„Vizigót Királyság” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
33. sor:
A 450-es évek második felében a gót csapatok [[Avitus római császár]] szövetségében betörtek az Ibériai-félszigetre és [[456]]-ban [[Astorga]] mellett súlyos vereséget mértek a szvévekre, majd kirabolták a szvév fővárost, [[Braga|Bragát]] is. Braga kifosztása különösen nagy brutalitással ment végbe, a gótok lemészárolták a lakosság jelentős részét és - bár többségük ekkorra már áttért a keresztény vallásra - kifosztották a templomokat is. A sikeres hadjáratért jutalmul [[Libius Severus római császár]] átengedte a gótoknak Narbonne városát, mely egy lázadás kirobbanását vonta maga után a Narobonne-ban állomásozó római légiók részéről. A felkelést [[465]]-re fojtották el a Severus vezette római- és a [[II. Theuderich nyugati gót király|II. Theuderich]] vezette gót csapatok.
[[466]]-ban [[Eurich nyugati gót király|Eurich]] király került hatalomra (bátyja meggyilkolása után), akinek vezetésével a gótok hódításba kezdtek Galliában és konszolidálták hatalmukat az Ibériai-félszigeten, ahol [[469]]-ben elfoglalták a szvévektől [[Mérida (Spanyolország)|Méridát]]. [[472]]-ben meghódította [[Hispania Tarraconensis]] római tartományt, mely az utolsó római fennhatóság alatt álló terület volt a térségben. [[476]]-ra a királyság határai északon már a [[Rhône]] és [[Loire]] folyók mentén húzódtak. A gót előrenyomulás sikerességét biztosította, hogy Eurich megnyerte magának a galliai és hispániai területek romanizálódott vezetőinek a rokonszenvét, akik közül többen hadvezérként segítették elő a hódításokat vagy kormányzóként igazgatták az elfoglalt területeket. Eurich hamarosan szövetségre lépett a Róma bukását követően magát császárrá kikiáltó [[Iulius Nepos római császár|Iulius Nepos]] római hadvezérrel, aki elismerte a [[Loire]]-tól délre eső területek feletti gót uralmat, cserében a gótok katonai segítségéért [[Provence]] megtartásában. Nepos halálát követően azonban Eurich megszállta a tartományt. A területi hódításokkal párhuzamosan kezdetét vette a királyság konszolidációja. [[II. Alarich nyugati gót király|II. Alarich]] kibocsátotta az állam első törvénygyűjteményét, a ''Breviarium Alarici''t és megtartotta az első egyházi zsinatot [[Agde]]ben.
A galliai gót hódítások természetes következménye volt, hogy az új állam konfliktusba került a régió északi részét meghódító [[frankok]]kal. [[507]]-ben a [[vuaillé-i csata|vuaillé-i csatában]] súlyos vereséget szenvedtek az [[I. Klodvig frank király]] vezette egyesült frank és [[burgundok|burgund]] csapatoktól. [[508]]-ban a főváros, Toulouse is frank kézre került, a gótok pedig kénytelenek voltak kiüríteni galliai területeik jelentős részét, mindössze Narbonne-t és környékét tartva meg.
| |||