|
[[Fájl:Qumran.jpeg|jobbra|200px|thumb|Qumran. Ahol megtalálták a tekercseket]]
A '''holt-tengeri tekercsek''' első darabjait [[1947]]-ben egy [[beduin]] kecskepásztor (Muhammad Ahmed el-Hamed - becenevén ed-Dib, vagyis farkas) találta meg (állítása szerint viszont 1945-ben találta, azóta sátrában rejtegette) a [[Kumrán]]i-hegység egyik barlangjában. A későbbiekben - beduin sírrablók ésvagy hivatásos régészek egyaránt - további barlangokat fedeztek fel, összesen tizenegyettizenkettőt. A legelső tekercsek az 1-es barlangból kerültek elő. Legnagyobb jelentősége a 4-es barlangban talált Ézsaiás tekercsnek van, amely 7,34 méter hosszú és szerencsére egészen jó állapotban maradt ránk. A leghosszabb tekercset (amely szintén jó állapotú) templomtekercsnek hívják. Az alapjául szolgáló borjúbőr kikészítéséhez a Holt-tenger vízét használták, tehát a bőr helyi eredetű. A többi tekercs kevésbé voltjó ilyenállapotban került elő, jórészt széttöredezett pergamendarabok szerencsésformájában. Összesen kb. 900 tekercs került elő. A tekercseket hosszúkás (60 cm magas) agyagkorsók őrizték, melyeket viasszal légmentesen lezártak, ez garantálta azt, hogy ilyen hosszú időn át fennmaradhattak. A 12. barlangot 2017-ben fedezték fel a kutatók.
Mivel a beduinok nem tudták a tekercseket hasznosítani, azok meglehetősen kalandos körülmények között jutottakde eleljutottak a Palesztinai Régészeti Múzeumba, majd az izraeli Könyv Szentélyébe, amelyet a tekercsek őrzésére emeltek. Mivel az akkori politikai helyzet nagyon instabil volt, a tekercseken végzett kutatás nagyon lassan haladt előre. A különféle nemzetiségű (7tudósokból tagúak)álló első kutatócsoport munkáját a tekercsek körüli szenzációhajhászat is számos alkalommal megzavarta.
tudósokból álló első kutatócsoport munkáját a tekercsek körüli szenzációhajhászat is számos alkalommal megzavarta.
A tekercsek anyaga többségében [[pergamen]] illetve [[papirusz]], ám az emberiség történelmében egyedülálló módon az egyik barlangban vörösréz tekercspárost is találtak. Sehol a világon nem volt erre példa még. Az írások nyelve nagyrészt [[Héber nyelv|héber]], de néhány [[görög nyelv|görög]], illetve [[arámi nyelv]]űt is tartalmaz, korban pedig az i. e. 2. század és az i. sz. [[1. század]] között készültek.
Az idővel egymás után előkerülő több száz tekercs egy része tönkrement (egyes darabokat még a felfedezés idején a beduinok égettek el), illetve darabkái összekeveredtek, így egy gigantikus kirakósjátékkirakójáték összeillesztéséhez hasonlítotthasonlít a mai napig is folyó összeillesztési munka.
A tekercsek és töredékek múzeumi jelölési rendszerében az első szám a barlangot jelöli, amelyben megtalálták, a második a tudósok által hozzárendelt sorszám vagy rövidítés.<ref>http://www.apologia.hu Brátán János, Brátánné Mikics Vera: Jézus és a holt-tengeri tekercsek
== A Holt-tengeri tekercsek jelentősége ==
[[Fájl:Deadseascrolls.jpg|250px|jobbra|thumb| A holt-tengeri tekercsek kiállított darabjai]]
[[Fájl:Jerusalem Schrein des Buches BW 1.JPG|250px|jobbra|thumb| A Könyv Szentélye, a tekercsek bemutatására épült múzeum]]
A tekercsek többféletöbb témában íródtak, az [[Eszter könyve]] kivételével a teljes [[Ószövetség|Ótestamentumot]] tartalmazza héber nyelven. Mivel az Ótestamentumot a tekercsek felfedezése előtt csak a [[középkor]]i ([[9. század|9]]–[[10. század]]i) másolatokból ismertük, a felfedezés nagy fontosságú. A bibliai kéziratokon kívül [[Apokrif iratok|apokrif]] vallásos szövegek és [[pszeudepigrafikus]] (ál-szerzőségű) iratok is előkerültek, mint az [[Újszövetség]]ben is idézett [[Énok könyve]], - [[József]]fel, [[Amrám]]mal és [[Mózes]]sel kapcsolatos fiktív történetek, és néhány apokrif [[zsoltár]] is.<ref>vabnwww.hetek.hu/hit_es_ertekek/200707/van_e_kumran_rejtely</ref>
== Kiállítása, közzététele ==
| 