„Valinor Két Fája” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
[[Fájl:Tolkien The two trees.jpg|bélyegkép|"Valinor Két Fája''"|260x260px]]▼
[[J. R. R. Tolkien]] világában [[Valinor]] Két fája: '''Telperion''' és '''Laurelin''', a fény forrásai a Fák éveiben. Az előbbi ezüstösen, az utóbbi pedig arany színben ragyogott.
{{cselekmény}}
''Valinor'' királyság legszebb városa ''Valmar'' nyugati kapujánál egy zöld domb emelkedett, melyet ''Ezelloharnak'' neveztek. [[Valák|Yavanna]] megszentelete e dombot és nagy erejű dalt dalolt, s a dombon két facsemete kezdett növekedni, majd virágba borulni – így született meg '''Valinor Két Fája'''. '''Telperion''' sötétzöld leveleinek alja ezüstösen ragyogott, s számtalan virágának mindegyikéből ezüstharmatot permetezett alá. '''Laurelin''' levelei halványzöldek voltak, csillogó aranyszegéllyel, sárga lángú virágainak kelyhéből aranyeső záporozott a földre, meleget és ragyogó fény árasztott. A két fa egymást váltva hét óra virágzott ki és halványult el ismét, így ''Valinor''ban minden nap kétszer jött el az a csöndes óra, amikor a két fa halovány ezüst és arany sugarai összevegyültek. A fák születésével kezdődtek az ''Áldott Napok'' és az Időszámítás ''Valinor''ban.
Sokáig éltek a [[valák]] békességben a Fák fényében, míg egész [[Középfölde|Középföldén]] csupán távoli csillagok halovány fénye világított. Ezért [[Valák|Varda]] nagy munkába kezdett, összegyűjtötte '''Telperion''' ezüstös harmatát és abból fényes csillagokat teremtett. Sokat összegyűjtött a régebbi csillagok közül is és kirakta az égre a végzet jelét, ''Valacircát'', a hét hatalmas csillagból formált koronát, a ''Valák Sarlóját''. Úgy mondják, hogy amikor először ért a földre e csillagok fénye, akkor ébredtek fel a [[Tünde (faj)|Föld Gyermekei]], [[Tünde (faj)|Ilúvatar elsőszülöttei]], a [[Tünde (faj)|tündék]].
A [[valák]] féltették a tündéket ''Középfölde'' homályától és [[Morgoth|Melkor]] árnyékától, így ''Valinor''ba hívták őket, hogy ott éljenek velük a Fák fényében örökkön-örökké. ''Finwë'' fia [[Fëanor]] szerette volna megőrizni elpusztíthatatlanul a Fák fényét, és ezért fáradságos munkával elkészítette a ''szilmarilokat''. A három szilmaril olyan volt, mint három nagy ékkő, melyeknek belső tüzét Fëanor ''Valinor Fái
[[Morgoth|Melkor]] hazugsággal, gonosz suttogással viszályt szított a [[Tünde (faj)|noldák]] között, megmérgezve ''Valinor'' békéjét. Majd [[Aman|Avatharba]] ment, és onnan ''Ungoliant'' segítségével fekete felhőként ''Ezellohar'' zöld dombjához sietett. ''Ungoliant'' sötétsége egészen a Fák gyökeréig hatolt, ''Melkor'' pedig fekete lándzsáját a Fák szívéig döfte, s azok elsorvadtak – ''Valinor''t elborította a teljes Sötétség. Később ''Melkor'',
[[Valák|Manwe]] parancsára [[Valák#Yavanna|Yavanna]] és [[Valák#Nienna|Nienna]] minden erejüket a Fák gyógyításának szentelték, '''Telperion''' egyik csupasz ágán egy ezüstvirág nyílott, '''Laurelin''' pedig egy aranygyümölcsöt termett. Ezután a Fák meghaltak, de ma is ott állnak ''Valinor''ban, emlékeztetve az elveszett boldogságra.
A virágot és a gyümölcsöt tartókba helyezték, majd a valák [[Valák#Varda|Vardának]] adták őket, hogy azok legyenek az égbolt lámpásai. ''Fénylő Isilnek'' nevezték a '''Telperion''' virágából készült Holdat, és ''Tűzarany Anar''nak a Napot, '''Laurelin''' gyümölcsét.
{{cselekmény vége}}
{{portál|Középfölde|-}}
| |||