A 2.második világháború előtt tisztviselőként és újságíróként dolgozott. A háború alatt hadifogságba esett és a hadifogolytáborban, mint felcser ápolta katonabajtársait. 1945-ben beiratkozott a budapesti orvosi karra. 1951-ben szerezte meg diplomáját. Ezt követően az [[Országos MentőszolgálatnálMentőszolgálat]]nál (OMSZ) helyezkedett el és 45 éven át ott dolgozott.
1954-ben megbízták egy olyan mentőegység kialakításával, melyamely a helyszínre kivitt legkorszerűbb orvostechnika segítségével már a kórházba szállítás előtt is meg tudta kezdeni a betegek/balesetet szenvedettek magas szintű orvosi kezelését. Így alakult ki a világon elsőként az ún. rohamkocsi, a helyszínre kivitt reanimáló és sürgősségi betegellátó mentőgépkocsi, a ROKO. Nyugdíjazásáig a ROKO szolgálat vezető főorvosa volt.<ref> Debrődi G.: A gyakorlat forradalma: a rohamkocsi története. </ref> A napi teendőkön túl kiemelkedő eredményeket ért el az elsősegélynyújtás a laikusok számára tartott korszerű oktatásának megszervezésében, illetve az elsősegélynyújtás, az újraélesztés népszerűsítésében Ezért a tevékenységéért több kitüntetést kapott, de nemzetközi elismerésben is részesült, többek között a dán mentőszolgálat aranyérmét nyerte el. 1956-ban a forradalom alatt folyamatosan ellátta a sérülteket, és azokat a Markó utcai mentőállomás alagsori pincerendszerében felállított átmeneti kórházba, a híres Pincekórházba szállította. Kétszer is elnyerte a WHO ösztöndíját: 1964-ben és 1975-ben. Dániai tanulmányainak eredményeképpen Ő hozta be az országba az azóta a mentőjárművek alapfelszerelésének számító lélegeztetőballont (Ruben- v. AMBU ballon), majd hollandiai tanulmányútjáról ő hozta be az országba az első hordozható és mentőautóban is alkalmazható lélegeztető gépet (BIRD 7 tip.). 1960-tól a hazai és nemzetközi mentéstörténettel kezdett foglalkozni. 1980-ban ebben a témakörben az orvostudományok kandidátusi fokozatát szerezte meg a "A Mentés kialakulásának fejlődése és történeti elemzése" címmel. 1987-ben több évtizednyi kemény munkájának gyümölcse érett be, amikor az 1950-ben bezárt [[Kresz Géza Mentőmúzeum]] ismét kitárhatta kapuit. A múzeumot ünnepélyes keretek között Magyarország későbbi miniszterelnökével, [[Antall József]]fel közösen nyitotta meg. A Mentőmúzeumot 1997-ben bekövetkezett haláláig igazgatta, és az[[ Orvostörténelmi Társaság]] Mentéstörténeti szekciójának elnökeként tevékenykedett.
== Jelentősége a hazai, korszerű szervezett mentésben == A rohamkocsi-szolgálatnak köszönhetően immár olyan sérülteket is kórházba tudtak szállítani, akik a korszerű kezelés azonnali megkezdésének lehetőségét nyújtó szolgálat létrehívása előtti időkben a helyszínen életüket veszítették volna. Az életveszélyes állapotban lévő sérültek korszerű helyszíni első ellátását, és szállítható állapotba hozatalát Felkai Tamás több munkatársával együtt dolgozta ki a világon elsőként aaz korai 601960-as évekbenévek elején. Nekik köszönhető, hogy mindennapos gyakorlattá vált a helyszíni reanimáció, a helyszíni fájdalomcsillapítás, a tartós vénabiztosítás, mely az infúziós kezelést lehetővé tette. Később a helyszíni újraélesztés, a helyszíni pacemakerkezelés és a szívrendellenességek egyéb elektroterápiája, a és a tartós szállítás alatti lélegeztetés is belekerült a mentés eszköztárába. A fenti orvosi beavatkozások helyszíni megszervezésén kívül az ő nevéhez fűződik (a tudománytörténetben elsőként) szállítási trauma elméletének kidolgozása is.
