Wikipédia

„Légkör” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
250. sor:
|}
 
A légkör rétegződését a felszínre leszálló és leereszkedés közben nyomás-, hőmérséklet- és sűrűség-méréseketsűrűségméréseket végző műholdak adataiból ismerjük ([[Viking-1Viking–1]], [[Viking-2Viking–2]], [[Mars Pathfinder|MPF]], [[Mars Exploration Rover|MER]]). Ezen adatok alapján a marsi légkör három részre oszlik: '''alsó, középső és felső légkör'''re.
 
Az '''alsó légkör''' a felszíntől 40 km-es magasságig terjed. A nyomás és a hőmérséklet a magassággal csökken. Az energiatranszportban a konvekció a meghatározó kb. 10 km-es magasságig. A konvekció éjszaka megszűnik és erős hőmérsékleti [[inverzió (meteorológia)|inverzió]] lép fel a felszín közelében. Az alsó légkör nyomása és hőmérséklete a földi [[sztratoszféra|sztratoszféráéhoz]] hasonló értékű. Az alsó atmoszféra sűrűsége a [[szén-dioxid]] és a víz szublimálása, illetve a sarkokon való kicsapódása eredménye, ami az évszakoktól függ. Ez ahhoz vezet, hogy a felszíni nyomás is évszaktól függően ingadozik, 700-900 [[Pascal (mértékegység)|Pa]] között.
 
Az alsó légkört két folyamat melegíti. A légkörben lévő szén-dioxid egy nagyon gyenge [[üvegház-hatásüvegházhatás]]t vált ki, mivel ez akadályozza az [[Infravörös sugárzás|infravörös]] sugarak távozását a [[világűr]] felébe. Ezen felül az alsó légkörben nagy mennyiségű finom porszemcse található, amik elnyelik a [[Nap]]ból érkező infravörös sugárzást, és újra kisugározzák azt. Ez a porréteg fontos szerepet játszik az alsó légkör hőmérsékletének meghatározásában. (a felszínről a „porördögök” gyakorlatilag folyamatosan emelik a légkörbe a finom porszemcséket).
 
Télen az [[ózon]] is hozzájárul kis mértékben a sarkok feletti légkör melegítéséhez azzal, hogy a Napból érkező [[Ibolyántúli sugárzás|UV-sugárzás]] hatására ózon keletkezik. Az ózon viszonylag ritka a légkörben, mivel kevés a rendelkezésre álló [[oxigén]], és mivel reakcióba lép a légkörben lévő [[hidrogén]]nel (ami a vízpára [[fotolízis]]e során keletkezik). A sarkok felett téli időszakban kevés a légkörben a vízpára, így ilyenkor több ózon keletkezik (Perrier et al., 2006). Ózont az alsó és a középső légköri rétegben is észleltek (Blamont and Chassefière, 1993; Novak et al., 2002; Lebonnois et al., 2006).
 
A '''középső légkör''' (vagy mezoszféra) 40-100 km között helyezkedik el. Itt a hőmérséklet erősen időfüggő. A hőmérséklet-változások a közeli infravörös sugárzás elnyelődéséből származnak, és a napsugárzásból eredő másodlagos sugárzásból, amit a szén-dioxid bocsát ki. Hatással van rá az alsó légkörben kialakuló hullámmozgás, ami a középső légkörben felerősödik az éjszakai és nappali oldal közötti hőmérsékletkülönbségek hatására (Schofield et al., 1997).
 
A '''felső légkör''' (vagy termoszféra) a 110 km fölötti magasságokon található. A termoszférát a Nap 10-100 [[elektronvolt|eV]] közötti energiájú extrém UV-sugárzása gerjeszti (ez 10-100 nm közötti hullámhosszat jelent). A Nap extrém UV-sugárzásának erőssége a [[napciklus]]tól függ. A hőmérséklet alacsonyabb, ha a Nap aktivitása alacsonyabb, és növekszik, ha a [[napfolt]]ok száma növekszik. A 130 km feletti réteget ionoszférának nevezik, mert a Napból eredő sugárzás ionizálja a légkörben lévő gázokat. A Mars ionoszférájában lévő [[elektron]]ok nagy része szén-dioxidból származik, és a nappali oldal felett a [[fényelektromos jelenség]] miatt nagyobb számban fordulnak elő.
 
A 130–150&nbsp;km fölötti rétegben (ezt ''exobase''-nek nevezik) a részecskék az alacsony sűrűség és a magas hőmérséklet miatt el tudnak szökni a világűrbe (Mantas and Hanson, 1979).<ref>Nadine Barlow: ''Mars - An Introduction to its interior, surface and atmosphere'', Cambridge University Press, 2008, ISBN 978-0-521-85226-5</ref>
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Légkör”