„Csillagosok, katonák” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Szereplők: Hivatkozást hoztam létre Molnár Tibor lapjára, illetve átírtam a Juhász Jácint által játszott karakter nevét arra, aminek a filmben hívják. |
|||
24. sor:
== Történet ==
{{cselekmény}}
Az [[orosz polgárháború]] idején, valahol az orosz alföldön, egy folyó kanyarulatában, 1919 nyarán a fehérgárdisták felülkerekednek a vöröskatonákon. A menekülő vörösöket, akik között grúzok, örmények, magyarok is vannak, sorra fogják el, illetve lövik agyon. A film elsősorban a magyar katonákat állítja középpontba, akik hadifoglyokból lettek vöröskatonák, egyesek a könnyebb hazajutás érdekében, mások azért, mert egyetértettek a kommunista ideológiával. László ([[Kozák András]]) épphogy megmenekül attól, hogy őt is agyonlője egy kozák tiszt, századába visszatérve pedig azzal szembesül, hogy a magyar századparancsnok ([[Madaras József]]) meghátráló emberein akar példát statuálni. László nem helyesli döntését, és András ([[Molnár Tibor (színművész)|Molnár Tibor]]) is megtagadja parancsát a kivégzés előtt. A parancsnok végül megelégszik azzal, hogy meztelenre vetkőzteti a katonákat, és megszégyenítve elzavarja őket. Visszatérnek a laktanyába, amit időközben megszálltak a fehérgárdisták. A parancsnok inkább öngyilkos lesz, minthogy fogságba kerüljön.
A fehérgárdisták ezredese szabadon engedi a nem orosz származású vöröskatonákat, mondván, hogy ez nem az ő háborújuk, a többiekkel pedig embervadászatot rendez. Leveteti velük az ingüket, és negyedórát ad nekik, hogy elmeneküljenek. Egyesek már a laktanyából sem jutnak ki sikeresen, a többieket pedig lovas katonák kezdik üldözni. Néhány vöröskatona sikeresen megmenekül, egyesek még lovat és fegyvert is tudnak szerezni. A folyópart mellett lévő katonai kórház főorvosnője megengedi, hogy elrejtőzzenek a vörösök a fehér sebesültek között. Számára nincsenek vörösök és fehérek, csak betegek, tetteit a [[hippokratészi eskü]] vezérli. A fehérek az erdőbe viszik a nővéreket, és keringőt táncoltatnak velük, közben pedig újabb csapást mérnek a vörösökre. A még harcoló vöröskatonáknak új parancsnoka lesz, aki Lászlóhoz hasonlóan szembeszállt a korábbi parancsnokkal, aki ki akarta végeztetni a gyávákat. Ezalatt a kórházban a magyar parancsnokhelyettes, Sándor ([[Juhász Jácint]]) elcsábítja Olga nővért ([[Krystyna Mikolajewska]]), hogy László elszökhessen a vörös lovas hadsereghez segítségért.
A fekete légió parancsnoka rájön, hogy a kórházban vörösök is vannak, megölik Sándort, majd megpróbálja rávenni a nővéreket, hogy válasszák szét a vörösöket és a fehéreket. Bár a főnővér végig kitart, Olga végül megtörik, és épp megkezdik a vöröskatonák kivégzését, amikor megérkezik a még harcoló vörös gyalogság. Felülkerekednek a fehéreken, és most ők kezdik el a kórházban ápolt fehérek kivégzését. Megölik Olgát is, amiért elárulta őket. Ez a hatalmi átrendeződés azonban csak ideiglenes, a fehér túlerő könnyűszerrel kivégzi az életben maradt vörös katonákat, akik a [[Marseillaise]]-t énekelve vonulnak bele sortüzükbe. László a lovassággal tehát késve érkezik meg, s karddal tiszteleg elesett bajtársai előtt.
{{cselekmény vége}}
== Szereplők ==
* [[Kozák András]] (László)
| |||