„Hangszerelés” változatai közötti eltérés

A hangszerelést általában maguk a zeneszerzők végzik el, azonban pl. [[musical]]eknél (leginkább az [[Amerikai Egyesült Államok|USA]]-ban) elterjedt módszer, hogy szerzők [[zongora|zongorára]] kidolgozzák művüket, és erre specializált hangszerelő(k) írják meg a zenekari változatot (ilyen pl. [[Andrew Lloyd Webber|Webber]] esetében David Cullen, vagy Stephen Sondheimnál Jonathan Tunick). Komolyzenében is ismertünk hasonló jelenséget pl. [[Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij|Muszorgszkij]] esetében, akinek pl. Hovanscsina c. operáját [[Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov|Rimszkij-Korszakov]] és [[Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics|Sosztakovics]] is meghangszerelte. [[Egy kiállítás képei]] c. zongoraműve pedig [[Maurice Ravel|Ravel]] hangszerelésében, [[szimfonikus zenekar|nagyzenekari]] műként vált igazán ismertté. [[Liszt Ferenc]] temérdek utazása során nem mindig tudott időt szakítani szimfonikus költeményei teljes hangszerelésére, ilyenkor [[August Conradi]] dolgozta ki eleinte a hangszerelés nagy részét. A barokk korban általános volt, hogy a "mester" megírta a fontos részeket (I. hegedű dallamai, énekszólam, basszus, continuo-számozás), tanítványai pedig kidolgozták a belső szólamokat. Ugyanez a módszer más művészeti ágakban sem volt idegen (tudunk olyan festményekről is, ahol a "mester" csak az arcokat festette).

 

 

A hangszerelés a zeneszerzői munka leghosszabb időtartamot igénybevevő feladata.