„Folyami rák” változatai közötti eltérés

A folyami rák tiszta folyóvizek és [[tó|tavak]] lakója, ahol a parti üregekben és kövek alatt él. Létfontosságú szervei az ollói, melyekkel vízinövényeket, -csigákat, -férgeket, kagylókat, apró halakat zsákmányol, de megeszi a dögöt is. Elméletileg mindenütt otthon lehet, ahol oxigéndús, lassú folyású folyók, patakok vannak, de megtalálható jó vízminõségû tavakban is. Elsõsorban az olyan vízszakaszokat kedveli, ahol vízre hajló ágak, belógó gyökerek találhatók. A nappalt rendszerint a maga készítette üregben tölti. Fõleg éjszaka aktív. Mint elsõdlegesen vízi állat kopoltyúval lélegzik. Színével alkalmazkodni tud a környezetéhez. Partra kerülésekor teste kiszáradásáig képes légköri levegõvel is megélni. A kisebb példányoknak kövek, fatörzsek és egyéb víz alatti tárgyak nyújtanak menedéket. A nagyobb példányok a meder oldalába mélyített járataikban rejtőzködnek. Lassú folyású folyókban és mocsaras helyeken is élnek. A kövek, a vízinövények jó búvóhelyül szolgálnak. Sok fajtajuk barlangokba húzódik, meg a vízen kívül is a folyók és a tavak közelében. Ezek a barlangok /folyosók/ a víztükörhöz vezetnek és egy vízzel telt kamrát alkotnak. A mellék folyosókban élelmet is tárolnak. A folyósókat ollóikkal ássák ki, amelyet mint villát túrnak a földbe. A kiásott földet a barlang kijáratához viszik és ollóikkal kinyomogatját. Így a barlang bejáratánál tipikus kürtő keletkezik, amely gyakran 30 centiméter magas is lehet. A szárazabb időszakokban és télen a rák belülről eltorlaszolja a bejáratot. Építményét éjszaka hagyja el, táplálékot keresni. A folyami rák kb. 48 óráig bírja a víz nélküli szállítást. Szaglásuk is eléggé fejlett, amit az első csáppáron levő idegekkel összekötött szaglószőrök közvetítenek. A folyami rákok jó szaglására vall az a megfigyelés, amit azok fogásánál is tapasztaltak. Ugyanis, ha a vízbe döghúst helyeztek, rövid időn belül ellepték azt a rejtekhelyeikről előjövő rákok, amelyeket a döghúsnak erős szaga csalt oda. A folyami rákok étvágya a legnagyobb tavasszal és a vedlés után. Tél felé étvágyuk csökken, erős hidegek alkalmával télen egy­ általában nem is táplálkoznak.