„Tömösi-szoros” változatai közötti eltérés

A szoros már az ókorban is fontos kereskedelmi útvonal volt, ezt bizonyítja az is, hogy már a római térképeken is feltüntették ''Saltus Themis'' néven. A középkorban azonban kereskedelmi és hadászati elsőbbségét elvesztette a könnyebben átszelhető [[Törcsvári-szoros|Törcsvári-]] és [[Bodza-szoros]] javára. Azt a tényt azonban, hogy a későbbiekben is jelentős útvonal maradt, bizonyítja [[Bethlen Gábor]] erdélyi fejedelem [[1625]]-ben kiadott oklevele, melyben kötelességévé teszi Brassó városának, hogy a ''Parahó völgyét'' (ez az elnevezés a [[Prahova (folyó)|Prahova]] folyó nevéből ered, melyre a szoroson át ki lehet jutni) karban tartsa.

A Tömösi-szoros -– stratégiai fekvése miatt -– időnként heves harcok színhelyévé is vált. [[1599]]-ben [[II. Mihály havasalföldi fejedelem]] a szoroson át nyomult be Erdélybe[[Erdély]]be.<ref>Sebestyén Mihály: ''Erdélyi fejedelmek'', (Mentor Könyvkiadó, Marosvásárhely, 1996.)</ref> Később az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc]] idején, [[1849]]. június 19-20. között heves csata zajlott le a szoros birtoklásáért a [[Kis Sándor (honvédtiszt)|Kis Sándor]] honvéd ezredes vezette magyar csapatok és a benyomuló orosz csapatok között. A csata heves küzdelem után az oroszok javára dőlt el, Kis Sándor ezredes súlyos sebesülten fogságba esett, de rövidesen öngyilkosságot[[öngyilkosság]]ot követett el.<ref>Antos Árpád: [http://hetedhethatar.hu/hethatar/?p=9992 Barangolások Erdélyben 48. – Tömösi-szoros, Székelyvarság] – Hetedhéthatár.hu, 2005. szeptember 23.</ref>

A szoros az [[első világháború]] idején is heves harcok színhelyévé vált, mikor [[1916]]. [[augusztus 27.|augusztus 27]]-én [[Román front (első világháború)|a román hadsereg megtámadta]] az [[Osztrák–Magyar Monarchia|Osztrák-Magyar Monarchiát]] és benyomult a Keleti- és Déli-Kárpátok gyéren őrzött hágóin. A Tömösi-szorosban védekező 82. székely gyaloghadosztály heves harcok árán egy hétig feltartotta a románokat, de végül súlyos veszteségeket szenvedve kénytelen volt visszavonulni és Brassót is kiüríteni. Később, 1916 októberében a román csapatokat a Tömösi-szoroson át szorították ki utoljára Erdélyből.<ref>Pilisi Lajos: ''A megrohant és felszabadított Erdély''. (Auktor Könyvkiadó, 2005.)</ref>