„Donald O. Hebb” változatai közötti eltérés

Érettségi után a Dalhousie Egyetemen folytatta tanulmányait, leghőbb vágya az volt, hogy regényíró legyen. 1925-ben diplomázott, majd egykori chesteri iskolájában helyezkedett el tanárként. Donald, vagy ahogy barátai hívták D. O., akkor fordult a pszichológia felé, amikor megismerkedett [[Sigmund Freud]], [[William James]] és [[John B. Watson]] műveivel. Beiratkozott a McGill Egyetemre, ahol elsősorban a pavlovi [[kondicionálás]] iránt érdeklődött, szakdolgozatát A feltételes és feltétlen kondicionálás és gátlás címmel írta. Doktori tanulmányait a neves [[behaviourista]] [[pszichológus]], [[Karl Lashley]] irányítása mellett végezte, akivel a sötétben és normál körülmények között nevelt patkányok agyműködést vizsgálta. 1936-ban, miután a Harvard Egyetemen megszerezte doktori címét, Lashley kutatási asszisztense lett. Később visszautazott Montreálba, ahol a Neurológiai Intézetben a neves kanadai pszichológussal, Penfielddel az emberi agy működését kutatta. Két évre rá Lashley meghívta Hebbet Floridába, ahol öt évig a főemlősök agyműködést tanulmányozta: “Ez alatt az öt év alatt többet tanultam az emberi lényekről, mint életemben bármikor. Leszámítva életem első öt évét. Amit nem lehet észrevenni az emberben, kimutatható egy másik fajban” – nyilatkozta. Az élménydús időszak után visszatért a McGill Egyetemre, és megírta fő művét ''The Organization of Behaviour'' címmel, melynek alapgondolata, hogy az egyszerre tüzelő idegsejtek között erősebb lesz a kapcsolat. Tézise a pszichológiára és a fiziológiára egyaránt óriási hatást gyakorolt.

*Donald Forgays

*Steven Harnard

*Helen Mahut

*Brenda Milner

*Mortimer Mishkin

*Ronald Melzack