[[Teleki Sámuel (kancellár)|Teleki Sámuel]] gróf udvari kancellár és iktári Bethlen Zsuzsa fia. Nyolc évesNyolcéves korában szülei a [[marosvásárhely]]i református kollegiumba adták; azonban atyjának gyakori helyváltoztatása miatt ([[Nagyszeben]], [[Nagyvárad]] és végül [[Bécs]]), kénytelen volt fiát magánnevelővel taníttatni; így került két év mulva [[Nagyenyed]]re Benke Mihály bölcseleti tanár keze alá, aki először is az ásványtanra oktatta, mely aztán egész életében kedvelt tudománya volt; azonban más tudományokban is, nevezetesen a történelemben, államtudományokban és néprajzban is kiképeztetést nyert. 1788-tól 1791-ig a bécsi egyetemet látogatta. 1791-ben atyja a pesti egyetemre a hazai törvények tanulására küldte. Tanulmányainak végeztével Bihar vármegyében mint számfeletti jegyző működött. Betegeskedése miatt utazásban keresett enyhülést; hazai és a tengermelléki utazásain kívül, 1796-ban ellátogatott [[Karlovy Vary|Karlsbadba]] és [[Szászország]]ba; ez alkalommal [[Jena|Jenában]] fölkereste a természetvizsgáló társulatot, mely tagjai közé választotta, valamint előbb a lipcsei gazdászati társulat is. Közel három évi utazás után visszatért hazájába mint császári és királyi kamarás; előbb a guberniumnál titoknok, utóbb a marosvásárhelyi királyi tábla ülnöke volt. 1798-ban a jenai újonnan alakult mineralógiai társulat a még alig huszonöt éves ifjút első elnökévé választotta. Az erdélyi nyelvmívelő társaságnak is buzgó és munkás dolgozó társa volt, és iránta sok vagyonos és tanult férfiakban gerjesztett részvétet. Gyenge teste nem bírta el szelleme súlyát. Ásványgyűjteménye a marosvásárhelyi Teleki Tékában található, ahova édesapja utasításai szerint helyezték el. Nőtlenül hunyt el.
Levele Aranka Györgyhöz, Marosvásárhely, 1790. szept. 12. (Új M. Múzeum 1856. l.).
49. sor:
* Magyar utazók lexikona. Szerk. Balázs Dénes. Bp., Panoráma, 1993.
* Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
* Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
