„Kasztner Rezső” változatai közötti eltérés

| születés dátuma = 1906.

'''Kasztner Rezső''' (1941-től '''Kasztner Rudolf''', majd az 1950-es évektől '''Israel/Ysrael Kastner''')'''(ישראל קסטנר)'''. ([[Kolozsvár]], [[1906]]. – [[Tel-Aviv]], [[1957]]. [[március 15.]]) zsidó-magyar újságíró és ügyvéd.

Kasztnernek egyes források szerint további 20 ezer magyar zsidót sikerült [[Auschwitzi koncentrációs tábor|Auschwitz]] helyett különböző [[ausztria]]i munkahelyekre küldenie, akik megmenekültek, és közülük sokan az [[1950-es évek]] elején [[Izrael]]be költöztek.

Kasztner 1906-ban született vagyonos izraelita családban [[Kolozsvár]]onKolozsvárott, ahol ekkor 15&nbsp;000 zsidó(ténylegesen élt.ennek fele)<ref>Porter, Anna (2007). ''Kasztner's Train''. Douglas & MacIntyre. '''Továbbiakban Porter (2007)''' p10. 10o./Porter művében és az erre hivatkozó angol Wikipédián túlzó számadat. A többségében magyar nyelvű és magyar kultúrájú kolozsvári zsidóság lélekszáma az 1910. évi népszámlálási adatok szerint 7046 volt.</ref> zsidó élt. Apja, Yitzhak kereskedő, s egyben igen vallásos ember volt, míg ő a zsinagógában imádkozott, addig az anya vezette a családi üzletet.<ref name=Porter10>Porter (2007) p10. 10o.</ref>

A Kolozsvár déli városrészében, egy kétemeleteskétszintes téglaházban nevelkedő három fiúgyermek tehetséges volt. Anyjuk elhatározása szerint a fiúk nem vallási képzésben részesültek, hanem szabályos polgári felső iskolába jártak, ahol széles körű volt a tananyag tematikája és hangsúlyosan tartalmazta a nyelvtanulást. Rezső a középiskolát elvégezvén öt nyelven tudott beszélnibeszélt: magyarul, románul, franciául, németül és latinul.<ref name=Porter10/>

A „[[numerus clausus]]” 1920. évtől érvényes rendelkezései miatt (az [[s:1920. évi XXV. törvénycikk|1920. évi XXV. törvénycikk]] alapján a „magyarországi nemzetiségek és népfajok” tagjai csak a formálisan kimutatható számarányuknak megfelelő mértékben vehettek részt a felsőoktatásban ) a zsidók is csak korlátozott számban nyerhettek felvételt a felsőoktatási intézményekbe. Ez a politikai környezet erősítette fel a [[cionizmus]]t, s ekkor döntött úgy a 15 éves Kasztner, hogy cionista lesz.<ref name=Porter12>Porter 2007, pp. 12-13. o.</ref>

Rezső 22 éves volt, amikor apja a [[Tóra|Tórát]] olvasva meghalt a zsinagógában [[Pészah]] 7. napján. Jogi tanulmányai után az [[Új Kelet]] című lap szerkesztőségében vállalt munkát, először sportriporter volt, majd főként politikai írásokat tett közzé. Dr. Fischer József ügyvéd mellé szerződött titkárként, aki parlamenti tag, a kolozsvári zsidó hitközség elöljárója, s a Nemzeti Zsidó Párt tagja volt. Fischer elismerte Kasztner írástehetségétújságírói vénáját és pártolta az Új Kelet című lapnál folytatott tevékenységét. Személyes ismerősei Kasztner fiatalkori jellemére visszaemlékezve elismerik tehetséges voltát, de személyes adottságait negatívan említik.<ref name=Porter17a>Porter 2007, pp. 16-17. o.</ref> Kiismerve a politikai közéletet, tudta, hogy kit mivel és hogyan lehet megvesztegetni. Interjúvolta a vezető politikusokat csakúgy, mint a román Vasgárda antiszemita tagjait. Jogászként keményen dolgozott ügyfeleiért, ravaszul jegyzőkönyvezte azokat az eseteket, amikor a vád elejtéséért lefizette a rendőrséget. 1934-ben Fischer József leányát, Erzsébetet vette feleségül, amivel a jövőre nézve is megalapozta helyi pozícióját. Egy leányuk, Zsuzsa született.

Idősebbik bátyja, Gyula 1924-ben kivándorolt [[Palesztina|Palesztinába]], s ott egy [[kibuc]]ban élt. Kasztner újságíróként vett részt a cionista mozgalomban. Az Új Kelet című lapban közzétett kritikái között például a britek Palesztinában játszott politikai szerepét bírálta.<ref name=Porter13>Porter 2007, pp. 13-14. o.</ref>

A német háborús terjeszkedéssel egy időben Kasztner egy központot hozott létre [[Kolozsvár]]onKolozsváron, amely [[Ausztria|Ausztriából]], [[Lengyelország]]ból és [[Szlovákia|Szlovákiából]] segített menekíteni a zsidó lakosságot. Segítséget kért a [[Tel-Aviv|tel-avivi]], Jewish Agencytől, de a britek korlátozták a Palesztinába bevándorló menekülők számát. Kasztner „Hitszegő Albion” című, [[Új Kelet]]ben megjelent vádló írásában megtámadta az angolok viselkedését.<ref name=Porter23>Porter 2007, pp. 23-24. o.</ref>

Miután a második bécsi döntés Észak-Erdélyt Magyarországnak ítélte, a magyar kormány pedig betiltott minden zsidó újságot, megszűnt az [[Új Kelet]] is és ekkor Kasztner Budapestre költözött.<ref name=Porter31>Porter 2007, p31. 31o.</ref> Mozgalmi munkáját itt is folytatta, a fővárosi cionisták egyik vezető személyisége lett.

Kasztner 1941-ben Budapestre érkezvén, kibérelt egy kis kétszobás lakást egy Váci úti panzióban. Itt is folytatni akarta zsidómentő tevékenységét, sés Fischer ajánló levelével felkereste [[Komoly Ottó]] mérnököt, aki a Budapesti Cionista Szövetség elnöke volt. Az ő hatására változtatta meg utónevét '''Rezsőről''' '''Rudolfra'''. Komoly Ottó továbbirányította Kasztnert [[Krausz Miklós]]hoz (Mózeshez) a Jewish Agency budapesti képviselőjéhez, aki a [[Palesztina|Palesztinába]] szóló belépő-vízumokat intézte.

Az 1943 elején alakult ''Va'adat Ezrah Vehatzalah'', Budapesti Segélyező és Mentőbizottság ügyvezetőjeként jelentős részt vállalt a külföldi zsidó menekültek bújtatásából és ellátásából, a határon túlról érkező információk továbbításából. Előbb a [[nácizmus|náci]] Európából Magyarországra menekülni segítette a zsidókat, majd 1944. március 19-e, a német megszállás után az innen való továbbjutást szervezte. 1944 év. májustól júliusig folyt az „áttelepítésnek” hívott deportálás, valójában a megsemmisítő táborokba hurcolás.

1944 májusmájusa elején Kasztner és más zsidó vezetők megkapták a [[Vrba-Wetzler]] jelentést.<ref>'''Vrba-Wetzler jelentés''': Walter Rosenberg ([[Nagytapolcsány|Tapolcsány]], 1924. szept. 11. -) és Alfred Wetzler ([[Nagyszombat (település)|Nagyszombat]], 1918. máj. 10. - [[Pozsony]], 1998) közösen megszöktek Auschwitz II-Birkenauból, ahol blokkírnokként tevékenykedtek, s így rálátásuk volt a történtekre.

A fenti megnevezéssel emlegetett beszámolójukban (a Rudolf Vrba név Rosenbergnek a szökése után kapott hamis identitása volt, később fel is vette ezt a nevet) - amely első Auschwitzi jegyzőkönyv néven vált ismertté -–, részletesen leírták a birkenaui megsemmisítő tábor felépítését, irányítási rendszerét; a gázkamrákban immár két éve történő tömeggyilkosság metodológiájátmódját és az 1942 áprilisa és 1944 áprilisa közötti események krónikáját, az elgázosított zsidók számát és származási helyét. [http://www.or-zse.hu/phd/haraszti_habil_rovid.pdf Haraszti György: Az „Auschwitzi jegyzőkönyv(ek)” habilitációs előadás]</ref>

Kasztner hitsorsosainak nem adta tovább a hírt, nehogy pánik törjön ki közöttük.<ref>Gilbert 1981, pp. 201-205. o.</ref> Az eredménye az volt, hogy aA magyar kormány megállíttattaleállíttatta a deportálást. De akkor már 437&nbsp;000 magyar zsidó meghalt.

1944 nyarán Kasztner találkozott Adolf Eichmann-nal, aki német részről felelős volt több mint 400&nbsp;000 magyar zsidó deportálásáért az [[auschwitzi koncentrációs tábor]]ba. E találkozás során megállapodás született 1&nbsp;685 ember megmentéséről 1&nbsp;000ezer dollár fejenkénti összegért. Többen az utazók közül nem tudtak előállítani ekkora összeget, ezért Kasztner árverésre bocsátott 150 férőhelyet, melyet azok fizettek ki, akikakiknek anyagi helyzetehelyzetük ezt megengedte, s így biztosította a szegényebbek számára a bejutást. Ezen felül [[Kurt Becher]] SS-tisztviselő, [[Heinrich Himmler]] meghatalmazottja fenntartott 50 helyet azon családok tagjai számára, akikamelyek -– pártfogásának fenntartásáért -– neki közvetlenül fizettek 25 &nbsp;000 dollárt személyenként. Sőt Becher a tárgyalások folyamán megemelte a helyek árát 1&nbsp;000-rőlezerről 2&nbsp;000kétezer dollárra. A váltságdíj teljes összege a zsidó közösség becslése szerint megközelítette a 8&nbsp;600&nbsp;000{{szám|8600000}} svájci frankot, miközben Becher saját számítása csak 3&nbsp;000&nbsp;000 svájci frankhárommillió volt.<ref>(en): Gilbert, Martin Auschwitz et les Alliés [archive], Michael Joseph, 1981, pp. 201-205. o.</ref>

Az egyezménytegyezményben elárulvamegbeszélteket módosítva Eichmann előbb a [[Hannover]] melletti bergen-belseni különleges (a hírhedt koncentrációs táborhoz közeli) lágerbe küldte a csoportot, majd több hónap után a vonat utasai valóban megmenekültek, két ütemben Svájcba szállították őket. Az utasok között volt 40 rabbi (így [[Teitelbaum Joel]] a híres [[Haszidizmus|haszid]] rabbidinasztiából és [[Glasner Akiba]] kolozsvári ortodox főrabbi), közismert cionisták (így [[Fischer József (pártelnök)|Fischer József]], az Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetség, majd az erdélyi Zsidó Párt elnöke, illetve [[Kahan Niszon]] ügyvéd, a Magyarországi Cionista Szövetség elöljárója), tudósok (például a pszichiáter [[Szondi Lipót]]), művészek (így [[Ernster Dezső]] operaénekes, [[Irsai István]] grafikus), újságírók, írók (köztük [[Zsolt Béla]] és [[Komlós Aladár]]), a magyar hadsereg egykori tisztjei, később neves értelmiségivé vált fiatalok ([[Blum Tamás]], a könyvtáros [[Rózsa György (könyvtáros)|Rózsa György]]), de egyszerű emberek is, például lengyel zsidó árvák egy csoportja és más szlovák, lengyel menekülők. 972 nő, 712 férfi utas volt (nemek szerint beleértve 252 gyermeket). A nagyon idősek száma 82 fő volt, a legfiatalabb pedig egy újszülött gyermek, aki az utazás 4. napján a vagonban született meg.<ref>Porter, Anna. Kastner's Train. Douglas & MacIntyre, 2007, pp. 235-37237. o.</ref><ref>Löb, Ladislaus. Dealing with Satan. Jonathan Cape, 2008, p. 117., 140-52152. o.</ref>

Kasztner védőjének állítása is alátámasztja, hogy a tárgyalások további eredményeként még 15&nbsp;000 magyar zsidó került Strasshof munkalágerébe és nem Auschwitzba. De Eichmann-nak a per folyamán tett kijelentése megkérdőjelezi a létszámot, mert -– mint mondta -–, ''„…lehet, hogy szebb képet adtam Kasztnerről.”''<ref>[http://www.nizkor.org/hweb/people/e/eichmann-adolf/transcripts/Judgment/Judgment-035.html Eichmann trial: The Judgment<!-- Bot generated title -->]</ref>

A Kastner és Eichmann közötti megállapodás következményei hosszú időn keresztül visszatetszést keltettek [[Izrael]]ben, különösen az eredetileg magyar zsidó közösségben. A szemrehányások között az egyik fő vádpont az volt, hogy Kasztner személyesen közreműködött azon lista összeállításában, mely a ''Kasztner-vonaton'' Magyarországról kimenekítendők neveitnevét tartalmazta. Különböző források szerint számos megmentett ember Kasztner szüleinek, barátainak köréből került ki, vagy olyan szerencsés anyagi helyzetben lévők voltak, hogy fizetni tudtak a kevésbé tehetősek, így a cionisták és a zsidó közösség vezetői, felelősei helyett.

A megmentettek többsége hősként tekintett Kasztnerre, aki az életét kockáztatta az eichmanni tárgyalások során. Más magyar zsidók úgy vélik, hogy Kasztner üzletelt Eichmannal, így ahelyett, hogy hős lenne, nem más, mint kollaboráns. 1960-ban, 16 évvel Kasztnerrel való tárgyalásai után Eichmann elmondta a ''Life'' újságnak, hogy Kasztner ''«elfogadta„elfogadta, hogy ő megtesz mindent azért, hogy a zsidók ne mutassanak ellenállást a deportálásukkal szemben, sőt korrektül viselkedjenek az átcsoportosító táborokban, ha én szemet hunyok és megengedem, hogy néhány száz vagy néhány ezer fiatal zsidó emigrálhasson Palesztinába. Ez egy jó üzlet volt.»”''

1944 májusában Kasztner és több izraelita vezető tudta - miután 1944. április végén megkapták a Vrba–Wetzler-jelentést ([[Auschwitz-jegyzőkönyv]]) -, hogy a zsidókat a halálba viszik. E jelentést megismertették a zsidó szervezetek felelős vezetőivel, abban a reményben, hogy ők figyelmeztetni fogják az embereket, miszerint őket haláltáborokba és nem -– mint azt velük elhitették -– áttelepítő táborokba szállítják. A jelentést Kasztner és a magyar zsidó közösség vezetői nem tették közzé. A háború végéig több százezer magyar zsidót gyilkoltak meg. Kasztner elítélői szemére hányják, hogy egyezségre jutott Eichmann-nal: nem fogja figyelmeztetni az embereket a rájuk leselkedő veszélyre, nehogy kockáztassa a tárgyalásokat a Kasztner-vonaton megmentendők ügyében.

Kasztner hívei viszont arra emlékeztetnek, hogy e vonatszállításra vonatkozó sikeres megegyezés a mentési tervben nagyon fontos tényező volt. Ellentétben Joel Brand akciójával, aki korábban Eichmann-nal egy millió magyar zsidó cseréjéről tárgyalt (a cseretárgy 10 ezertízezer teherautó lett volna), amelyami azonban meghiúsult a szövetségesek elutasítása miatt.<ref>(Az akcióról, mely a "Vért„Vért áruért"áruért” elnevezéssel híresült el, lásd bővebben [http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&chapter=12_1_3&type=content A Holokauszt Magyarországon honlap szócikkét!])</ref>

A háború után Bechert háborús bűnösként a [[nürnberg]]i igazságszolgáltatás elé állították. Kasztner mellette tanúskodott, mondván: Becher ''«„...más tőről metszett, mint az SS hivatásos tömeggyilkosai»tömeggyilkosai”''. Egy SS-tiszt melletti kiállása még nagyobb haragot szült a magyar eredetű zsidó közösségben, mint Eichmann-nal történt tárgyalásai. Kasztner 1946-tól 1948-ig hat ízben tanúskodott Becher és azon más SS-tisztviselők mellett, akik kapcsolatban álltak a váltságdíj és a vonat ügyében tartott tárgyalásokkal.<ref>Összességében hatszor tanúskodott a náci háborús bűnösök mellett. Háromszor Kurt Becher, SS-Obersturmbannführer (alezredes), kétszer Hermann Krumey SS-Obersturmbannführer (alezredes) és egyszer Hans Jüttner, SS-Obergruppenführer (fegyvernemi tábornok) mellett, utóbbinál akkor, amikor [[Dieter Wisliceny]], SS-Hauptsturmführer (százados) perében a kiszolgáltatás lehetősége (mely Szlovákiában őt kivégzéssel fenyegette) elleni fellebbezés megtörtént.</ref>

Az SS-elszel folytatott tárgyalásokban játszott szerepéről adott hírt 1953-ban egy szórólap, amelyben Malchiel Gruenwald amatőr író és szélsőbaloldali pamfletista megvádolta, hogy 1. kollaboráltKollaborált a nácikkal, 2. előmozdítottaElőmozdította a magyar zsidók meggyilkolását, 3. aA náci Kurt Becher cinkosa volt a jómódú zsidók kirablásában, 4. segítettSegített Bechernek a háború után elkerülni a büntetést, amelyami rá várt volna rá.

Másfél évi tárgyalás után Kasztnert elítélték. A bíró szerint „eladta lelkét az ördögnek”.<ref name=TimeTrial>[http://www.time.com/time/magazine/article/0,9171,807322-3,00.html "On Trial"], ''Time'', July 11, 1955.</ref>

Az ítélet után a kormány lemondott és Kasztner visszavonult. A közvélemény általánosan elítélte, s közutálat vette körül.<ref name=TimeTrial/> Családja is sokat szenvedett, felesége depressziós lett, leányát pedig atrocitások érték, kővel hajigálták meg az utcán.<ref name=Porter405>Porter 2007, p405. 405o.</ref>

Ze'ev Eckstein 1957 márciusában háza előtt meglőtte Kastner Israelt (Rudolfot)Kastnert, aki tizenkét napnapos agónia után a kórházban belehalt sérüléseibe.<ref>Zweig 2002, p232. 232o.</ref> A gyilkos és két társa életfogytiglani büntetést kapott, de hét év után amnesztiával szabadultak.

Az izraeli Legfelsőbb Bíróság 1958 januárjában megváltoztatta az ítéletet és felmentette Kasztnert.<ref name=TimeExoneration>[http://www.time.com/time/magazine/article/0,9171,864174,00.html?promoid=googlep "Exoneration of Dr. Kastner], ''Time'', January 27, 1958.</ref>

''A Kasztner-vonat'' címmel készült 2006-ban egy magyar dokumentumfilm-sorozat, rendezője Radó Gyula, volt. (Forgatókönyvírójaforgatókönyvírója Bubryák István, operatőre Sibalin György) volt. A három epizódból álló film bemutatta a politikai gyilkosságtól indulva a tárgyalások fonalát, a megmenekülést, a pert.

''Kasztner meggyilkolása'' (Killing Kasztner) címen készült egy újabb, angol dokumentumfilm, melyet Ross Gaylen forgatott és 2008-ban mutatták be az Egyesült Királyságban és Izraelben.<ref>Rövid részlet látható belőle Drdr. Egon Mayer Kasztner emlékezetére készített honlapján [http://www.kasztnermemorial.com/].</ref> A film szerkesztője hét évig kutatott családi és állami levéltárakban, interjúvolt túlélőket és azok leszármazottait., Dede még a gyilkosság körülményeit sem sikerült teljesen feltárnifeltárnia, Ze'ev Eckstein vallomása szerint Kasztner elfutott a sötétben, s ekkor Ecksteinő még kétszer utána lőttutánalőtt, ez utánezután hallott egy másiknegyedik lövést is, majd Kasztner jajgatását. Még most sem lehet biztosanbiztosat tudni halálának körülményeiről és gyilkosáról.

A film 2009 tavaszi [[budapest]]i bemutatójára Kasztner 63 éves Zsuzsa leányán kívül eljöttek hárman olyanok is, akik Kasztner-vonatán menekültek meg. A [[bronx]]i Irene Grossman (3 éves volt akkor, amikor a vonattal kimenekült), Manny Mandel, a [[maryland]]i Silver Springben élő, ekkor 73 éves pszichológusnő és Ladislaus Löb, a Sussexi Egyetem nyugalmazott német professzoranémetprofesszora (76 évesen), aki 2008-ban szintén könyvet írt Kasztner akciójáról.

2007. július 20-án a [[jeruzsálem]]i [[Jad Vasem]] Intézet (amely a [[Holokausztholokauszt]]tal kapcsolatos levéltárak nagy részét őrzi), Kaszter barátja: Tony Lapid vezetősége idejében, ünnepélyes keretek között fogadta Kasztner Rezső irathagyatékát, melyamely így most már kutathatóvá vált.<ref>[http://www.yadvashem.org/yv/en/about/events/event_details.asp?cid=108 Kasztner Archives Presented to Yad Vashem – Kasztner family members and survivors attend ceremony]</ref> De személyiségénekSzemélyiségének megítélése 50 évvelmégis meggyilkolása után isfél mégévszázaddal, mindigma is vitatott.

Ha egyetlen leánya, Kasztner Zsuzsa, aki ekkor, 2007-ben 61 éves volt, úgy értékelte is ezt az ünnepélyes aktust, mint apja rehabilitációjának új fejezetét, mondván: ''„Úgy gondolom, hogy Izrael állam végre rátalált az ebben az ügyben elvesztett becsületére”'',<ref>Jerusalem Post – Édition Française – 25 juillet 2007</ref> az izraeliek egy része őtapját mindig is árulónak fogja tekintenitartani.

A „magyar [[Oskar Schindler]]”, és a „magyar [[Raoul Wallenberg]]”, vagyisvagy mások szerint a „magyar zsidóság árulója” neveken is emlegetett Kasztner Rezső (Rudolf) tevékenysége máig megosztja a közvéleményt.