„Bethlen Gergely (katona)” változatai közötti eltérés

 

1849 júniusától [[Magyarország]]on tartózkodott, hogy lovassága számára felszerelést és lovakat szerezzen be. Augusztus elején csatlakozott [[Görgei Artúr]] seregéhez. [[1849]]. [[augusztus 11.|augusztus 11-én]] ő járt Görgey követeként [[Fjodor Vasziljevics Rüdiger|Rüdiger]] cári tábornoknál. A [[világosi fegyverletétel]] után [[Arad (Románia)|Arad]]on hadbíróság, majd sorozóbizottság elé állították. 1849 novemberében szabadon engedték, de utóbb politikai okokból ismét le akarták tartóztatni. Ekkor [[Szerbia|Szerbián]] keresztül [[Franciaország]]ba menekült és kapcsolatba lépett a magyar emigrációval. [[1859]]-ben a [[Kossuth Lajos]] vezetésével megalakult [[Magyar Nemzeti Igazgatóság]] ezredesi rangban az itáliai magyar légió lovasdandárának parancsnokává nevezte ki. 1860-tól tábornok a szárd (piemonti) királyi hadseregben. 1862-ben nyugdíjazták. [[1866]]-ban a poroszországi magyar légióban (Klapka-légió) szolgált. A lovasság parancsnokaként részt vett a légió 1866. [[augusztus 3.|augusztus 3-ai]] akciójában, melynek során a [[Jablonkai-hágó]]n keresztül benyomultak magyar területre. [[1867]]-ben amnesztiát kapott és hazatért. Ezután haláláig visszavonultan élt.

==Felhasznált források==

* Bona Gábor: Az 1848–49-es honvédsereg vezetői (Rubicon 1999/4)