„Dugódíj” változatai közötti eltérés

Az első gyakorlatban működő rendszert [[Szingapúr]]ban vezették be [[1975]]-ben. Az első javaslatot [[1973]]-ban állította össze egy bizottság, majd egy évesegyéves nyilvános konzultáció alapján véglegesítették. A dugódíj bevezetése egy komplex intézkedéscsomag része volt, amely az útdíj mellett a gépjárművekre kivetett importvámok emelését, az új járművekre kivetett regisztrációs illeték bevezetését és fokozatos emelését, a [[parkolási díj]] bevezetését és a [[tömegközlekedés|közösségi közlekedés]] fejlesztését tartalmazta. A díjköteles terület kezdetben 6,10 km² volt, ami fokozatosan 7,25 km²-re emelkedett; az üzleti negyedre terjedt ki, amelyet 31 ellenőrzőponton át lehetett megközelíteni. Eleinte csak a hétköznap és szombat reggeli csúcsidőszakban kellett fizetni az előreváltott – napi vagy havi érvényességű – papíralapú engedélyekért, amelyeket manuálisan ellenőriztek az ellenőrzőpontoknál. Az autókat nem állították meg, de rögzítették azok rendszámát, amelyek szélvédője mögött nem látszott az érvényes színkóddal ellátott engedély, és utólag behajtották a bírságot. A díjköteles időszakot [[1989]]-ben a hétköznap esti csúcsidőszakra, [[1994]]-ben pedig a hétköznap és szombat napközbeni időszakra is kiterjesztették.