„Szerkesztő:SzoboszlayP/próbalap” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
SzoboszlayP (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
SzoboszlayP (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
43. sor:
== Történet ==
{{cselekmény}}
A hatvanas évekbeli [[Termelőszövetkezet|kollektivizálás]] idején [[hidroglóbusz]] érkezik abba a faluba, ahol Széles Istvánék ([[Molnár Tibor (színművész)|Molnár Tibor]]) élnek. Fiuk épp külföldre készül, a tengerhez. Utazása előtt apja elmondja neki, hogy nemrég megpróbált öngyilkos lenni.
 
A történet itt nagyjábólkörülbelül tízezer napot ugrik vissza az időben, az 1930-as évekbe, és innen kisebb-nagyobb időugrásokkal meséli el Széles István, Juli ([[Bürös Gyöngyi]]) és Bánó Fülöp ([[Koltai János]]) történetét. István, az idősödő parasztgazda feleségül veszi a Balogh gazdánál cselédként dolgozó Julit, majd közös gyerekük keresztapjául Bánó Fülöpöt választják. Egyik szilveszterkor István Balogh gazda disznóólának tetejével fűt be, és Istvánnak térdre ereszkedve kell bocsánatot kérnie a disznótól, melynek megfagytak a kicsinyei. Az ittas Fülöp István szolgalelkűsége miatt bicskával esik neki barátjának, és a verekedésbe felesége is belekerül. Ezután a házaspár megfogadja, hogy sosem ütik meg újra egymást. Később Fülöp bocsánatot kér Istvántól, de a [[kubikos]] sztrájk alatt újra szembekerülnek egymással. István Csere Mihályékkal meg akarja törni a sztrájkot, mert éheznek, és félpénzért vállalnának munkát. A téglagyárban a munkások, köztük Fülöppel, megverik és a talicskához kötözik az "árulókat". Később István ismét megüti a feleségét, amikor lovat próbál venni vándor árusoktól, ésde Juli nem tudja eladni az ökrüket. A háború előtt Széles mama sóval szórja be a földet – melyet a Széles házaspár saját erején szánt be –, hogy a háború elkerülje az ő házukat. A toborzáson a laktanyán István azt hazudja, hogy 8 gyereke van, így nem viszik el katonának, szemben Fülöppel, akinek 4 gyereke volt.
 
A háború után Fülöp agitátorként tér vissza a faluba, és megkezdődik a földosztás. A parasztok a közös tulajdon eszméjét sajátosan értelmezve rögtön kifosztják a magtárat, és Fülöp alig tudja megállítani őket. A [[Rákosi-korszak]] vidámabb oldalába egy majális keretében nyerünk betekintést, majd erre kontrasztként következik az a jelenet, amelyben kényszerrel elszállítják az Istvánék által bearatott termés jelentős részét. Fülöp megpróbálja megértetni Istvánnal, miért fontos az, hogy beadják a közösbe a terményeiket, de este István és Mihály visszalopják a saját részüket. A két férfi a rendőrségre kerül, és Mihály majdnem megfojtja a rendőrt, akinek az utolsó pillanatban sikerül lelőnie a nagydarab férfit. Mivel István nem tett semmit a verekedés ellen, bűnrészesség miatt munkatáborba deportálják 852 napra 1951-52 környékén.<ref>Juli, amikor meglátogatja a munkatáborban Istvánt, az [[1952. évi nyári olimpiai játékok|1952-es olimpiáról]] és [[Sztálin]] haláláról beszél.</ref> Egy rabnak, Bócza Józsefnek köszönhetően tudja meglátogatni Istvánt Juli, aki beszámol mindenről férjének, ami az elmúlt években történt, köztük arról is, hogy Fülöp segített fiuknak bekerülni az egyetemre.
 
[[1956-os forradalom|1956-ban]] a forradalmárok a tóba állítják Bánó Fülöpöt, a rendőrt, és még két kommunistát, hogy kivégezzék őket. A forradalmárok vezetője Istvántól kér tanácsot, hogy hogyan alázzák meg a kommunistákat. István erre azt feleli, hogy ők tisztelik egymást. ''„Azt mondta, ez a forradalom a miénk. Annak van igaza, akinél a fegyver van. [...] Idegenek ebbe a faluba még sose jöttek kapálni. Intézkedni meg mindig eljönnek."'' – mondja. Erre a forradalmár átadja a gépfegyvert Istvánnak, de a férfi nem lövi le egyiküket sem. Erre a forradalmárok a templomba viszik a négy férfit, figyelmeztetve a falusiakat, hogy aki védeni meri őket, azokat lelövik. A vezető a falhoz térdepelteti a kommunistákat, de Fülöp nem térdepel le, és nem fordít neki hátat. Végül Fülöpön kívül mindenkit kivégez a férfi, és távozik a forradalmárokkal a faluból. István azt hazudva, hogy Juli haldoklik, levélben hazahívja fiát, aki otthon szégyenében megfogadja, hogy nem tér vissza az egyetemre tanulni.
 
Nyáron a krumpliszedésnél a tűző napon rosszul lesz Juli, és Pista majdnem kapával esik neki az apjának. Fülöppel beszél érzelmeiről, aki elmondja, hogy már 15 éve szövetkezetet akar, mert ''„mindenkit meghülyít ez a koszos föld".'' Pista sürgeti, hogy valósítsa meg, tegyen valamit. Végül apjával is beszél, aki megfenyegeti, hogy megfojtja, ha nem megy vissza az egyetemre. István megpróbálja rábeszélni Fülöp hatására megpróbálja rábeszélni a többi gazdát a téeszesítésre, akik nem akarják átadni földjüket, így ő is visszakozik. István meglátogatja Pesten fiát, ésaki ő isszintén a téeszesítés mellett áll. Fülöp szerintvégül Istvánazzal gyávagyőzi meg Istvánt, éshogy gyávának nevezi, illetve azzal érvelaz érvvel, hogy a téeszesítéssel olyan világ jönne el, ''„ahol nem a dolgok fontosak, hanem az ember"''. István végül aláírja a téeszesítéshez szükséges papírt, majd felakasztja magát.
 
István életben marad, és a film visszatér a jelenbe, a hidroglóbusz megérkezéséhez. Végül a tengerhez kijutott Pista elmélkedésévelnarrációjával zárul a film, akimelyben kijutottarról beszél, hogy számára nem úgy fontos a tengerhezföld, mint felmenőinek, mert ő minden földet magáénak érez.
{{cselekmény vége}}
 
71. sor:
 
==Így készült a film==
"A„A ''Tízezer nap'' előtörténete ott kezdődik, amikor [...] felvetődik az ötlet, hogy a hatvanas évek fiatal nemzedéke vagy annak egyik tagja készítsen el egy játékfilmet a termelőszövetkezetek megszervezéséről és a magyar mezőgazdaság szocialista átszervezéséről."{{refhely|VargaB|p.134.}} A film "kiindulópontját„kiindulópontját jelentő ötlet több forrás szerint egyenesen [[Kádár János (politikus)|Kádár Jánostól]] származott."{{refhely|VargaB|p.134.}} Kádárnak egy idős parasztember mesélte, hogy az ötvenes évekbeli téeszesítés során fel akarta magát akasztani, de a fejlődéseket látva boldog, hogy nem tette. A [[Balázs Béla Stúdió]]<ref>A stúdió a korban a [[Színház- és Filmművészeti Egyetem|Színház- és Filmművészeti Főiskolán]] végzett, illetve ott tanuló fiataljainak szolgált kísérleti műhelyként, ahol első kisfilmjeiket készíthették, amíg nagyjátékfilm rendezési lehetőséghez nem jutottak.</ref> fiataljainak a hatvanas évek elején vetette fel a film ötletét [[Aczél György]]. Az a gesztus, hogy ezt a korszak politikájában fontos témát a fiataloknak ajánlotta fel Aczél, a korszak filmpolitikai játszmáinak része volt. "Aczél„Aczél új emberekre akart építeni, ezért is kereste a fiatalokat."{{refhely|VargaB|p.135.}} Arra számított, hogy ha lehetőséget ad a fiataloknak, hogy a kor téeszesítéséről szóló reprezentatívnak szánt film elkészítésében közreműködjenek<ref>Nem tisztázott, hogy [[Grigorij Naumovics Csuhraj]] filmrendező oldalán dolgozhattak volna (VargaB, p.135.), vagy az egyikük készíthetett volna önálló filmet a stúdióban. (KósaF)</ref>, a fiatal alkotók rendszerhűségükkel hálálják majd meg nagylelkűségét.
 
A témafelvetés után a fiatal alkotók egy csoportja [[Bartók Béla (zeneszerző)|Bartók]] és [[Kodály Zoltán|Kodály]] népdalgyűjtő módszeréhez hasonlított anyaggyűjtésre indult, hogy felderítsék a falusiak téeszesítéshez, az elmúlt évtizedek történéseihez való viszonyát, hogy valós történeteket és sorsokat vihessenek filmre. Míg Kósa egy [[Filmvilág]]nak adott interjújában arra utal, hogy az anyaggyűjtés közös ötlet volt<ref>{{cite web | title = "Miénk a világ!" Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I. | publisher = [[Filmvilág]]| url = http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7272 | date = 1981-11 | accessdate = 2017-03-04}}</ref>, egy másik interjújában{{refhely|KósaF}} saját ötletként tünteti fel, melyben arról is beszél, hogy a Mihály és a rendőr közötti halálos konfliktus alapja egy valós esemény, melynek személyesen ismerte szereplőit. Kósa nyilatkozata alapján a forgatókönyv első verzióját [[Gyöngyössy Imre|Gyöngyössy Imrével]] közösen írták, melyet a Filmfőigazgatóság nem fogadott el, ezután [[Csoóri Sándor (költő)|Csoóri Sándor]] közreműködésével készült el több hasonló visszautasítás után a végső változat.
 
Az 1965-ben elkészült filmet a cenzorok két ok miatt nem engedték bemutatni: egyrészt 1956-ot forradalomnak nevezik benne, másrészt a történet főhőse sikeresen öngyilkos lesz, miután elveszik a földjét. Ez utóbbi ráadásul a 60-as években történik, azaz a rendszer által elvárt üzenet (miszerint a kádári téeszesítés az 'igazi') sérült, helyette párhuzamba állítódott a két korszak téeszesítése: mindkettő tragédiában végződik. A film alkotói eleinte nem voltak hajlandóak kompromisszumot kötni a cenzorokkal, a szakma pedig szolidáris volt velük.{{refhely|VargaB|p.138.}} Kósa a film bemutatásáig nem kapott diplomát, és újabb filmet sem készíthetett. A film végleges verziója végül 1967
 
== Díjak, jelölések ==