„Klór” változatai közötti eltérés

A klór nagy reaktivitása miatt elemi állapotban csak extrém körülmények közt fordul elő a természetben, például vulkáni gázokban, vagy az ózonrétegben, ahol a CFC-molekulákról leszakadva hozzájárul az [[ózonréteg]] elvékonyodásához). Anionja, a kloridion viszont sói formájában rendkívül gyakori a Földön. A kontinentális [[földkéreg]]ben a 19-ik legnagyobb mennyiségben megtalálható elem, annak 145 ppm részét teszi ki. A legtöbb klorid jól oldódik vízben, ezért az óceánok és tengerek vizében hatalmas mennyiségben halmozódtak fel: a tengervíz tömegének 1,9 %-át teszik ki a kloridionok, ez több, mint fele az összes sótartalomnak. Kisebb mennyiségben, de nagyobb koncentrációban a kloridion jelen van egyes földalatti sósforrásokban és szárazföldi tavak, például a [[Holt-tenger]] (8% NaCl, 13% MgCl₂, 3,5% CaCl₂) és a [[Nagy-Sóstó]] (23% NaCl) vizében.<ref name=Greenwood795>Greenwood and Earnshaw, p. 795</ref>

 

 

Nagyszámú természetes klórorganikus vegyület ismert (2002-ben ezek száma 2200 volt)<ref name="Gribble">Gordon W. Gribble: ''The diversity of naturally produced organohalogens.'' In: ''Chemosphere.'' 2003, 52, S.&nbsp;289–297, [[doi:10.1016/S0045-6535(03)00207-8]].</ref>, legtöbbjüket tengeri élőlények, például hínárok, szivacsok, előgerinchúrosok és korallok szintetizálják. A szárazföldi állatok és növények ennél lényegesen kevesebb ilyen vegyületet termelnek. Szerves klórvegyületek képződhetnek vulkánkitörésekkor, illetve a biomassza égése során is.