„Révész Imre (egyházjogász)” változatai közötti eltérés

Szabolcs vármegyében született. Apja, Révész Pál [[Kiskunhalas]]ról származott, községi jegyző volt, anyja Beke Sára. Elemi iskolai és gimnáziumi tanulmányait Debrecenben és [[Hajdúböszörmény]]ben végezte. 1841 novemberétől 6 éven át a [[Debreceni Református Kollégium]]ban tanult bölcsészetet, jogi és hittani tárgyakat. [[1847]] novembertől 1851 augusztusig a kollégiumban maradt; az első tanévben a veteránus szintaxisták, a másodikban a veteránus rétorok preceptora, majd 1850-51-ben kontraskriba, és mint ilyen, a [[novícius]] diákok oktatója volt a klasszikus nyelvekből, egyben a nagy könyvtár őre. Akadémiai tanuló korában a magyar királyi egyetem által a Schwartner-alapítványból kitűzött pályázatot megnyerte. A tanuló ifjúság olvasó-társaságának könyvtárnoka és elnöke, az ifjúság kérelmét a tanárkarhoz ő fogalmazta 1848. március 19-én, amelyben reformokat követeltek, például a közvizsgák eltörlését, az olvasótársaság segélyezését az iskola pénztárából, a tankönyvek kinyomatását stb. Az ifjúsági életben mint énekkari és tűzoltótársasági tag is tevékenyen részt vett. Szeniorrá választatása előtt [[Balmazújváros]] hívta meg [[1851]]. [[augusztus 24.|augusztus 24-én]] lelkészévé, előbb azonban külföldi egyetemekre indult. Bécsben a protestáns teológiai fakultás hallgatója volt 1852 január közepéig, onnan [[1852]]. [[július 9.|július 9-én]] indulhatott tovább, s főleg [[Berlin]]ben időzött. [[Svájc]]ban fedezte fel Sélyei és Harsányi magyar [[gályarab]] lelkészek arcképeit. 1854. május 7-én foglalta el a [[szentes]]i lelkészi állomást, ahová való megválasztatását elfogadta. Innen hívta meg a debreceni fényes egyház egyik lelkipásztorává. 1856 május 18-tól haláláig itt hivataloskodott. 1856-ban [[egyházkerület]]i aljegyzővé választották, 1859-ben a [[Magyar Tudományos Akadémia]] levelező tagja lett. 1861-ben országos képviselővé választották, de 2 hónap múlva lemondott; 1864-ben a debreceni kollégiumba az egyháztörténelem tanárául, erről azonban egy év mulva lemondott, lelkészi és hittanári hivatalt együtt viselni nem akarván. 1867-ben a tiszántúli református egyházkerületi levéltárnokává közakarattal megválasztatván, e hivatalt páratlan munkaerővel vitte haláláig; 1871-ben a bécsi protestáns teológiai fakultás teológiai doktori címmel tisztelte meg. A külföldi nagy egyházi társulatok közül az angol eredetű evangélikus Alliance apologetikus programjához 1871-ben csatlakozott, a szövetség elnöke Necker Theodor [[Genf]]ből fel is kereste Révészt Debrecenben 1873-ban s vele értekezett. Sayous Ede párizsi tanár és történetíró 1875-ben látogatta meg, őt szólította fel aztán és tette figyelmessé az alakuló presbiteri Alliancera. Révész megható üdvözlő szózatot írt, melyet a debreceni egyház és kollégium kiváló férfiai aláírtak (1875. július 8.), és a londoni nagygyűlésen lelkesen fogadták (Ev. Prot. Lap. 1875. 29. sz.), ő volt tehát a református egyházak presbiterelvű szövetségéhez való csatlakozásnak első kapcsolója hazánkban.

==ForrásForrások==