bagatellizálni az esetet és tagadta a felelősségüket a tragédiában.<ref name=pbs>{{cite web|title=The Ludlow Massacre|url=http://www.pbs.org/wgbh/americanexperience/features/primary-resources/rockefellers-ludlow/|website=PBS|accessdate=9 November 2015}}</ref>

A baptista Rockefeller a kezdetektől fogva jótékony (főleg vallási) célokra adta jövedelme egy részét. Már 16 évesen, könyvelőként 6%-ot szánt erre a célra, ami 20 éves korában 10%-ra nőtt.<ref>Ron Chernow, Titan (New York: Random, 1998) 50.</ref> Ahogyan vagyona nőtt, úgy növekedtek adományai is, főleg oktatási és közegészségügyi célokra (de tudományos és művészetire is) adott nagyobb összegeket.

1884-ben az ő adománya tette lehetővé az atlantai Spelman College megnyitását, amely fekete nők főiskolai oktatását tűzte ki maga elé. A főiskola legrégebbi épületét mai is Rockefeller Hallnak hívják.<ref>{{cite book | last = Miller-Bernal | first = Leslie | title = Challenged by coeducation: women's colleges since the 1960s | publisher = Vanderbilt University Press | year = 2006 | page = 235 | isbn = 0-8265-1542-8}}</ref> 80 millió dollárt adott a [[Chicagói Egyetem|Chicagói Egyetemnek]]nek, aminek következtében a kis baptista főiskola 1900-ra világszínvonalú intézménnyé nőtte ki magát.<ref>{{cite book | last = Dobell | first = Byron | title = A Sense of history: the best writing from the pages of American heritage | publisher = American Heritage Press | year = 1985 | page = 457 | isbn = 0-8281-1175-8}}</ref> Jelentős összegekkel támogatta a baptista hittérítői tevékenységet és az első ázsiai baptista egyetem megalapítását a [[Fülöp-szigetek|Fülöp-szigeteken]]en.

1901-ben New Yorkban létrehozta a Rockefeller Orvosi Kutatóintézetet (1965 óta [[Rockefeller Egyetem]]).<ref>{{cite book | last = Unger | first = Harlow | title = Encyclopedia of American Education: A to E | publisher = Infobase Publishing | year = 2007 | page = 949 | isbn = 0-8160-6887-9}}</ref> Az intézet közvetve vagy közvetlenül 23 Nobel-díjas tudós kutatásainak adott otthont.<ref>{{cite book | last = Beaver | first = Robyn | title = KlingStubbins: palimpsest | publisher = Images Publishing | year = 2008 | page = 334 | isbn = 978-1-86470-295-8}}</ref> Az általa 1909-ben alapított Rockefeller Egészségügyi Bizottság erőfeszítései révén sikerült megszüntetni az USÁ-ban a [[horogféreg]]-fertőzést.<ref>{{cite book | last = Hotez | first = Peter | title = Forgotten people, forgotten diseases: the neglected tropical diseases and their impact on global health and development | publisher = ASM Press | year = 2008 | page = 20 | isbn = 978-1-55581-440-3}}</ref> A Rockefeller által finanszírozott Általános Oktatási Bizottság tehetséges fiatalok egyetemi továbbtanulásához adott ösztöndíjakat, amivel forradalmasította az amerikai orvosképzést.

1913-ban közel 250 millió dolláros tőkével megalapította [[Rockefeller Alapítvány|Rockefeller Alapítványt]]t, amely részben átvette korábbi jótékonysági szervezetei oktatás- és egészségügyfejlesztő tevékenységét.<ref>{{cite book | last = Klein | first = Henry | coauthors = | title = Dynastic America and Those Who Own It | publisher = Cosimo | year = 2005 | page = 143 | isbn = 1-59605-671-1}}</ref> Az általa jótékony célra fordított teljes összeget 550 millió dollárra becsülik.<ref>The Philanthropy Hall of Fame, [http://www.philanthropyroundtable.org/almanac/hall_of_fame/john_d._rockefeller_sr John Rockefeller Sr.]</ref>

A Rockefellerek német őse a Rajna-vidékről vándorolt ki Amerikába 1723-ban. Eredeti nevük Rockenfeld ("köves mező") volt. <ref>{{Citation | last = Scheiffarth | first = Engelbert | language = German | title = Der New Yorker Gouverneur Nelson A. Rockefeller und die Rockefeller im Neuwieder Raum | journal = Genealogisches Jahrbuch | volume = 9 | year = 1969 | pages = 16–41}}.</ref>

Rockefeller az ötvenes éveiben egyre többet szenvedett az emésztési panaszaitól és depressziós időszakai is voltak. Az 1890-es években elkezdett hullani a haja és 1901-re teljesen kopasz lett, ezért parókát viselt. Súlyos érelmeszesedése miatt halt meg 1937. május 23-án, két hónappal a 98. születésnapja előtt, floridai házában.<ref>{{cite web | url = http://www.evancarmichael.com/Famous-Entrepreneurs/651/The-Richest-Man-In-History-Rockefeller-is-Born.html | title=The Richest Man In History: Rockefeller is Born | first =Evancar | last = Michael | accessdate = 2010-09-11}}</ref> Clevelandben temették el. Halálakor összvagyonát 1,4 milliárd dollárra becsülték (az USA GDP-je ekkor 92 milliárd volt).