„Szent György-hegy” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →‎Fekvése: megfogalmazások jav
B.Zsoltbot (vitalap | szerkesztései)
clean up AWB
22. sor:
| hosszúság = K
| szöveg pozíciója =
}}A '''Szent György-hegy''' a [[Balaton-felvidék]] egyik jellegzetes [[Tanúhegy|tanúhegyetanúhegy]]e, oldalán hatalmas [[Bazalt|bazaltoszlopokbazalt]]oszlopok találhatók. Nevét az egykoron a lábánál állt Szent György-kápolnáról kapta, a heggyel kapcsolatos mondák egy része is összefonódik [[Szent György]] és a sárkány legendájával.
 
A hegy alapkőzete a [[Pannon-tenger]] üledékéből származik, melyre 3-4 millió évvel ezelőtt, vulkánkitörések sorozatával bazalt- és bazalttufa rétegek rakódtak. A környező pannon-üledék lepusztulásakor a bazaltsapka által védett terület kiemelkedett a környezetéből, melynek magassága így a korábbi felszínről tanúskodik.
 
Növényzete a [[20. század]] közepéig jellemző intenzív tájhasználat következtében már nem sok nyomát őrzi az egykori őshonos állománynak, de a különleges talajviszonyok és a hegy fekvése miatt a kialakult élőhelytípusok tekintetében igen sokrétű. A hegy palástját sok helyen meghódították a tájidegen akácerdők, de a pusztafüves lejtősztyeppek, az erdősztyepprétek, a mészkerülő nyílt sziklagyepek illetve a kitett, bazaltsziklás területek állománya fajban gazdag. A hegy sajátos [[Szubmediterrán flóraterület (Európa)|szubmediterrán]] mikroklímája, vulkanikus-üledékes talaja és a napos órák jellemzően magas száma miatt a terület [[Bortermő szőlő|borszőlő]] termelésére kimondottan alkalmas. A Szent György-hegyi szőlőskertek a [[Balatoni borrégió]] [[Badacsonyi borvidék|Badacsonyi borvidékének]]ének részét képezik.
 
A hegy természeti szépségei miatt kedvelt túracélpont. Közvetlenül a Kőkapu bazaltképződményei alatt, a fokozottan védett terület határán áll a Kaán Károly kulcsosház, mely mellett az [[Országos Kéktúra]] útvonala is elhalad.
33. sor:
 
=== Fekvése ===
A Szent György-hegy a [[Dunántúli-középhegység]] nagytáj, a Balaton-medence középtáj, azon belül a [[Tapolcai-medence]] kistáj közepén helyezkedik el. Két oldalról két vízfolyás határolja, ezek a [[Tapolca-patak]] és az [[Eger-patak (Balaton-felvidék)|Eger-víz]]. Legmagasabb csúcsa 415 m, a hegy lapos tetejéről jó kilátás nyílik majdnem az egész medencére. A környék más bazaltsapkás tanúhegyei is jól láthatók, például a [[Tóti-hegy]], a [[Csobánc]], a [[Gulács (hegy)|Gulács]], a [[Badacsony]] és a nagymértékben lebányászott [[Haláp (hegy)|Haláp]] is.
 
A hegy közvetlen közelében négy település található, ezek [[Gyulakeszi]], [[Hegymagas]], [[Kisapáti]] és [[Raposka]], a legközelebbi város [[Tapolca]].
 
=== Kialakulása ===
A [[balaton]]i táj látványos része a bazalthegyekkel ékesített [[Tapolcai-medence]], melynek egyik legszebb képződménye az oszlopos elválású bazalttornyokkal szegélyezett Szent György-hegy. A hegy alapja a Közép-dunántúli (Szávai) egység, mely az egész medence alapját is adja. A hegy alatt részben fennmaradt a függőleges törésvonal, mely az egykor itt működő vulkán kürtőjét szolgáltatta.[[Fájl:Szentgyörgyhegy03.jpg|bélyegkép|Bazaltorgonák]]A hegyet képző földtani rétegek alapja a Bakony leszakadt része, melyre [[Késő triász|felső-triászi]] [[dolomit]], illetve vékony [[miocén]] szarmatai [[Mészkő (kőzet)|mészkő]] települt. Ezek felett találhatók 18-20 méter vastagon a pannon-rétegek, majd egy [[Agyag|agyagos réteg]], melyen vastag, [[Üledékes kőzetek|tengeri üledékként]] lerakódott homok-agyag réteg található.
 
A [[pliocén]] idején a mai [[Somogy megye|Somogy]], [[Zala megye|Zala]] és [[Veszprém megye]] nyugati része A [[Kisalföld|Kisalfölddel]]del együtt összefüggő fennsík volt, mely a [[Pannon-tenger]] üledékéből alakult.<ref name=":1">{{Cite book|title=Balaton|last=Cholnoky|first=Jenő|authorlink=Cholnoky Jenő|url={{MEK|00500/00574/html}}|format=HTML|accessdate=2016-08-26|year=1936|publisher=[[Franklin Irodalmi és Nyomdai Rt.|Franklin]]|location=[[Budapest]]}}</ref> A terület a Pannon-tenger elvonulása idején, körülbelül 3-4 millió évvel ezelőtt jelentős [[Tűzhányó|vulkáni]] tevékenység színhelye volt. Mielőtt a terület kiemelkedett volna a tengerből, kitörtek a vulkánok, előbb gőzök, gázok és kőzetpor szabadult ki és hullott a tengerbe, mely vulkáni [[Tufa|bazalttufa]]- és [[Agglomerátum|agglomerátumrétegeketagglomerátum]]rétegeket alakított ki a tengeri üledékes rétegek tetején.
 
A felszínre törő [[láva]] kisebb-nagyobb „lepények” formájában terült szét az üledékes rétegeken, melyeket megóvott a lepusztulástól. Ezt követően, bazaltfolyás következtében alakultak ki a vaskos bazaltoszlopok, melyek jellegükben elkülönülnek e felettük található, finomabb kőzetű bazalttól, melynek oszlopai karcsúbbak, és amelyeket a Szent György-hegy nevezetes bazaltorgonáiként ismerünk. Az oszlopok kialakulásában fontos szerepe van annak, hogy a bazalt kihűlésekor összehúzódik. A szilárduló anyagon törésvonalak alakulnak ki, elsősorban a felületre merőlegesen, mely sokszögű oszlopok kialakulásához vezet. Közben a láva felszínével párhuzamosan kisebb hézagok jönnek létre, melyek következtében az oszlopok tagozottá, lemezessé válnak. A hegy északi oldalán a jellemző északi szél miatt hangsúlyosabb a bazaltoszlopok elválása, így a legszebb képződmények itt figyelhetők meg.
46. sor:
A hegy tetejét a bazaltfolyások kb. 70-80 méter vastagságban borították be. Egy ezt követő újabb vulkanikus tevékenység következtében tufaszórás következett be, mely kialakította a déli lejtőkön jelen levő bazalttufa és agglomerátum borítást. A hegytömb legfelső rétege salakos bazalt, melyből a jelenlegi hegycsúcs is áll.
 
Azokon a területeken, ahol bazalttakaró nem borította az egykori tengeraljzatot, a felszíni üledék nagymértékben lepusztult, s így hozzájuk képest a bazalttakarós részek 200-300 méterrel magasabbak lettek. Ezért is hívják ezeket a hegyeket [[tanúhegy]]eknek, mert ma is híven mutatják az egykori tengeraljzat szintjét, hiszen azon szétterülve alakultak ki, és ehhez képest a környezet változását (lepusztulását) jól megfigyelhetjük. A tanúhegyekre a Balaton körüli népnyelvben a ''köbörc'' kifejezés volt használatos.<ref name=":1" />
 
A [[Pleisztocén|pleisztocénbanpleisztocén]]ban elöntés következtében löszös talajréteg rakódott le a hegy lábánál, mely a hegy bazalttakarójának vékonyabb, letöredező peremének törmelékével keveredve kiváló talajt képezett a [[Szőlőművelés-módok|szőlőtermesztéshez]].<ref>{{Cite web|url=http://www.karpat-medence.hu/c.php?c=szent-gyorgy-hegy|title=Szent György-hegy - Kárpát-medence útikönyv|accessdate=2016-08-25|work=www.karpat-medence.hu}}</ref>
 
A Szent György-hegyi vulkanikus tevékenységre egyéb nyomok is utalnak: a dinnye alakú és méretű, hosszúkás „bazaltbombák”, a kitörések közvetlen termékei, melyek fellelhetők a helyszínen.<ref name=":1" />
55. sor:
 
=== Növényzete ===
A Szent György-hegy növényföldrajzilag a [[Balatonicum flórajárás|Balatonicum flórajárásba]]ba sorolható. Az eredeti növényzet, például a tetőn valószínűsíthető gyertyános-tölgyes, illetve a hegylábi cseres-tölgyes állományok már nem fellelhetők, nyomaikat valószínűleg a legeltetés és a szőlőművelés tüntette el, helyüket sokfelé akácerdő vette át, a régi növénytársulásokról csupán az aljnövényzetben növő tavaszi gumósok és egyéb [[Geofiton|geofiták]] árulkodnak. A környezettől eltérő mikroklíma létrejöttét segítik a vulkanikus hegy kitett sziklaképződményei: a kőgörgetegek, törmeléklejtők és sziklagyepek sötét színüknek is köszönhetően a napsütéstől igen felmelegedhetnek, hatva a környező lég- és talajviszonyokra.
[[Fájl:Illustration Notholaena marantae.jpg|balra|bélyegkép|170x170px|A cselling illusztrációja]]
A hegy növényei közül kiemelendő a [[cselling]] (''Cheilanthes marantae (L.) DOM.''), mely egy mediterrán [[Páfrányfák|páfrányfaj]], példányai hazánkban csak ezen a hegyen élnek.{{H|Szépligeti|2007|o=3}} A [[fehér akác]] (''Robinia pseudoacacia L.''), melyet Magyarországra a 18. században telepítettek be, hamarosan a hegyen is megjelent, részben azért, mert fáját szőlőkarónak használták. A faj a hegy körül erdőpalástot alakított ki. A csúcs körüli tisztásokon a [[20. század]] közepéig legeltetés zajlott, mely komoly hatással volt a vegetációra. Az 1960-as években erdészeti művelés keretében [[feketefenyő]] (''Pinus nigra ARN.'') betelepítésére került sor. A 20. század végétől már csak a hegy lábánál jellemző a gazdálkodási célú tájhasználat, melyet a szőlőművelés és a présházak körüli kertművelés tesz ki. A bazaltorgonák által körülvett 87 hektáros terület és a hegytető fokozottan védett természetvédelmi terület.{{H|Szépligeti|2007|o=5}}
 
A hegytetőn a vulkáni salakon kőzethatású [[Talaj|erubáztalaj]] alakult ki, melyen fás [[Pionír élőlény|pionírnövények]], és feketefenyő állományai élnek. A vulkáni kőzeten kialakult talaj néhol megszakadva látni engedi a köves-sziklás váztalajt, melyen bokor- és törmelékjeltő-erdők telepednek meg. A bázikus vulkáni kőzetmálladékon és agyagos tengeri üledéken [[barna erdőtalaj]] képződött, melynek különféle típusai a hegyoldalon és a szőlőművelésbe vont lankás hegylábon is megfigyelhetők. A hegyoldal mélyedéseiben előfordul a lejtőhordalék-talaj, melyben akác nő, vagy magas tápanyagtartalma miatt szőlőművelésre használják.{{H|Szépligeti|2007|o=7}}
 
A hegy sok egymástól nagyban eltérő jellegű élőhelyet biztosít. A pusztafüves lejtősztyeppek és erdősztyepprétek a hegy déli és keleti oldalának kitettebb, nagy lejtésű területein jellemzők, itt a [[Csenkesz|barázdált csenkesz]] (''Festuca rupicola''), és a [[Perjefélék|késeiperje]] (''Cleistogenes serotina'') az uralkodó fajok, de előfordul még sok más fűféle között [[fenyérfű]] (''Bothriochloa ischaemum''), [[kakukkfű|kakukkfűfélék]]félék (''Thymus''), [[hasznos tisztesfű]] (''Stachys recta'') is.{{H|Szépligeti|2007|o=14}} A mészkerülő nyílt sziklagyepek főként a bazaltorgonák szintje feletti, déli fekvésű részeken, [[Molyhos tölgy|molyhostölgyes]] bokorerdőkkel és sziklai cserjésekkel mozaikolva jelenik meg. A vékony termőtalajú területeken elsősorban a [[zuzmók]], közülük leggyakrabban a [[magyar bodrány]] (''Parmelia conspersa''), a [[serlegzuzmó]] (''Cladonia sp.'') és a [[térképzuzmó]] (''Rhizocarpon geographicum'') jelennek meg több [[Perjefélék|fűfaj]] társaságában. A sziklafalak pionírnövényei közül nagy egyedszámmal jelenik meg a [[szirti sziklaiternye]] (''Aurinia saxatilis''), a [[Csenkesz|deres csenkesz]] (''Festuca pallens''), az [[aranyos fodorka]] (''Asplenium trichomanes''), továbbá moha- és zuzmófajok.
[[Fájl:Quercus pubescens Tuscany.jpg|bélyegkép|147x147px|Molyhos tölgy]]
A hegytető peremén, főleg a déli és keleti kitettségben létrejövő élőhelytípus a molyhostölgyes bokorerdő, melyet jellemzően nem záródó koronájú, 5-10 méter magas fákból álló állomány borít. Jellemző növényei a [[molyhos tölgy]] (''Quercus pubescens''), a [[virágos kőris]] (''Fraxinus ornus''), és a [[sajmeggy]] (''Cerasus mahaleb''). A cserjeszint jellemző növényfaja még az [[egybibés galagonya]] (''Crataegus monogyna''), a [[közönséges fagyal]] (''Ligustrum vulgare''), a [[vadrózsa]] (''Rosa canina''), a [[vadszeder]] (''Rubus fruticosus'') stb. A nyugati hegyoldalon ugyanez az élőhelytípus hasonló fajösszetételű, de [[Kőris|kőrisbenkőris]]ben gazdagabb.
 
A törmeléklejtő-erdők a hegy keleti oldalának jellemző élőhelyei. A nagy lejtésű, fejletlen törmeléktalajon [[Nagylevelű hárs|nagylevelű]] (Tilia platyphyllos) és [[kislevelű hárs]] (Tilia cordata) illetve virágos kőris nő, továbbá a [[közönséges gyertyán]] (''Carpinus betulus''), a [[Mezei juhar|mezei]] (Acer campestre) és [[korai juhar]] (''Acer platanoides'') egyedei is megtalálhatók.{{H|Szépligeti|2007|o=16}}
71. sor:
=== Állatvilága ===
[[Fájl:Common rock thrush.jpg|balra|bélyegkép|137x137px|Hím kövirigó]]
A hegy állatvilága faji összetételében a medence más tanúhegyeihez hasonló. Rovarok közül megemlítendő a gazdag [[Lepkék|lepkefauna]]. Kimondottan a Szent György-hegy és a régió jellegzetes és gyakori faja a [[fűrészeslábú szöcske]] (''Saga pedo''). A tapolcai medencében jellemző még a [[szalmacincér]] (''Theophilea subcylindricollis''), illetve a [[kis szarvasbogár]] (''Dorcus parallelipipedus'').
 
A sötét bazaltsziklák a napsütésben jól átmelegedhetnek. A sziklahasadékos területek kiváló élőhelyet biztosítanak a [[Hüllők|hüllőknekhüllők]]nek, közülük a hegyen a [[Gyíkok|gyíkfajok]] jellemzőek, például a [[pannon gyík]] (''Ablepharus kitaibelii fitzingeri''), a [[zöld gyík]] (''Lacerta viridis'') és a [[lábatlan gyík]] (''Anguis fragilis'').
 
A terület jellemző madárfajai a [[holló]] (''Corvus corax''), a [[vörös vércse]] (''Falco tinnunculus'') és a [[kövirigó]] (''Monticola saxatilis'').
79. sor:
Kisebb emlősök is előfordulnak a területen, például [[Denevérek|denevérfajok]], [[Valódi mókusok|mókus]], [[borz]], [[pelefélék]].
=== Éghajlata ===
A hegy a Tapolcai-medencével együtt a Dunántúli-középhegység [[Éghajlati osztályok|éghajlati osztályába]] tartozik, így az erre jellemző felhős, kis hőmérséklet-ingadozású időjárás itt is jellemző. A hegy két éghajlati zóna, a mérsékelten nedves – mérsékelten hűvös, valamint a mérsékelten száraz – mérsékelten meleg klíma határán áll. Ennek megfelelően a hegy különböző oldalain szembetűnő különbségek alakultak ki. A déli-délnyugati részek szubmediterrán jellegűek, míg az északi oldalon atlanti hatás a jellemzőbb. Az évi csapadékösszeg mintegy 650 &nbsp;mm, a napsütéses órák száma a déli lankákon jellemzően meghaladja az évi 2000-et. Az uralkodó szélirány északi, erőssége jellemzően gyenge, a [[Beaufort-skála|Beaufort-skálán]] átlagosan 2-es erősségű.{{H|Szépligeti|2007|o=7}}
 
== Történelme ==
86. sor:
A honfoglaló magyarok a hegynek a ''Magashegy'' nevet adták, mely emlékét [[Hegymagas]] község neve máig őrzi.{{H|Szépligeti|2007|o=4}} A hegy körül a középkorban több, [[Szent György|Szent Györggyel]] és [[Sárkány|sárkánnyal]] kapcsolatos legenda is elterjedt. A hegy északkeleti oldalán nyíló jeges barlanghasadék, a Sárkány-lik volt a sárkány legendabeli lakhelye. A hegy a lábánál egykoron álló Szent György-kápolnáról kapta a nevét, mely egyes források szerint a mai Lengyel-kápolna helyén volt.<ref>{{Cite web|url=http://www.kisapati.hu/index.php/helytortenet|title=A település története|accessdate=2016-08-26|year=2009|work=www.kisapati.hu}}</ref> Az eredeti kápolna tárgyi nyomait nem sikerült eddig fellelni.
 
A hegy tetején egykor [[kolostor]] állt, melyre a francia [[François Sulpice Beudant|F. S. Beudant]] geológus 1818-as útleírása hívta fel a korabeli régészeti szakma figyelmét.<ref>{{Cite journal|author=Dornyay Béla|year=1935|title=Beudant Balaton-vidéki útleírása 1818-ból|pages=26}}</ref><ref>{{Cite journal|author=Dornyay Béla|coauthors=Pénzes Zoltán|date=1935-01-16|title=Így látta egy francia tudós 1818-ban a Balatont|journal=Balatoni Kurir}}</ref> 1851-ben [[Szerelmey Miklós]] Balatonról szóló munkájában egy, a [[Tatárjárás|tatárjárás]] idején épült, és a [[török hódoltság]] idején elpusztult vár maradványaira tesz utalást,<ref>{{Cite journal|author=Szerelmey Miklós|year=1851|title=Balaton-album|pages=31}}</ref> mely munkára hivatkozik később [[Mezriczky Péter]] is 1877-ben.<ref>{{Cite journal|author=Mezriczky Péter|year=1877|title=Adatok Zala megye történeté­hez, IV.|pages=178}}</ref> Ő leírja, hogy a vár maradványai nem lelhetők már fel, csak a feltételezett helye határozható meg, viszont attól nem messze egy kápolna falmaradványai még láthatók. Az 1930-as években egy [[Raposka|raposkairaposka]]i monda nyomán, légi felvételek segítségével bukkantak rá a kolostor feltételezett helyére.<ref name=":2">{{Cite journal|author=Erdélyi Balázs|authorlink=Erdélyi Balázs (építész)|coauthors=Sági Károly|year=1985|title=A magyarországi régészeti légi fényképezés története és a Szent György-hegyi kolostorrom|journal=A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei|volume=1984|issue=17|pages=273-280|url=http://epa.oszk.hu/01600/01610/00017/pdf/vmm_17_1984_15_erdelyi-sagi.pdf|format=PDF|accessdate=2016-08-26}}</ref>
 
A kolostorról szóló monda szerint a hegyen valaha a „vörösbarátok” klastroma állt. A mondából nem derül ki, hogy pontosan melyik felekezet, melyik rend szerzeteseiről van szó, de a vörösbarát elnevezést fehér köpönyegen vörös keresztet viselő [[Templomosok|templomos]] szerzetesekre illetve vörös köpenyen fehér keresztet viselő [[Máltai lovagrend|johannitákra]] egyaránt használta a népnyelv, így elképzelhető, hogy ezek egyike volt a kolostor gazdája. A legenda szerint a szerzetesek száma évről évre fogyatkozott és végül csak ketten maradtak. Egy hideg télen aztán fennrekedtek a hegyen, a falusiak csak onnan tudták, hogy a barátok még élnek, hogy rendre mindig hallották a hegyről érkező harangszót. Egyszer aztán a harangszó nem szólt többet, és mikor a falubeliek a hó elolvadásakor felmentek a kolostorba, a két szerzetest már holtan találták, egyiküket éppen harangozás közben érte a halál. A mondabeli történet a kolostor pusztulásáról is szól: eszerint a barátok halála után a helyiek azért bontották le a kolostort, nehogy az „rossz barátok” kezére jusson. A történet szerint később egy nagyobb esőzés alkalmával a víz a kolostor egykori harangját lesodorta a hegy lábáig, melyet a történet szerint a raposkai Szent Antal-kápolnának a tornyába építettek be.
119. sor:
A barlanggal kapcsolatban több legenda is ismert. Egyik történet szerint a barlangot valaha sárkány lakta, melyet maga [[Szent György]] győzött le. Egy ettől különböző, a barlang legendás eredetéről szóló történet szerint a barlangot egykor lakó [[sárkány]] a falu lakóit sanyargatta, lányokat rabolt el. Egy napon a sárkány megbetegedett, ekkor a falusiak segítségére siettek, ápolták. A jó szándék meglágyította a sárkány szívét, mellyel a későbbiekben békében éltek a falusiak. Mikor a sárkány megöregedett és kimúlt, utolsó lehelete jégbarlanggá változtatta az üreget, melyben élt. Ilyen, és ehhez hasonló, a Szent György-kultusszal összefüggő történetek kapcsolódtak a hegyhez.<ref name=":0" />
=== Kaán Károly-turistaház ===
[[Fájl:Kaán Károly turistaház 1.jpg|bélyegkép|196x196px|Kaán Károly turistaház]]A hegy északkeleti oldalán, nem messze a Kőkaputól található a [[Kaán Károly]]-turistaház (más forrásokban Darányi Ignác-turistaház).<ref>{{Cite web|url=http://www.kisapati.hu/index.php/szallashelyek/52-szallashely|title=Szálláshely: Kaán Károly kulcsosház|accessdate=2016-08-21|work=www.kisapati.hu}}</ref> A turistaszállást 1934 június 24-én avatta fel az [[Magyarországi Kárpát-egyesület|MKE]] Balaton Osztálya. Az épület nem sokkal később, 1941-ben felújításon esett át. A háború utáni politikai helyzetre jellemző módon, a polgári turistaegyesületek feloszlatása után a házat is elkobozták. A házat később egy [[Ajka|ajkaiajka]]i turistaegyesület, majd Kisapáti önkormányzata kezelte.<ref>{{Cite web|url=http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/sites/default/files/turamozgalmak2011/Ot-kapolna-a-Szent_Gyorgy-hegyen.pdf|title=Öt kápolna a Szent györgy-hegyen túramozgalom|accessdate=2016-08-26|format=PDF|publisher=[[Teljesítménytúrázók Társasága]]}}</ref>
 
A 30 fő befogadására alkalmas épületegyüttes kulcsosházként, turistaszállóként üzemel, kulcs a közeli Kisapátiban, az önkormányzatnál kérhető.<ref>{{Cite web|url=http://www.turistamagazin.hu/a-honap-turistahaza-kaan-karoly-kulcsoshaz-videoval.html|title=Bazaltorgonák tövében – Kaán Károly kulcsosház (VIDEÓVAL)|accessdate=2016-08-21|work=www.turistamagazin.hu}}</ref> A turistaház az [[Országos Kéktúra]] [[5-ös számú Országos Kéktúra szakasz|ötödik szakaszának]] egyik állomása, pecsételőhelye. A túrapecsét a turistaház keleti homlokzatán levő ablak spalettái mögött található.
 
=== Tarányi-présház ===
A déli hegyoldalon álló, parasztbarokk stílusú présház a közvetlen közelében álló Lengyel-kápolnával együtt, 1780-ban építtette a tóti [[Lengyel család (tóti)|Lengyel család]]. Az épület műemléki védettség alatt áll. Mai neve a későbbi tulajdonos [[Tarányi család]] emlékét őrzi. Az eredetileg [[Nádtető|nádtetősnádtető]]s épületet 1967-68-ban felújították, új tetőt kapott. A présház épületének jellegzetes [[Barokk építészet Magyarországon|barokk]] vonása az íves oromzat, a homlokzati falán a bejárat felett áttört mellvédű, oszlopokon álló kőerkély. A homlokzatot kőfülkében és az oromzat tetején elhelyezett, naiv faragású barokk kőszobrok díszítik, melyek szőlőműveléssel kapcsolatos görög-római mitológiai alakokat ábrázolnak: hordón ülő [[Dionüszosz|Bacchus]], [[Ceres]], [[Diana (istennő)|Diana]], [[Flora]]. Az erkélyajtó felett a Lengyel család címere látható.
 
Az épület belsejében az alsó szinten pince, a felső szinten szoba, az épület hátuljában gazdasági helyiségek és istálló áll.{{h|Koppány|1993|o=138}}[[Fájl:Lengyel kápolna.jpg|bélyegkép|A Lengyel kápolna|balra]]
=== Lengyel-kápolna ===
A hegy déli oldalán, szőlőbirtokok között álló kápolnát 1760 körül építtette a [[lengyeltóti]] [[Lengyel család (tóti)|Lengyel]] család, melyet [[Szűz Mária]] tiszteletére avattak. Nevezetes a fából faragott barokk-rokokó [[Oltár|oltáraoltár]]a, mely felett [[I. István magyar király|Szent István]], [[I. László magyar király|Szent László]] és Szűz Mária szobrai láthatók. A szószék faragványai a [[Evangélisták|négy evangelistát]] ábrázolják. A templomban rokokó tölgyfa padok állnak kb. 30 fős befogadóképességgel.
 
A homlokzati évszámfelirat későbbi bővítésről árulkodik: a tornyot 1880-ban építették. A torony kőfülkéiben [[Szent György]] lovas kőszobra, felette [[Szent Imre]] szobra, a széleken Szent István és Szent László, az oromfal torony melletti fülkéiben pedig többek között [[Péter apostol|Szent Péter]] és [[Pál apostol|Szent Pál]] szobra áll. Az összes szobor [[Homokkő|homokkőbőlhomokkő]]ből készült.<ref>{{Cite web|url=http://kirandulastervezo.hu/celpont/hegymagas/szent-gyorgy-hegyi-lengyel-kapolna|title=Szent György-hegyi Lengyel-kápolna {{!}} Kirándulástervező|accessdate=2016-08-25|work=kirandulastervezo.hu}}</ref>{{h|Koppány|1993|o=138}}
 
=== Oroszlánfejű-kút ===
139. sor:
 
=== Ify-kápolna és remetelak ===
A hegyoldalon, Lengyel-kápolnától nem messze, a szőlőbirtokok közt egy romos épületegyüttes: kápolna, remetelak és egyéb kisebb épületek állnak. Az épületeket Ify Lajos, korábbi, majd 1949-ben pozíciójáról eltávolított [[Fonyód|fonyódifonyód]]i plébános építette az 1950-es években, ahol visszavonult életét élte, hangszerkészítéssel foglalkozott és zarándokokat fogadott.<ref>{{Cite book|title=Szőlőhegyi kápolnák Tapolca környékén|last=Tóth|first=Péter|author=Tóth Péter|publisher=Tapolcai Városszépítő Egyesület|year=2010|id=ISBN 9789638706669|location=[[Tapolca]]}}</ref> A kápolna homlokzatán az „[[Emmausz|Emmaus”]] felírat olvasható. A remetelak az önkéntes száműzetést választó plébános 1967-es halála óta üresen áll, mára állapota leromlott, az épületet kifosztották. Magántulajdonban áll, nem látogatható.<ref>{{Cite web|url=http://ilovebalaton.hu/esoprogram/2013-03-08/a-leghatborzongatobb-a-balatonon|title=A leghátborzongatóbb a Balatonon|accessdate=2016-09-02|author=Chilembu Krisztina|date=2013-03-08}}</ref>
 
== Panorámakép ==
165. sor:
{{Portál|Földrajz||Magyarország|-}}
{{jó cikk}}
 
[[Kategória:Magyarország hegyei]]
[[Kategória:Tapolcai-medence]]