„I. Ferenc francia király” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
167. sor:
[[1530]]-tól kezdve az uralkodó királyi nyomdászokat nevezett ki. Az első ilyen [[Geoffroy Tory]] volt, majd [[1533]]-ban [[Olivier Mallard]], [[1544]]-ben pedig [[Denys Janot]] követte. [[Claude Garamond]], az egyik korabeli nyomdász nevéhez jól olvasható betűtípusok kifejlesztése fűződik.
 
Ferenc Saint-Gelais mellett más költőket is patronált, így [[Clément Marot]]-t vagy [[Claude Chapuys]]-t, de maga is fabrikált verseket, például ''Az asszony ingatag...'' kezdetű verset.<ref>[[Hahner Péter]]: A diadalmas reneszánsz királya; [[Rubicon (folyóirat)|Rubicon]] 20012000/1-2, 22-24. oldal</ref> Több költeménye maradt ránk, bár utóbb kiderült, hogy némelyiket valójában Saint-Gelais írta. Irodalompártolás és alkotás terén egyébként testvére, Margit sem maradt el sokkal tőle: [[Bonaventure Des Périers]] és Rabelais egyaránt támogatását élvezte. Margit szintén járatos volt a költészetben, még életében kiadott egy gyűjteményes kötetet ''A hercegnők margarétájának/Margitjának margarétái'' ''(Les Marguerites de La Marguerite des princesses)'' címmel. Fő műve mindazonáltal a töredékben maradt, csak halála után kiadott, [[Giovanni Boccaccio|Boccaccio]] mintájára írt [[Heptameron]].
 
A királyi palotaépítések természetes velejárója volt a szobordíszítés, ezért Ferenc a szobrászokat is támogatta. Ennek köszönhetően [[1540]]–[[1544]] között Ferenc udvarában vendégeskedett a kitűnő [[firenze]]i szobrász, [[Benvenuto Cellini]], aki nagy tervekkel érkezett, ám a finanszírozás egyenetlenségei miatt végül felhagyott franciaországi munkájával, és visszatért Itáliába. A korabeli festők közül a számos udvarbeli méltóság rajzolt vagy festett portréját az utókorra hagyó, komoly műhelyet alapító [[Jean Clouet]] (†&nbsp;1541) emelkedik ki, akinek munkásságát később fia, [[François Clouet|François]] folytatta.