„Kodály-módszer” változatai közötti eltérés

A koncepció középpontjában az aktívan éneklő és zenélő tanulók állnak. Ezt követi a kórusban éneklés igénye. A kóruséneklésnek a szolfézzsal, mint a zenei hallás nevelésével együtt kell a műzenéhez vezető utat egyengetnie, merthogy a zenei halláson át vezet az út a zeneértéshez. Csak a zenei hallás fejlesztésével válik lehetővé egy mű zenei nyelvének megértése, és csak így fogható fel a zenéhez tartozó különálló tartalom. A tanulók csak jó zenei hallással válhatnak jó zenészekké. Az éneklést legkésőbb az iskolában el kell kezdeni, mert a legfontosabb zenei élmények iránti fogékonyság 6 és 16 éves kor között a legnagyobb. Kodály azonban már óvodás korban elkezdené a hallás nevelését. ''Zene az óvodában'' című írásában (1941–1957) a zenei hallás képzéséről és rendszerességéről írt. Ha a lélek hét éveshétéves korig parlagon hever, akkor már nem nőhet neki az, amit idejében nem vetettünk. Az óvoda feladata a közösségi nevelés megalapozása a zenével. A kóruséneklést a kórusiskola gyakorlatain előrehaladva tanítják. Ez egy zenei nevelési tanfolyam, ami az óvoda első évétől a kórusvizsgáig tart. A darabok könnyen énekelhetők, és jellemző a színes harmónia, ami kezdettől fogva lehetővé teszi az igényes többszólamúságot. A magyar népzenén alapul, amit magas zenei szinten kell énekelni, mivel a népzene a zenei anyanyelv, ezért a zenetanulás kiindulópontjának számít. Más zenei művek előtt először ezt kell megismerni. A zenetanítás célja a tiszta hangképzés. Emellett tanítják még a kottaolvasást, a hallás utáni kottázást, a transzponálást, és fejlesztik a ritmusérzéket. A kottaolvasásnak a hangszeres zene tanulásának előfeltételének kell lennie. A szolfézs eszközeivel csoportokban tanítják, mivel a csoportos tanítás a Kodály-módszer lényegéhez tartozik. Ha már tudnak kottából olvasni, akkor az éneklés második évében elkezdhetnek hangszeres zenét tanulni a szolfézs folytatása mellett.