„Kozmikus sebesség” változatai közötti eltérés

Ez azonban csak egy elméleti érték, a gyakorlatban ekkora sebességgel űrjármű nem állítható stabil pályára. A pályasugár számításban használt értéke ugyanis a Föld felszínének távolságával egyezik, márpedig a sűrű [[légkör]] súrlódása egy ekkora sebességgel haladó testet olyan hőfokra hevít, amelynek deformálódás nélkül huzamosabb ideig történő elviselésére alkalmas anyagot még nem tudunk előállítani.<ref group=m>Az [[SR-71SR–71 Blackbird|SR-71SR–71]] repülőgép tervezésekor végzett tesztek szerint a sűrű légkörben a legkényesebb részeken alkalmazott [[Titán (elem)|titánborítással]] sem érhető el az 1,5 km/s sebesség sem. A magas hőmérsékleten már képlékennyé váló anyagok alkalmatlanok ekkora sebességű légáramban a repüléshez tervezett alak és a kívánt szilárdság megtartására.</ref> Emellett a levegő ellenállása folyamatosan fékezné a járművet, és így az hamar lezuhanna. A [[műhold]]ak már kellő ideig stabil pályájának földfelszín feletti távolsága 200&nbsp;km fölött van, így a képletbe ezt az értéket helyettesítve a gyakorlatban elegendő és szükséges körsebesség '''7,78 km/s'''-ra csökken, ugyanakkor a keringési idő 89 percre nő.

Van viszont egy tényező, amely segítségünkre van a pályára állításkor, ez pedig a Föld forgása. Az előbb kiszámított értékek ugyanis egy tömegponttal helyettesített Földdel számolnak, a valóságban viszont a Föld forog, és ez már eleve ad egy kezdősebességet a rakétának. Mivel ez a forgásból nyert sebesség a Föld forgástengelyétől távolodva nő, ezért az orbitális és interplanetáris rakéták kilövőállásait igyekeznek az Egyenlítőhöz a lehető legközelebb felépíteni, ugyanis az Egyenlítő pontjain a legnagyobb a Föld forgásából eredő kerületi sebesség.<ref group=m>Ez indokolta űrközpont létesítését [[Guyana Űrközpont|Francia Guyana]] és [[NASA Kennedy Space CenterŰrközpont|Florida]] területén.</ref> Az ott felbocsátott űreszköz a Föld forgásából 0,46 km/s kezdősebességet nyer, amely nyugatról kelet felé irányul. Ez az oka annak, hogy az űrhajók és műholdak pályáikon, ha annak síkja ferde is, alapvetően rendszerint nyugat–keleti irányban mozognak.