„Vencel magyar király” változatai közötti eltérés

 

==Vencel magyar királlyá választása==

támogatását és III. András halálakor már trónkövetelőként Magyarországon tartózkodott, így élve a lehetőséggel 1301 tavaszán [[Esztergom]]ban Bicskei Gergely választott érsekkel királlyá koronáztatta magát. A magyar urak azonban tartottak a pápai befolyás erősödésétől, nem ismerték el az alkalmi koronával történt koronázást és [[1301]] májusában a [[Buda (történelmi település)|budai]] királyválasztó országgyűlésen Vencelt választották királynak. Van olyan nézet is, hogy a magyar koronát először II. Vencelnek ajánlották fel, de ő ezt nem fogadta el, és fiát ajánlotta maga helyett. Vencel országon belüli támogatottsága lényegesen nagyobb volt, mint Károly Róberté, néhány délvidéki főúron és Bicskei Gergelyen kívül a magyar politikai élet szinte minden szereplője – beleértve a tartományurakat is – Vencel királyságát támogatta. [[1301]]. [[augusztus 27.|augusztus 27-én]] [[Székesfehérvár]]ott János kalocsai érsek a [[Szent Korona|Szent Koronával]] királlyá koronázta Vencelt, aki magyar királyként – az országban akkor népszerű – László nevet vette fel. Károly Róbert tavaszi koronázásához hasonlóan Vencelé sem felelt meg a hazai jogszokásoknak, mert nem az esztergomi érsek végezte. 1301 második felére így az országnak két vitatható legitimitású királya is volt, azonban tényleges hatalmat egyikük sem gyakorolt. A kialakult helyzetnek egyedül a tartományurak voltak haszonélvezői, akik alaposan ki is használták a két király küzdelmét. <!-- ([[1302]]. [[február 28.|február 28-án]] például Vencel Csák Máté nádornak adományozza – a nagyrészt már addig is kezén lévő – Nyitra és Trencsén megyéket, valamint Trencsén várát. A ravasz főúr erre elkezdett szlovákosodni…)-->