„Középfölde” változatai közötti eltérés

A [[tündék]] (quendek), avagy „Ilúvatar Elsőszülöttjei” állnak a szellemi lényekhez bármilyen tekintetben a legközelebb. Halhatatlanok, akárcsak az ainuk; ők a legerősebbek, a legszebbek és legbecsületesebbek, ők kapták a valák tudásából és természetéből a legtöbbet. Akik vállalkoztak erre, azok a valákkal együtt laknak Valinorban, de akik Középföldén élnek, azok lelke is haláluk után Valinor erre a célra alkotott helyein (Mandos csarnokaiban) várakozik, mígnem az egyik megfelelő utódban újjászülethet<!--csak néhány nolda kivétel-->.

Középföldén, s egyáltalán Ardán a tündék különböző nemzetségei élnek, és ezek néhány tulajdonságban különböznek egymástól mind külső, mind belső tulajdonságaikban. A tündék csoportosítása meglehetősen bonyolult, a Középfölde történelme szempontjából legfontosabb csoport az eldáké (nyugati tündék): ezek azok a tündék, akik elindultak Valinorba a valák hívására az Első Korban, bár nem mind érkeztek meg. A Valinorba érkezett egyikkét tünde-csoport a noldáké és a vanyáké (nemestündék/bölcs-tündék és a szép-tündék<!--ez valószínűleg ford. hiba Réz vagy Göncz részéről; de annyira gyakori, hogy egyelőre maradjon--> vagy bölcstündék): ezek közül az egykor Valinorban élt tündéknoldák nagyrésze részben önkéntes, részben kényszerű száműzetésbe vonultak Középföldére (és elvileg ki voltak tiltva Valinorból, bár azon keveseknek, akik a Másodkor végén még éltek és kérték, megbocsátottak {{forrás?}}). Az eldák egy másik nagy csoportja, a sindáké, azon tündéket takarja, akik bár Valinorba indultak, sohasem érkeztek oda és nem is éltek ott, hanem Melian és Thingol uralma alatt Középföldét választották otthonukul (noha Halhatatlanföld számukra mindig nyitva állt) vagy Tol Eressa-n a magányos szigeten és halhatlanföld keleti kikötőiben éltek. Bár birodalmukat, Doriathot Morgoth hamarosan elpusztította, a sindák előfordultak szerte Középföldén, és ők alkották az ott lakozó tündék többségét. Ezeket a tündéket (eldák, vanyák, sindák) egységesen calquendeknek (fény-tündéknek) nevezik.

Nemcsak a dúnadánok képezik az emberi jelenlétet Középföldén. Számos csekélyebb emberi nép is szerepet kap a művekben, egy részük inkább a dúnadánok, más részük inkább Szauron befolyása alatt. A Másodkor elsősorban az embernép további differenciálódását és előtérbe kerülését hozta: a messzi északon éltek a forodwaithok (hó-emberek), akik semlegesek, - bár segítették a menekülő Arnori dúnadán királyt - a jobbára a gonosz [[angmar]]i birodalmat szolgáló északlakók, valamint Észak-Eriadorban a független beorningok és bardfiak elődei. Laktak (később szintén független) emberek a Brí-vidéken, és Eriador déli részein is. Gondort, azaz a déli dúnadánokat szolgálják a rohaniak, akik egy északról származó magas, szőke lovasnép. Ellenségeik Rohan egykori birtokosai, a dúnföldi „vademberek”. Nem sokat tudunk a Mordortól keletre lakó emberekről (azon kívül, hogy léteznek), de valószínűleg Szauron befolyása alatt éltek egészen a harmadkor végéig, akárcsak a Mordortól délre fekvő Khandi Birodalom ember-népe, a csatabárdos-szakállas varágok. Délfölde északibb népei általában Szauront szolgálták, Gondor legádázabb déli ellensége Harad ember-birodalma - noha voltak békésebb időszakok is, amikor a Haradiak elismerték Gondort. Ismertek még a Druadánok népe, ők gondor és Rohan határán erdei és bujkáló népként tengették életüket. Visszamaradott nehezen beszélő, formátlan emberek(sziklák-népeként ismertek). Ők vezették át Theoden királyt titkos utakon gyorsan a mordori seregeket megkerülve Pellennor mezejére, cserébe Elesszer király az erdeőjüket nekik ajándékozta.

A [[törpök]] (saját szavukkal ''khazad''ok, sindául naugrik-satnyák) emberszabású, alacsony és széles, erőteljes, tömzsi és hosszú életű (de halandó) lények, valamennyien (nagyobbrészt asszonyaik is) szakállt viselnek; a Szabad Népek egyike (vagyis többnyire nem szolgálják a sötét urakat), akiket az egyik [[Valák|vala]], Aulë (a kovács) teremtett, de az [[Valák|Ilúvatar]] Gyermekeinek nevezett két faj (tündék és emberek) mellett Ilúvatar Fogadott Gyermekeinek számítanak. A legenda szerint Aulë – megunván az üres [[Arda|Ardát]] és azt, hogy nincs, akinek tudását átadja – megteremtette a törpök Hét Atyját (innen a hét törzs, legfőbb uruk az elsőszülött Durin leszármazottai), ám mivel [[Valák|Eru]] Ardát saját gyermekeivel, a tündékkel szerette volna először benépesíteni, Aulë törpjeit is csak akkor ébresztette fel. Kiváló bányászok, kézművesek, kőfaragók és kovácsok; amellett Középföldén harci erényeiket (és az általuk készített elsőrangú fegyvereket és páncélokat) is minden nép illő tisztelettel emlegeti. Büszke és makacs természetűek. Az idők során változó szívélyességű kapcsolatot tartottak fenn a noldákkal, ami hol közös munkákban, hol az egymás elleni háborúkban nyilvánult meg. Egymás közt saját nyelvükön érintkeznek, ez a [[khuzdul]], de más népek előtt e nyelvet a legnagyobb titokban tartják. Egyébként is titkolózóak és hajlamosak a kapzsiságra, noha szomszédaik ettől eltekintve megbízhatónak és tisztességesnek tartották őket. Egyesek közülük a sötét erőkkel szövetkeztek, de ez közel sem általános e nép körében.