„SMS Blücher (1908)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
48. sor:
Az '''SMS ''Blücher''''' volt a Német Birodalom utolsóként megépített [[páncélos cirkáló]]ja. A brit [[HMS Invincible (1907)|''Invincible'']]-osztály hajóira adott válaszul tervezték meg – téves hírszerzési információkat alapul véve. Így bár a ''Blücher'' nagyobb volt a korábbi páncélos cirkálóknál és több nehézlöveggel rendelkezett náluk, de méretben és fegyverzetben elmaradt a brit és német flottában a páncélos cirkálókat váltó csatacirkálóktól. A hajót [[Gebhard Leberecht von Blücher]], a porosz csapatokat a [[waterlooi csata|waterlooi csatá]]ban vezető vezértábornagy után nevezték el.
A ''Blücher''t a ''Kaiserliche Werf''tnél építették meg [[Kiel]]ben 1907 és 1909 között, átadására 1909. október 1-én került sor. A hajó jórészt az I.
A [[Dogger Bank-i csata|doggerbanki csatában]] 1915. január 24-én a ''Blücher''t jelentősen lelassította a [[David Beatty]] altengernagy üldöző brit csatacirkálóinak egy találata. [[Franz von Hipper]] ellentengernagy, a német kötelék parancsnoka úgy döntött sorsára hagyja a ''Blücher''t, hogy az értékesebb hajóit megmenthesse. Miután az ellenség tüzében elsüllyedt, a brit rombolók hozzáláttak a túlélők kimenekítésének. Ekkor azonban egy német léghajó a ''Blücher''t süllyedő brit hadihajónak vélve bombatámadást intézett ellenük. Az áldozatok száma ismeretlen, feltevések szerint 747 és 1000 fő közé tehető. A ''Blücher'' volt az egyetlen hajó, amelyik elveszett a csatában.
== Tervezés ==
A német páncélos cirkálókat – német megnevezésük ''
1906. május 26-án a ''Reichstag'' hozzájárulását adta a ''Blücher'' és két [[Nassau-osztály]]ú csatahajó megépítéséhez. Bár a hajó jóval nagyobb és erősebb volt a korábbi páncélos cirkálóknál, megnevezésében mégis eként jelölték, hogy a valódi erejét így is leplezzék.<ref>Gardiner & Gray, 134. o.</ref> A hajót “E” átmeneti néven rendelték meg. A tervezésekor “E” átmeneti jelöléssel ellátott hajó paramétereit az épülőben lévő brit páncélos cirkálók határozták meg, melyek leküzdésére szánták.
A németek úgy gondolták, a britek 6-8 darab 9,2 hüvelykes ( Egy héttel a ''Blücher'' megépítését engedélyező döntés után a német haditengerészeti attasé megszerezte az új [[Invincible-osztály]]ú brit hajók adatait. Az [[HMS Invincible (1907)|''Invincible'']] eszerint nyolc darab 305 mm-es ágyúval volt felszerelve, ugyanolyanokkal, mint amilyenekkel a britek a csatahajóikat is ellátták. Hamarosan kiderült, hogy egy újfajta hajótípusról van szó, melyet a britek csatacirkálóként (''battlecruiser'') jelöltek. Mikorra az ''Invincible'' terveinek részletei a németek tudomására jutott, már nem lehetett áttervezni a ''Blücher''t és nem is lett volna erre keret, ezért az építési munkálatai az ütemtervek szerint folytatódtak.<ref>Staff, 3-4. o.</ref> A hajó így már elavultnak számított azelőtt, hogy az építéséhez hozzáláttak volna és a később épülő német csatacirkálók – melyek közül a [[SMS Von der Tann|''Von der Tann'']]t már 1907-ban megrendelték - messze túlhaladták.<ref>Staff, 4. o.</ref> Ennek ellenére a ''Blücher''t a modern csatacirkálókkal egy kötelékben alkalmazták és korabeli hivatalos megnevezése is megegyezett azokéval (''Großer Kreuzer'' – nagycirkáló).<ref>Herwig, 45. o.</ref> A ''Blücher'' megépítése 28.532.000 márkába került.<ref>Gröner, 53. o.</ref>
66 ⟶ 68 sor:
=== Meghajtás ===
A ''Blücher''t három vertikálisan elhelyezett négyhengeres kompaundgéppel látták el. Mindegyikük egy-egy hajócsavart hajtott meg, melyek közül a középső átmérője 5,3 méter, a két szélsőé 5,6 méter volt. A három hajtómű mindegyikét külön motortérben helyezték el, mindegyikben hat marine-típusú duplakazánnal, így összesen 18 széntüzelésű kazánja volt. A ''Blücher''nek egyetlen kormánylapátja volt. A hajó tervezett maximális sebessége 24,5 csomó volt, de a próbák során elérte a 25,4 csomót is. A 12 csomós cirkálósebesség mellett a hatótávolsága 12.200 km volt míg 18 csomó mellett ez az érték 6.200 km volt. A hajó szénraktáraiban 900 tonna szénnek jutott hely, de a hajótestben lévő szabad tereket is igénybe véve ezt 2510 tonnára is ki lehetett egészíteni. A hajót hat turbógenerátor látta el árammal, melyek összesen 1000 kW-ot (225 V) állítottak elő.<ref>Gröner, 53. o.</ref> A próbák során 1909-ben 37.799 LE (28.187 kW) teljesítményre volt képes, ami a legmagasabb érték, melyet dugattyúmotorral ellátott hadihajóval valaha is elértek.<ref>Friedman, 91. o.</ref>
=== Fegyverzet ===
[[File:SMS_Bluecher_port_side.jpg|thumb|300px|a ''Blücher'' bal oldalán jól kivehető a négy lövegtorony és a másodlagos tüzérség kazamatái]]
A ''Blücher''t 12 darab 21 cm-es SK L/45 (SK = ''Schnelladekannone'') gyorstüzelő ágyúval volt felszerelve, melyeket hat darab, két löveget hordozó lövegtoronyban helyeztek el. A lövegtornyok közül egy-egy volt a hajó középvonala mentén, kettő-kettő a hajó két oldalán a felépítmények mellett volt elhelyezve (ún. hexagonális elrendezésben). A hajó nehéztüzérségének lőszerkészletét 1020 darab 21 cm-es lövedék tette ki, így minden lövegre 85 darab jutott.<ref>Gröner, 53. o.</ref> A 21 cm-es lövedékek 108 kg súlyúak voltak és hosszúságuk 61 cm volt. A fő lövegeket −5°-os szögben lehetett süllyeszteni és +30°-os szögben megemelni, amivel a maximális lőtávolságuk elérte a 19.100 métert.<ref>Gröner, 53. o.</ref> Tűzgyorsaságuk 4-5 lövés volt percenként.<ref>[https://en.wikipedia.org/wiki/SMS_Bl%C3%BCcher#cite_note-FOOTNOTENavWeaps_.2821_cm.2F45.29-15 NavWeaps (21 cm/45)]</ref><ref>Gardiner & Gray, 140. o.</ref>
A hajó másodlagos tüzérsége nyolc 15 cm-es SK L/45 gyorstüzelő ágyúból állt, melyeket ''MPL C/06'' jelű kazamatákban helyeztek el,<ref>[https://en.wikipedia.org/wiki/SMS_Bl%C3%BCcher#CITEREFNavWeaps_.2815_cm.2F45.29 NavWeaps (15 cm/45)]</ref><ref>Staff, 6. o.</ref> négyet-négyet a hajó két oldalán közepén. Ezek az ágyúk 13.500 méterre voltak képesek ellőni.<ref>Gardiner & Gray, 140. o.</ref> Lőszerkészletük 1320 darabból állt, azaz minden lövegre 165 darab lövedék jutott. Tűzgyorsaságuk 5-7 lövés volt percenként. A lövedékek súlya 45,3 kg volt<ref>Staff, 6. o.</ref> és 13,7 kg-os ''RPC/12'' jelű rézhüvelyben tárolt kivetőtöltetekkel lőtték ki őket.<ref>[https://en.wikipedia.org/wiki/SMS_Bl%C3%BCcher#CITEREFNavWeaps_.2815_cm.2F45.29 NavWeaps (15 cm/45)]</ref> Az ágyúk torkolati sebessége 835 m/s volt<ref>Gardiner & Gray, 140. o.</ref> és 1400 lövést bírt az élettartamuk.<ref>[https://en.wikipedia.org/wiki/SMS_Bl%C3%BCcher#CITEREFNavWeaps_.2815_cm.2F45.29 NavWeaps (15 cm/45)]</ref>
A ''Blücher'' fegyverzetéhez tartozott még 16 darab 8,8 cm-es SK L/45 gyorstüzelő tengerészeti ágyú, melyeket kazamatákban és külön talapzatokon is elhelyeztek. Négy ilyen ágyút helyeztek el a hajóhíd közelében lévő kazamatákban, négyet a hajóorrban lévő kazamatákban, négyet a hajófar kazamatáiban és a maradék négyet körbeforgatható talapzatokon a hátsó felépítményen. Összesen 3200 lövedék volt hozzájuk a hajón, ágyúnként 200.<ref>Gröner, 53. o.</ref> Tűzgyorsaságuk 15 lövés volt percenként. A nagy robbanóerejű lövedékeik 10 kg-osak voltak és 3 kg-os ''RPC/12'' jelű kivetőtöltetekkel lőtték ki őket.<ref>Staff, 6. o.</ref> A lövegek 7000 lövés leadása után szorultak cserére,<ref>[http://www.navweaps.com/Weapons/WNGER_88mm-45_skc13.htm NavWeaps (8.8 cm/45)]</ref> lőtávolságuk 10.700 méter volt.<ref>Staff, 6. o.</ref>
A ''Blücher''t négy vízvonal alatti 45 cm-es torpedóvetőcsővel is felszerelték. Ezekből egy-egy volt a hajóorrban és a hajófarban, egy-egy pedig a hajó két oldalán, készletükhöz 11 torpedó tartozott.<ref>Gröner, 53. o.</ref> A torpedók robbanófeje 110 kg-os volt és két sebességgel lehetett kilőni, mely a hatótávolságot is befolyásolta. A 32 csomós sebességgel kilőtt torpedók hatótávolsága 2000 méter, míg a 36 csomóval kilőtteké 1500 méter volt.<ref>Staff, 6. o.</ref>
=== Páncélzat ===
A kor nagy hadihajóihoz hasonlóan a ''Blücher''t is Krupp-féle [[cementált páncélzat]]tal látták el. A fedélzet páncélzata 5-7 cm, a páncélövé 18 cm volt a legfontosabb részeket védő szakaszon (gépházak, lőszerraktárak). A kevésbé fontos részeket 8 cm vastag páncélzat védte, míg a hajó két vége nem rendelkezett ilyen védelemmel. Az övpáncélzat mögötti részt végig egy 3 cm vastag tikfaréteg borította. Az övpáncélzatot a torpedórekesz 3,5 cm-es páncélzata egészítette ki<ref>Gröner, 53. o.</ref>, mely csak az elülső és hátulsó lövegtornyok magasságában húzódott.<ref>Gardiner & Gray, 151. o.</ref>
Az elülső parancsnoki hidat páncélozták a legerősebben, oldalát 25 cm, tetejét 8 cm vastag páncélzat borította. A hátulsó parancsnoki híd jóval vékonyabb vértezettel rendelkezett: oldalát 14 cm-es, tetejét 3 cm-es páncélzat fedte. A hajó citadellájának páncélzata 16 cm vastag volt. A fő tüzérség hat lövegtornyának páncélvastagsága oldalt 18 cm, felül 8 cm volt, a 15 cm-es kazamaták páncélzata 14 cm-es volt.<ref>Gröner, 53. o.</ref>
== Szolgálat ==
[[File:SMS Blucher.PNG|thumb|300px|a ''Blücher'' a háború előtt, 1913–1914 körül]]
A ''Blücher''t 1908. április 11-én bocsátották vízre és 1909. október 1-én állították szolgálatba. 1911-től tüzérségi kiképzőhajóként szolgált, majd 1914-ben a Balti-tengeren állomásozó páncélos cirkálót a [[SMS Von der Tann|''Von der Tann'']], [[SMS Moltke (1910)|''Moltke'']] és [[SMS Seydlitz|''Seydlitz'']] csatacirkálókkal együtt átirányították az I. felderítőcsoporthoz (''Aufklärungsgruppe I'').<ref>Gröner, 53. o.</ref> Az első hadművelet, melyben részt vett egy harcot nem hozó oroszok elleni előretörés volt a Balti-tengeren. 1914. szeptember 3-án a ''Blücher'' a IV. csatahajóraj (''Schlachtgeschwader IV'') hét régi csatahajójával, öt cirkálóval és 24 rombolóval hajózott ki a Balti-tengerre, hogy az orosz flotta egy kisebb részét csatára bírja és megsemmisítse. Az [[SMS Augsburg|''Augsburg'']] összetalálkozott a ''Bajan'' és ''Pallada'' orosz cirkálókkal [[Hiiumaa|Dagö]] szigetétől északra és megpróbálta az orosz hajókat a ''Blücher'' irányába csalogatni, hogy az megsemmisíthesse őket, de az oroszok nem vették üldözőbe, hanem visszavonultak a [[Finn-öböl]]be. Szeptember 9-én a hadműveletet lefújtak.<ref>Halpern, 185. o.</ref>
=== Yarmouthi rajtaütés ===
1914. november 2-án a ''Blücher'' a csatacirkálókkal és négy könnyűcirkálóval együtt elhagyta a [[Jade (folyó)|Jade]] öblét és Anglia keleti partjai felé vette az irányt.<ref>Tarrant, 30. o.</ref> A kötelék [[Great Yarmouth]] elé érve másnap reggel lőni kezdte a város ipari és katonai létesítményeit, miközben az [[SMS Stralsund|''Stralsund'']] aknákat telepített a közelben. A brit [[HMS D5|''D5'']] jelű tengeralattjáró az akció közben megpróbált kihajózni a kikötőből, de ekkor az egyik frissen telepített aknára futott és elsüllyedt. Röviddel ezután [[Franz von Hipper|Hipper]] visszavonult hajóival. A hazaúton sűrű köd lepte el a Helgolandi-öblöt, így a hajóknak meg kellett várniuk, míg a látási viszonyok javultak és már biztonságban haladhattak a védelmi célt szolgáló aknamezők között. A szintén erre haladó [[SMS Yorck|''Yorck'']] páncélos cirkáló navigációs hibák miatt az aknamezőre tévedt és két aknára is ráfutott. 629 főnyi legénységéből csak 127 főt tudtak kimenekíteni.<ref>Tarrant, 30. o.</ref>
=== Scarborough, Hartlepool és Whitby elleni rajtaütés ===
[[Friedrich von Ingenohl]] tengernagy, a Nyílt-tengeri Flotta (''Hochseeflotte'') parancsnoka egy újabb angol partok elleni támadásról döntött, melynek célja a britek fő erőinek, a ''Grand Fleet''nek egy kisebb részének harcra kényszerítése és megsemmisítése volt.<ref>Tarrant, 30. o.</ref> December 15-én 03:20-kor (KEI) a ''Blücher'', a [[SMS Moltke (1910)|''Moltke'']], a [[SMS Von der Tann|''Von der Tann'']], az új [[SMS Derfflinger|''Derfflinger'']] valamint a [[SMS Seydlitz|''Seydlitz'']] csatacirkálók a [[SMS Kolberg|''Kolberg'']], a [[SMS Straßburg|''Straßburg'']], a [[SMS Stralsund|''Stralsund'']] és a [[SMS Graudenz|''Graudenz'']] könnyűcirkálók valamint két rombolóflottilla kíséretében elhagyták a [[Jade (folyó)|Jade]] torkolatát.<ref>Tarrant, 31. o.</ref> A hajók északnak haladtak elkerülve [[Helgoland]]ot, míg el nem érték a [[Horns Rev]]et, ahol nyugatnak fordultak [[Scarborough]] irányába. Hipper után 12 órával a ''Hochseeflotte'' zöme is elhagyta a Jadét, hogy távolról nyújtson biztosítást. A flottához 14 modern csatahajó, 8 régi csatahajó, 2 páncélos cirkáló, 7 könnyűcirkáló és 54 romboló tartozott.<ref>Tarrant, 31. o.</ref>
[[File:SMS_Bluecher.01.jpg|thumb|left|300px|a ''Blücher'' 1914-ben]]
1914. augusztus 26-án a [[Finn-öböl]]ben zátonyra futott [[SMS Magdeburg (1911)|''Magdeburg'']] roncsáról az orosz haditengerészet megszerezte a németek kódkönyveit az Északi-tengerre vonatkozó térképekkel együtt és másolataikat átadták a briteknek. Ennek segítségével képesek voltak megfejteni a német rádióforgalom üzeneteit, így a december 14-re tervezett Scarborough elleni rajtaütéshez kapcsolódó üzeneteket is.<ref>Tarrant, 31. o.</ref> A terv részletei azonban ismeretlenek voltak és azt feltételezték, hogy a ''Hochseeflotte'' egésze ezúttal sem vesz részt a rajtaütésben. A britek csapdát akartak állítani Hippernek és erre az 1. csatacirkálórajt (''1st Battlecruiser Squadron''), a 2. csatahajórajt (''2nd Battle Squadron''), a 3. cirkálórajt (''3rd Cruiser Squadron'') és az 1. könnyűcirkálórajt (''1st Light Cruiser Squadron'') jelölték ki. A britek fő erejét a 4 csatacirkáló és a 6 modern csatahajó képezte.<ref>Tarrant, 32. o.</ref>
December 15-én éjjel a ''Hochseeflotte'' rombolói brit rombolókkal futottak össze. Ingenohl úgy vélte, a ''Grand Fleet'' közelben lévő rombolóival találkoztak össze, ezért a császár utasításaira hivatkozva - miszerint kerülni kell a túlerőben lévő ellenséggel való összecsapást és mert tartott egy éjszakai torpedótámadástól is - elrendelte a visszavonulást. Hippert erről a döntéséről nem tájékoztatta, ezért ő folytatta a küldetését. Az angol partokat elérve két csoportra vált szét a köteléke. A ''Seydlitz'', a [[SMS Moltke (1910)|''Moltke'']], a ''Blücher'' északnak fordult, hogy [[Hartlepool]]nál lévő célpontokat támadjon, míg a [[SMS Von der Tann|''Von der Tann'']] és a [[SMS Derfflinger|''Derfflinger'']] délnek vette az irányt [[Scarborough]] és [[Whitby]] felé. A rajtaütés során számos katonai jelentőségű célpontot semmisítettek illetve rongáltak meg (dokkokat, gyárakat, gáz- és vízműveket, partvédelmi ütegeket, rádió- és jelzőállomásokat, vasútvonalakat), de a célt tévesztett lövedékek számos egyéb épületet is eltaláltak sok civil halálát okozva. Hartlepoolnál a partvédelmi ütegek által kilőtt 152 mm-es lövedék közül a ''Seydlitz''et három, a ''Blücher''t hat találta el. A ''Blücher'' legénységéből kilencen veszítették életüket, tizenöten megsebesültek, de a hajó komolyabb sérülést nem szenvedett. 09:45-kor a két csoport ismét egyesült és távozott keleti irányban.<ref>Scheer, 70. o.</ref>
[[File:Scheer's illustration of I SG disposition 16 Dec. 1916 en.SVG|thumb|300px|a német és brit kötelékek helyzete december 16-án reggel Scheer ábrázolásában]]
Ekkor Beatty csatacirkálói Hipper tervezett hazavezető útján álltak, míg a többi kötelék igyekezett teljessé tenni a bekerítésüket. 12:25-kor a II. könnyűcirkálóraj Hippert keresve átsiklott a brit erők között. Az egyik brit cirkáló észrevette a ''Stralsund''ot és jelentette Beattynek. 12:30-kor Beatty a csatacirkálóival a megadott irányba fordult. Azt hitte, az észlelt német cirkálók Hipper csatacirkálóinak kíséretéhez tartoznak, de azok valójában 50 km-re voltak tőlük.<ref>Tarrant, 34. o.</ref> A Beatty kötelékéhez tartozó 2. könnyűcirkálóraj a német cirkálók után eredt, de egy félreértelmezett jelzés miatt minden hajója visszatért a csatacirkálók biztosítására. Ez a félreértés lehetővé tette a német könnyűcirkálók számára a menekülést és jelenthették Hippernek a brit csatacirkálók helyzetét, így azok észak-keletre kikerülve a brit erőket szintén épségben hazatérhettek.<ref>Tarrant, 34. o.</ref>
Mind a két félnek volt rá lehetősége arra, hogy jelentős győzelmet arathasson a másik felett, így utólag a németek és a britek is csalódottan értékelték az eseményeket. Ingenohl hírnevének sokat ártott a bátortalansága. A [[SMS Moltke (1910)|''Moltke'']] parancsnoka dühös volt, amiért megfogalmazása szerint Ingenohl ''megijedt tizenegy [valójában hét] elintézhető brit rombolótól'' és hozzátette, hogy ''a jelenlegi vezetéssel nem fogunk elérni semmit''.<ref>Tarrant, 35. o.</ref> A hivatalos német történelemírás felrója Ingenohlnak, hogy a rendelkezésére álló könnyű erőket nem küldte az ellenséges erők felderítésére: ''Olyan döntést hozott, mely nem csak komolyan veszélyeztette az angol partokhoz küldött erőit, de megfosztotta a Német Flottát egy jelzés értékű biztos győzelemtől.''<ref>Tarrant, 35. o.</ref>
=== Doggerbanki csata ===
1915. január elején a németek tudomást szereztek brit hadihajók [[Dogger-pad]] (Doggerbank) feletti vizeken való rendszeres felderítési tevékenységéről. Ingenohl tengernagy eleinte vonakodott megtámadni ezeket a felderítő kötelékeket, mivel az I. felderítőcsoporthoz tartozó [[SMS Von der Tann|''Von der Tann'']]on karbantartási munkálatokat végeztek és emiatt szárazdokkban állt, ezért az alakulatot nem lehetett teljes létszámban bevetni. A ''Hochseeflotte'' vezérkari főnöke, [[Richard Eckermann]] ellentengernagy azonban ragaszkodott a hadművelet végrehajtásához és így Ingenohl Hipper csatacirkálóit a Dogger-padhoz irányította.<ref>Tarrant, 36. o.</ref>
Január 23-án Hipper kihajózott a csatacirkálóival. A [[SMS Seydlitz|''Seydlitz'']] haladt az élen, mögötte a [[SMS Moltke (1910)|''Moltke'']], a [[SMS Derfflinger|''Derfflinger'']] végül a ''Blücher'' követte. A csatacirkálókat a [[SMS Graudenz|''Graudenz'']], a [[SMS Rostock|''Rostock'']], a [[SMS Stralsund|''Stralsund'']] és a [[SMS Kolberg|''Kolberg'']] könnyűcirkálók valamint a II. és az V. rombolóflottilla illetve a XVIII. romboló-félflottilla összesen 19 rombolója kísérte. A ''Graudenz'' és a ''Stralsund'' a kötelék előtt, míg a ''Rostock'' és a ''Kolberg'' annak jobb illetve bal oldalán haladt. Minden könnyűcirkáló mellé egy romboló-félflottilla volt rendelve.<ref>Tarrant, 36. o.</ref>
A német rádiójeleket azonban a briteknek ismét sikerült elfogniuk és ez ismét jelentős szerepet játszott. Bár a németek pontos terve nem volt számukra ismert, azt meg tudták fejteni, hogy Hipper a Dogger-pad környékén tervez végrehajtani hadműveletet.<ref>Tarrant, 36. o.</ref> Ellenük Beatty 1. csatacirkálóraját, [[Archibald Moore]] ellentengernagy 2. csatacirkálóraját, [[William Goodeneough]] sorhajókapitány 2. könnyűcirkálóraját illetve a hozzájuk 08:00-kor a [[Dogger-pad]]tól 30 tmf-re (55 km) északra csatlakozó [[Reginald Tyrwhitt]] sorhajókapitány [[Harwich]]ből érkező rombolóit küldték ki.
A ''Kolberg'' 08:14-kor észlelte az [[HMS Aurora (1913)|''Aurorá'']]t és a harwichiak több rombolóját. Az ''Aurora'' a fényszóróit a ''Kolberg''re irányította, mire az tüzet nyitott a brit hajóra két találatot elérve. Az ''Aurora'' viszonozta a tüzet és szintén két találatot ért el. Hipper azonnal a torkolattüzek irányába fordult a kötelékével, ám ekkor a ''Stralsund'' észlelt nagy füstöt észak-nyugati irányban, melyet Hipper irányába tartó nagy brit hadihajóknak tulajdonították.<ref>Tarrant, 38. o.</ref> Hipper később feljegyezte:
:''“Egy ilyen nagy erő jelenléte a brit flotta további kötelékeinek a közelségére utalt, annál is inkább mivel az elfogott rádióüzenetek a 2. csatacirkálóraj közeledtéről tanúskodtak … Ezeket a német kötelék végén haladó ″Blücher″ is jelentette, mely egység tüzet nyitott a hátulról közeledő könnyűcirkálókra és rombolókra … A parancsnokságom alatt álló csatacirkálók az uralkodó kelet-északkeleti szél miatt a szél felőli oldalon és így az összecsapáshoz kevésbé kedvező pozícióban voltak.”''<ref>Tarrant, 38. o.</ref>
Hipper ezért déli irányban igyekezett elmenekülni előlük, de a sebessége 23 csomóra volt korlátozva, mivel a régebbi ''Blücher'' a gyenge minőségű szén miatt csak ekkora sebességet tudott elérni a 25,4 csomós rendes csúcssebessége helyett. Az üldöző brit csatacirkálók 27 csomós sebességgel közeledtek, így hamar beérték a német hajókat. 09:52-kor a [[HMS Lion (1910)|''Lion'']] 18.000 méter távolságból lövéseket adott le a ''Blücher''re, röviddel rá a [[HMS Queen Mary|''Queen Mary'']] és a [[HMS Tiger (1913)|''Tiger'']] is tüzet nyitott. A ''Blücher''t 10:09-kor érte az első találat, majd két perccel később főleg a ''Lion''ra koncentrálva a német hajók viszonozták a tüzet. 10:28-kor a ''Lion''t találat érte a vízvonalon, mely a hajó oldalán rést ütve elárasztotta az egyik szénraktárát vízzel.<ref>Tarrant, 39. o.</ref> Nagyjából ekkor a ''Blücher'' egyik 21 cm-es lövedéke eltalálta a [[HMS Lion (1910)|''Lion'']] elülső lövegtornyát. A lövedék nem tudta átütni a torony páncélzatát, de a becsapódás keltett rázkódás hatására a bal oldali ágyú átmenetileg használhatatlanná vált.<ref>Goldrick, 263. o.</ref> 10:30-kor a britek csatavonalában negyedik [[HMS New Zealand (1911)|''New Zealand'']] lőtávolon belülre ért a ''Blücher''hez és tüzet nyitott rá. 10:35-re a távolság 16.000 méterre csökkent, így az összes német csatacirkáló a britek lőtávolságán belülre került. Beatty ekkor a csatacirkálóit a sorban megegyező ellenfelükkel való harc felvételére utasította, így a ''Blücher''re a ''New Zealand'' jutott.
11:00-ra a ''Blücher''t számos találat érte, melyek súlyos károkat okoztak. Az élen haladó három német csatacirkáló a tüzét a ''Lion''ra koncentrálta és számos találatot értek el rajta. Három generátora közül kettő is leállt és a baloldali gépházat elárasztotta a víz.<ref>Tarrant, 40. o.</ref> 11:48-kor a helyszínre érkező [[HMS Indomitable (1907)|''Indomitable'']] csatacirkálót Beatty a súlyosan sérült ''Blücher'' elpusztítására utasította. A ''Blücher'' ekkor már lángokban állt és erősen megdőlt a bal oldalára. Az egyik túlélő így írta le a pusztítást:
:''“A lövedékek … egészen a kazántérig hatoltak. A raktárakban álló szén lángra kapott. Mivel a raktárak félig üresek voltak, a tűz vidáman égett. A gépházban az egyik lövedék meggyújtotta az olajat és szétpermetezte kéken és zölden égő lángokkal. Az iszonyú légnyomás a zárt térben hatalmas robbanáshoz vezetett … és minden nyíláson áthaladt, a gyengébb helyeken is utat törve magának … Az embereket ez az iszonyú légnyomás felkapta és a gépek közé vágta, borzalmas halálukat okozva.”''<ref>Tarrant, 40. o.</ref>
[[File:Bluecher sinkend.jpg|left|thumb|300px|a ''Blücher'' oldalára dőlve süllyed]]
A britek támadását a hajóik előtt észlelt tengeralattjárókról szóló jelentések szakították meg. Beatty azonnal kitérő manővereket rendelt el, ami lehetővé tette a németek számára, hogy növeljék a távolságot az üldözőikkel szemben. <ref>Tarrant, 40-41. o.</ref> Ekkor a ''Lion'' utolsó még üzemképes generátora is meghibásodott, ami miatt a sebessége 15 csomóra esett vissza. Beatty a sérült ''Lion''ról küldött parancsot az ellenséges formáció hátvédjének megtámadására ("Engage the enemy's rear"). De az üzenet téves értelmezése miatt az összes hajó a ''Blücher''t vette tűz alá és 12:10-től már csak ezt a hajót lőtte. <ref>Tarrant, 42. o.</ref> A ''Blücher'' makacsul védekezve visszaverte az 1. könnyűcirkálóraj négy cirkálójának és négy rombolónak két támadását is, azonban a cirkálóraj zászlóshajójának, a [[HMS Aurora (1913)|Aurorá]]nak sikerült elérnie rajta két torpedótalálatot. Ekkorra már a hátulsót leszámítva az összes 21 cm-es lövegtorony elhallgatott. Közvetlen közelről indított további hét torpedó találata után a hajó 13:13-kor átfordult és pár percig felfordulva maradt, majd elsüllyedt. Az összecsapás során a ''Blücher''t 70-100 nagy kaliberű lövedék és számos torpedó találta el.<ref>Schmalenbach, 180. o.</ref>
A süllyedő hajóhoz brit rombolók közelítettek, hogy kimenekítsék a túlélőket. A német ''L5'' jelű léghajója a süllyedő ''Blücher''t brit hajónak vélte és megpróbált bombatámadást intézni a rombolók ellen, melyek ennek hatására visszavonultak.<ref>Tarrant, 42. o.</ref> Az áldozatok számát illetően eltérő adatok vannak. Paul Schmalenbach 6 tiszt (az összesen 29-ből) és 275 legénységi állományú tengerész (999-ből) kimentését említi meg. E szerint a halottak száma összesen 747.<ref>Schmalenbach, 180. o.</ref> A német iratokat vizsgáló Erich Gröner szerint a ''Blücher'' elsüllyedésekor 792 fő veszítette életét.<ref>Gröner, 53. o.</ref> A brit iratokat kutató James Goldrick szerint a kimentettek száma 234 fő volt az összesen 1200 főből.<ref>Goldrick, 279. o.</ref> A kimentettek között volt Erdmann sorhajókapitány is. Ő később a brit hadifogságban hunyt el tüdőgyulladás következtében.<ref>Tarrant, 42. o.</ref> További húsz fő veszítette még életét brit hadifogságban a kimentettek közül.<ref>Schmalenbach, 180. o.</ref>
A ''Blücher'' utolsó perceiről az egyik brit szemtanú az ''Arethusa'' fedélzetéről a következőket jegyezte fel:
:''“A hajót lehetetlen volt elhibázni. Egy második torpedó is eltalálta a ″Blüchert″ pont középen. A legénység derekasan tartotta magát az utolsó pillanatig. Láttuk a személyzetet a fedélzeten felsorakozni és tisztelegni. Megkapó látvány volt. Akiben csak egy kevés kis érzés is volt, csodálatot váltott ki ez a hidegvérűség. Mikor a második és egyben utolsó torpedónkat is kilőttük, tudtuk, hogy hamar itt lesz a vég és 200 méterre megközelítettük a ″Blüchert″. A legénység feszes vigyázzban veszítette volna életét, ha nem adtunk volna le figyelmeztető hangjelzéseket szirénával. Az egyik tiszt németül átkiáltva megkérdezte, hogy mi történik. A németek megértették és meglengették a sapkájukat, hurrát kiáltottak és leugrottak a vízbe. Nem haboztunk, hanem azonnal deszkákat dobáltunk le a fedélzetről, melyekbe kapaszkodhattak, míg a csónakjaink kihalászták őket. Időközben a torpedónk is célba talált és a hajó a hullámok alá merült. A ″Blücher″ parancsnoka, Erdmann sorhajókapitány pár nappal később tüdőgyulladásban elhunyt. Edinburgh-ban katonai tiszteletadás mellett temették el.”''<ref>[http://www.deutsche-schutzgebiete.de/sms_bluecher.htm SMS ''Blücher'' auf Deutsche Schutzgebiete]</ref>
A brit egységek ''Blücher'' ellen való fordulása lehetővé tette a [[SMS Moltke (1910)|''Moltke'']], a [[SMS Seydlitz|''Seydlitz'']] és a [[SMS Derfflinger|''Derfflinger'']] számára a megmenekülést.<ref>Tarrant, 41. o.</ref> Hipper eredetileg azt tervezte, hogy a három csatacirkálójával visszafordul és kisegíti a bajból a sérült ''Blücher''t, de miután a zászlóshajóját is súlyos sérülések érték (a két hátsó lövegtorony kiégett), úgy döntött nem fordul vissza.<ref>Tarrant, 42. o.</ref> Hipper később így magyarázta a döntését:
:''“A ″Blücher″ megsegítése érdekében az ellenség oldalba támadására tett próbálkozásról született döntés … De mikor megtudtam, hogy a ″C″ és ″D″ jelű lövegtornyok harcképtelenné váltak, a hajó tatrésze tele lett vízzel és már csak 200 nehéz lövedékünk maradt, elvetettem a ″Blücher″ megsegítésének minden gondolatát. Minden ilyen próbálkozás, úgy, hogy a fő flotta beavatkozására nem lehetett számítani, valószínűleg csak további súlyos veszteségekhez vezetett volna. A ″Blücher″ támogatására tett oldal irányú támadás révén a formációm a brit csatacirkálók és a valószínűleg mögöttük lévő csatahajórajok közé került volna.”''<ref>Tarrant, 42. o.</ref>
Mire Beatty a [[HMS Princess Royal (1911)|''Princess Royal'']]ra átszállva visszaszerezte az irányítást hajói felett, a német hajók már túl messze voltak tőlük, ezért 13:50-kor felhagyott az üldözésükkel.<ref>Tarrant, 42. o.</ref> [[II. Vilmos német császár|II. Vilmos]]t felháborította a ''Blücher'' pusztulása és a [[SMS Seydlitz|''Seydlitz'']] kis híján való elveszítése, ezért nem engedélyezte a ''Hochseeflotte'' kifutását a kikötőkből. Eckermann ellentengernagyot elmozdították a pozíciójából és Ingenohl tengernagyot lemondatták. Helyét [[Hugo von Pohl]] tengernagy vette át.<ref>Tarrant, 43. o.</ref>
== Kapitányok ==
[[Fájl:Schleswig-Holstein, Kiel, Nordfriedhof NIK 2920.jpg|bélyegkép|a kieli emlékmű]]
{| class=wikitable
| 1909. október – 1910. szeptember || Freiherr von Rössing [[sorhajókapitány]]
|-
| 1910. szeptember – 1911. április || Scheidt sorhajókapitány
|-
| 1911. április 7. – 1911. szeptember 29. || Heinrich Trendtel sorhajókapitány
|-
| 1911. szeptember – 1913 szeptember || Pieper sorhajókapitány
|-
| 1913. szeptember – 1915. január || Alexander Erdmann [[fregattkapitány]]
|}
== Emlékezete ==
* A kieli Nordfriedhof temetőben egy emlékműt állítottak a ''Blücher'' áldozatainak.
{{notes
| notes =
{{efn
| name = SMS
| "SMS" stands for "[[Seiner Majestät Schiff]]" ({{lang-en|His Majesty's Ship}}).
}}
{{efn
| name = provisional names
| German warships were ordered under provisional names. For new additions to the fleet, they were given a single letter; for those ships intended to replace older or lost vessels, they were ordered as "Ersatz (name of the ship to be replaced)".
}}
{{efn
| name = doctrine
| Contemporary German naval doctrine called for a scouting group to be made up with at least four large ships, or half a squadron. See {{harvnb|Philbin|p=119}}, {{harvnb|Scheer|p=13}}. As the largest non-capital warship in the fleet, ''Blücher'' was frequently employed as the fourth.
}}
{{efn
| name = gun nomenclature
| In Imperial German Navy gun nomenclature, "SK" (''Schnelladekanone'') denotes that the gun is quick firing, while the L/45 denotes the length of the gun. In this case, the L/45 gun is 45 [[Caliber (artillery)|caliber]], meaning that the gun is 45 times as long as the diameter of its bore. See: {{harvnb|Grießmer|p=177}}.
}}
{{efn
| name = signal misinterpretation
| Beatty had intended to retain only the two rearmost light cruisers from [[William Goodenough|Goodenough]]'s squadron, but {{HMS|Nottingham|1913|6}}{{'}}s signalman misinterpreted the signal, thinking that it was intended for the whole squadron, and thus transmitted it to Goodenough, who ordered his ships back into their screening positions ahead of Beatty's battlecruisers.
}}
{{efn
| name = coal quality
| Throughout the war, the German Navy suffered from a chronic shortage of high-quality coal. Consequently, its ships′ engines could not operate at maximum performance. For example, at the [[Battle of Jutland]], the battlecruiser {{SMS|Von der Tann||2}}, which had a maximum speed of {{convert|27.5|kn|km/h mph|abbr=on}}, was limited to {{convert|18|kn|abbr=on}} for a significant length of time as a result of this problem. See: {{harvnb|Philbin|pp=56–57}}.
}}
{{efn
| name = counterparts
| Thus, ''Lion'' on ''Seydlitz'', ''Tiger'' on ''Moltke'', ''Princess Royal'' on ''Derfflinger'', and ''New Zealand'' on ''Blücher''.
}}
}}
== Fordítás ==
* {{fordítás|en|SMS Blücher (1908)|oldid=742723849}}
* {{fordítás|de|SMS Blücher (1908)|oldid=157823972}}
== Irodalom ==
{{commons}}
* {{cite book
| last = Friedman
| first = Norman
| title = Battleship Design and Development, 1905–1945
| year = 1978
| location = New York City
| publisher = Mayflower Books
| isbn = 978-0-8317-0700-2
| ref = {{sfnRef|Friedman}}
}}
* {{cite book
| editor1-last = Gardiner
| editor1-first = Robert
| editor2-last = Gray
| editor2-first = Randal
| year = 1985
| title = Conway's All the World's Fighting Ships: 1906–1921
| publisher = Naval Institute Press
| location = Annapolis
| isbn = 978-0-87021-907-8
| ref = {{sfnRef|Gardiner & Gray}}
}}
* {{cite book
| last = Goldrick
| first = James
| year = 1984
| title = The King's Ships Were at Sea: The War in the North Sea, August 1914 – February 1915
| publisher = Naval Institute Press
| location = Annapolis
| isbn = 978-0-87021-334-2
| oclc = 10323116
| ref = {{sfnRef|Goldrick}}
}}
* {{cite book
| last = Grießmer
| first = Axel
| year = 1999
| language = German
| title = Die Linienschiffe der Kaiserlichen Marine
| publisher = Bernard & Graefe Verlag
| location = Bonn
| isbn = 978-3-7637-5985-9
| oclc =
| ref = {{sfnRef|Grießmer}}
}}
* {{cite book
| last = Gröner
| first = Erich
| year = 1990
| title = German Warships: 1815–1945
| publisher = Naval Institute Press
| location = Annapolis
| isbn = 978-0-87021-790-6
| oclc = 22101769
| ref = {{sfnRef|Gröner}}
}}
* {{cite book
| last = Halpern
| first = Paul G.
| year = 1995
| title = A Naval History of World War I
| publisher = Naval Institute Press
| location = Annapolis
| isbn = 978-1-55750-352-7
| oclc = 57447525
| ref = {{sfnRef|Halpern}}
}}
* {{cite book
| last = Herwig
| first = Holger
| year = 1998
| origyear = 1980
| title = "Luxury" Fleet: The Imperial German Navy 1888–1918
| publisher = Humanity Books
| location = Amherst, New York
| isbn = 978-1-57392-286-9
| oclc = 57239454
| ref = {{sfnRef|Herwig}}
}}
* {{cite book
| last = Philbin
| first = Tobias R. III
| year = 1982
| title = Admiral Hipper: The Inconvenient Hero
| publisher = John Benjamins Publishing Company
| isbn = 978-90-6032-200-0
| ref = {{sfnRef|Philbin}}
}}
* {{cite book
| last = Rüger
| first = Jan
| year = 2007
| title = The Great Naval Game: Britain and Germany in the Age of Empire
| publisher = Cambridge University Press
| location = Cambridge
| isbn = 978-0-521-87576-9
| oclc = 124025616
| ref = {{sfnRef|Rüger}}
}}
* {{cite journal
| last = Schmalenbach
| first = Paul
| year = 1971
| title = SMS Blücher
| journal = Warship International
| volume = VIII
| issue = 2
| pages = 171–181
| publisher = Naval Records Club
| location = Toledo, Ohio
| ref = {{sfnRef|Schmalenbach}}
}}
* {{cite book
| last = Scheer
| first = Reinhard
| authorlink = Reinhard Scheer
| year = 1920
| title = Germany's High Seas Fleet in the World War
| publisher = Cassell
| location = London, New York
| url= https://ia601409.us.archive.org/7/items/germanyshighseaf00sche/germanyshighseaf00sche.pdf
| accessdate=29 January 2016
| oclc = 2765294
| ref = {{sfnRef|Scheer}}
}}
* {{cite book
| last = Staff
| first = Gary
| year = 2006
| title = German Battlecruisers: 1914–1918
| publisher = Osprey Books
| location = Oxford
| isbn = 978-1-84603-009-3
| oclc = 64555761
| ref = {{sfnRef|Staff}}
}}
* {{cite book
| last = Tarrant
| first = V. E.
| year = 2001
| origyear = 1995
| title = Jutland: The German Perspective
| publisher = Cassell Military Paperbacks
| location = London
| isbn = 978-0-304-35848-9
| oclc = 48131785
| ref = {{sfnRef|Tarrant}}
* [http://www.deutsche-schutzgebiete.de/sms_bluecher.htm SMS ''Blücher'' - Deutsche Schutzgebiete]
}}
'''Internetes források'''
* {{cite web
| last = DiGiulian
| first = Tony
| date = 29 February 2008
| title = German 21 cm/45 (8.27") SK L/45
| publisher = NavWeaps.com
| url = http://www.navweaps.com/Weapons/WNGER_827-45_skc05.htm
| accessdate = 20 November 2016
| ref = {{sfnRef|NavWeaps (21 cm/45)}}
}}
* {{cite web
| last = DiGiulian
| first = Tony
| date = 6 July 2007
| title = German 15 cm/45 (5.9") SK L/45
| publisher = NavWeaps.com
| url = http://www.navweaps.com/Weapons/WNGER_59-45_skc16.htm
| accessdate = 20 November 2016
| ref = {{sfnRef|NavWeaps (15 cm/45)}}
}}
* {{cite web
| last = DiGiulian
| first = Tony
| date = 16 April 2009
| title = German 8.8 cm/45 (3.46") SK L/45, 8.8 cm/45 (3.46") Tbts KL/45, 8.8 cm/45 (3.46") Flak L/45
| publisher = NavWeaps.com
| url = http://www.navweaps.com/Weapons/WNGER_88mm-45_skc13.htm
| accessdate = 20 November 2016
| ref = {{sfnRef|NavWeaps (8.8 cm/45)}}
}}
== Jegyzetek ==
{{reflist|25em}}
| |||