Wikipédia

„George Armstrong Custer” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
54. sor:
==== 1862-ben ====
 
Kora márciusban az a parancsot kapta, hogy zavarja meg [[JoeJoseph E. Johnston]] délitábornagy konföderációs erőit a [[Rappahanock folyó]]hoz történő visszavonulásuk során. Custer 50 fős csapata azonban nem sokat tehetett a 32 ezer fős sereg ellen. Amikor a [[Potomac hadsereg]]et áthelyezték, Custert [[William F. Smith|„''Kopasz''” Smith]] törzstisztjévé léptették elő. Három-négy alkalommal [[Thaddeus Lowe]] professzor léghajójával végzett légi felderítéseket a konföderációs csapatokról és azok mozgásáról.<ref name="George Armstrong Custer: Between Myth and Reality a Historynet honlapján." /> [[1862]]. [[május 3.|május 3-án]]<ref>„''A forrásban 1861 szerepel, mely elírás következménye. Fenti adat (1862) helyessége ellenőrizhető John Magrudernél (Siege of Yorktown).''” [http://blueandgraytrail.com/event/John_Magruder John Magruder]</ref> Custer volt az, aki észlelte [[John Magruder]] csapatainak visszavonulását [[Yorktown]]ból. [[május 5.|Május 5-én]] a déli [[James Longstreet]] hátvéd akcióból teljes támadásba ment át [[Williamsburg]]nél. „Kopasz” Smith engedélyt kért, hogy csapatokat küldhessen az összecsapáshoz.<ref name="George Armstrong Custer csatáiról a Civil War Encyclopedia honlapján." />
 
[[Edwin V. Sumner]] ezt nem engedélyezte. Smith ennek ellenére lovassággal (Custer egységeit is beleértve) megerősítette [[Winfield Scott Hancock]] dandárját. Custer 3400 főt vezetett egy hátsó útvonalon Fort Magruder egy mérföldes körzetébe, Hancock tartózkodási helyére. A megerősített dandár itt visszavonulásra késztette Longstreet csapatait.<ref name="George Armstrong Custer csatáiról a Civil War Encyclopedia honlapján." /> [[1862]]. [[május 24.|Május 24-én]] Custer átgázolt a [[Chickahominy folyó]]n, a michigani 4. századot vezetve. A folyó túlsó partján tartózkodó század segítségével az északi uniós erők megmentették [[Newbridge]]-et, ami fontos átkelőhely volt. Amikor [[George McClellan]] főparancsnok személyesen gratulált Custernek a hősies erőfeszítéséért beosztást ajánlott fel neki a vezérkarában. Custer ezt rögtön elfogadta.<ref name="George Armstrong Custer csatáiról a Civil War Encyclopedia honlapján." />
 
A [[Seven Pines-i csata]] előtt alkalmanként szoros munkakapcsolatban állt [[John Barnard]] főmérnökkeldandártábornokkal, a Potomac hadsereg főmérnökével. A [[hétnapos csata]] során, mikor [[Robert E. Lee]] lecsapotttábornagy megindította támadását [[Beaver Dam Creek]]nélCreeknél, Custer egy evakuálási útvonalon dolgozott Barnarddal, az uniós sereg számára (Custer felvázolta Barnardnak, hogy McClellan hol akarta vele felállíttatni a csatasort a következő napon [[GainesGaine's Mill]]nélMillnél és ez alapján dolgozták ki a tervet). Teljesítményének jutalmául az uniós csapatok visszavonulásakor [[július 17.|július 17-én]] előléptették főhadnaggyá.<ref name="George Armstrong Custer csatáiról a Civil War Encyclopedia honlapján." />
 
McClellan viselkedése és nézetei nagy hatással voltak Custerre. A két férfi között egyfajta apa-fiú kapcsolat alakult ki. A jövőben is jellemző volt a Custer és az idősebb parancsnokai közötti rendkívül jó viszony. A főparancsnok nézetei megegyeztek a demokraták [[Fernando Wood]]-féle szárnyával, akik nem értettek egyet a rabszolgafelszabadítással és a déliek ellen folytatott polgárháborúval. Wood és társai szándékai szerint a Lincoln elleni puccs sem lett volna elképzelhetetlen. A következő elnökválasztáson szerették volna McClellant indítani. A főparancsnok Lincoln általi eltávolítása tehát csak idő kérdése volt. Custer ennek ellenére kitartott parancsnoka mellett, még úgy is, hogy „McClellan embereként” sokkal nehezebb volt előléptetést elérnie. Custer csak a későbbiekben tett komolyabb erőfeszítéseket a politikusokkal való jó viszony kialakítására.<ref>Stephen E. Ambrose, Crazy Horse and Custer: The Parallel Lives of Two American Warriors/Chapter 10. War and love among the Americans/167-170. oldal</ref>
64. sor:
McClellan szeptemberben visszatért parancsnoki tisztségébe, de Custernak csak a mindennapos törzstiszti teendőket kellett ellátnia mellette. Októberben [[Abraham Lincoln]] látogatása kicsit változatosabbá tette munkáját. Mikor az elnök [[1862]]. [[november 7.|november 7-én]]<ref>Stephen E. Ambrose, Crazy Horse and Custer: The Parallel Lives of Two American Warriors/Chapter 10. War and love among the Americans/169. oldal"</ref> felmentette McClellant főparancsnoki posztjából és helyére [[Ambrose Burnside]] került, Custer [[Ohio|Ohióba]] utazott parancsra várva. Mielőtt folytatta volna aktív szolgálatát, McClellan segítségét kérte az 1862-es jelentések elkészítésében.<ref name="George Armstrong Custer csatáiról a Civil War Encyclopedia honlapján." /> Novemberben, [[hálaadás]]kor egy fogadáson bemutatták [[Elizabeth Bacon]]nek. Kölcsönösen megtetszettek egymásnak és ettől kezdve keresték egymás társaságát.<ref>Stephen E. Ambrose, Crazy Horse and Custer: The Parallel Lives of Two American Warriors/Chapter 10. War and love among the Americans/181-84. oldal</ref>
 
Mire Custer visszatért a [[Potomac hadsereg]]behadsereghez Burnside már távozott és [[Joseph Hooker|„harcos Joe” Hooker]] elvesztette a [[Chancellorsville-i csata|chancellorsville-i csatát]]. Így a teljes parancsnoki szerkezet megváltozott. A zűrzavar tovább folytatódott, amíg Lincoln kinevezte [[George G. Meade|George Meade]]-et vezérőrnagyot a Potomac hadsereg parancsnokának [[1863]]. [[június 28.|június 28-án]].<ref name="George Armstrong Custer csatáiról a Civil War Encyclopedia honlapján." />
 
==== 1863-ban ====
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/George_Armstrong_Custer”