„Tibeti nyelvek” változatai közötti eltérés

a
nincs szerkesztési összefoglaló
(javítások)
a
A '''tibeti nyelvek''' ({{bo|t=བོད་སྐད།}}) a [[sino-tibeti nyelvcsalád]] egy csoportja, amelyet főleg a [[tibeti emberek]] beszélnek, akik Közép-Ázsia keleti részének nagy részén élnek az [[Indiai szubkontinens]]től északra, a [[Tibet földrajza|Tibeti-fennsíkon]], illetve, a szubkontinens észak részén, [[Baltisztán]], [[Ladakh]], [[Nepál]], [[Szikkim]] és [[Bhután]] területein. A klasszikus tibeti nyelv fő regionális irodalmi nyelv, amelyet elsősorban a [[buddhizmus|buddhista]] irodalomban használatos.
 
A [[közép-tibeti nyelv]] ([[Ü-cang]] dialektusai, köztük a [[Lhásza|lhászai]]), a a [[Khami tibeti nyelv|khami tibeti]] és az [[Amdói tibeti nyelv|amdói tibeti nyelvet]] általánosságban ugyanazon nyelv dialektusainak tekintik, főleg, hogy mind ugyanazt az irodalmi nyelvet használják. Ettől eltér a [[bhutáni nyelv|bhutáni]], a [[Szikkim nyelv|szikkim]], a [[Serpa nyelv|serpa]] és a [[Ladakhi nyelv|ladakhi nyelv]].
 
A tibeti nyelveket mintegy 8 millióan beszélik. A [[tibeti buddhizmus]] nyugati terjedésével a tibeti nyelv számos [[Buddhista szövegek|buddhista publikációban]] szerepel. Egyes nyugati tanulók azért tanulják a tibeti nyelvet, hogy lefordíthassák a tibeti szövegeket. Lhászán kívül a lhászai tibeti nyelvet mintegy {{szám|200000}} száműzetésben élő tibeti beszéli, akik [[India|Indiába]] és más országokba menekültek. Szintén tibetiül beszél Tibetben néhány kisebbségi népcsoport, akik évszázadokon át éltek a tibetiek közelségében – közben megtartották a saját nyelvüket és kultúrájukat is.