„Dekameron (film)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎Kivágott jelenet: kép hiv. jav.
→‎A forgatásról: kép hiv. jav.
57. sor:
Boccaccio novellái közül Pasolini maga válogatta ki a megfilmesítendő történeteket. Kizárólag olyan írásokat választott, melyek hősei a „nép” gyermekei, egyszerű emberek, nem pedig előkelőségek. Eredeti elképzelése szerint három részből állt volna a film, összesen 15 történettel. Ezek három szereplő (Ciappelletto, Chichibio és Giotto) alakja köré épültek volna. Később úgy döntött, hogy Chichibio személye kimarad, és 15 helyett csak 10 novellát filmesít meg, melyeket más elképzelések szerint csoportosított a megmaradt két központi figura köré. Ciappelletto személyére épül az első rész, vagyis az első négy történet. Ezután lép színre [[Giotto di Bondone|Giotto]], aki a további öt történetet oly módon fogja keretbe, hogy tervezett [[freskó]]ján megörökíti a mesék szereplőit. Giotto szerepét maga Pasolini játssza, egyfajta önéletrajzi jelleget kölcsönözve ezáltal az egész filmnek. Giotto egyébként a reneszánsz első évszázada, a [[trecento]] meghatározó művésze volt: Pasolini a ''Dekameron'' álomjelenetét Giotto ''[[Utolsó ítélet (freskó)|Utolsó ítélet]]'' című [[freskó]]ja alapján komponálta meg.
 
[[Fájl:Decam4Dekameron 5.jpg|left|thumb|250px|Utolsó ítélet, ahogyan a filmben Giotto megálmodja]]
 
A forgatás helyszínéül a rendező [[Nápoly]]t választotta, egyes részleteket azonban [[Olaszország]] más helyszínein ([[Sorrento]], [[Caserta]] stb.), illetve a franciaországi [[Loire-völgy]]ben vettek fel, de forgattak [[Tirol]]ban is. Pasolini alapvetően amatőr szereplőkkel kívánta megvalósítani a ''Dekameron''t. Nem igazán anyagi okokból, hanem azért, hogy még hitelesebb, még természetesebb legyen a film, és még inkább kidomborítsa velük azt az alapgondolatot, hogy a legősibb emberi értékek romlatlan formában az egyszerű emberek között fedezhetők fel leginkább. Filmjének szereplőit Nápolyban kutatta fel, az utcákat járva. Mivel állítólag a magánéletben félénk természetű volt, e sétákra elkísérte barátja, [[Ninetto Davoli]] is. Ha Pasolini alkalmasnak látott valakit, Davoli ment oda az illetőhöz, hogy szóba elegyedjen vele. A rendező ezalatt távolról, két-két ujját merőlegesen egymásra helyezve, azokkal a [[felvevőgép]]et utánozva, vette szemügyre a kiszemelt amatőrt. Ha e fura teszteléssel elégedett volt, ő is odament a kiválasztott személyhez, és elmondta, miről van szó. Ezzel a módszerrel mintegy 40 amatőrt toboroztak, akik mellett hivatásos színészek is szerepeltek a filmben. Davoli mellett például Pasolini másik jó barátja, [[Franco Citti]] (ő is amatőrként került a filmvilágba, akárcsak Ninetto), a temperamentumos, énekesnőként sem ismeretlen Angela Luce, illetve a [[Szűz Mária|Madonna]] villanásnyi szerepében a finom szépségű [[Silvana Mangano]]. A gyóntatópap szerepét Pasolini barátja, [[Giuseppe Zigaina]] vállalta. A rendező [[1975]]-ben történt brutális meggyilkolása után egyébként Zigaina állt elő azzal az elmélettel, mely szerint Pasolini tudatosan készült a halálra, megválasztva annak módját és helyét.