„Jurisics Miklós” változatai közötti eltérés

Tekintélyes horvát családból származott. [[1524]]-ben a [[bécs]]i országgyűlésen a felsőházban foglalt helyet. [[I. Ferdinánd magyar király|I. Ferdinánd]] több alkalommal bízta meg politikai és diplomáciai feladatokkal. A [[mohácsi csata]] utáni [[Magyar belháború (1526–38)|belháború]] a horvát-szlavón területeket sem kímélte;<ref>Varga Szabolcs: Az 1527. évi horvát-szlavón kettős „királyválasztás" története. In: ''Századok'' 142. (2008) 1075–1134. o.</ref> mivel [[Frangepán Kristóf]] – akinek horvátokból álló serege 1526-ban jórészt érintetlen maradt – [[I. János magyar király|Szapolyai János]] párthíve lett, [[I. Ferdinánd magyar király|I. Ferdinánd]] mások mellett Jurisicsot bízta meg politikai érdekeinek képviseletével. Míg Ferdinánd [[Batthyány Ferenc (horvát bán)|Batthyány Ferenc]]et nevezte ki horvát-szlavón bánnak, addig Jurisics szlavón és alsó-ausztriai főkapitányi címet ''(supremus capitaneus)'' kapott. Jurisics Miklós Vas megyei letelepedése nem példa nélküli: a Ferdinánd-párti horvát-szlavón területeket sújtó rendszeres török támadások miatt több ezer [[Burgenlandi horvátok|horvát]] költözött a nyugat-[[magyarországimagyarország]i] Batthyány-birtokokra, akik az 1530-as években részben Jurisics katonáiként szolgáltak.

Jurisics [[1529]]. [[augusztus 27.]] a hadi ügyek intézésével a [[Krajna (Szlovénia)|Krajna]] határszélén foglalkozott; ez év végnapjaiban már Kőszegen volt, ahonnan [[Szombathely]]en Szapolyai párthívei ellen intézett támadásokat. [[1530]]. [[május 17.]] I. Ferdinánd [[Innsbruck]]ból [[Lamberg József]]et és Jurisicsot [[Konstantinápoly]]ba küldte követségbe fegyverszünet és békekötés céljából. [[Október 17.]]-én érkeztek oda, azonban a szultán elutasító választ adott, letartóztatta kettejüket, és [[december 22.]] bocsátották őket szabadon. Bár az oszmánok más esetben is börtönbe vetettek magyar vagy osztrák diplomatákat, Szulejmán hadüzenetnek is beillő válaszát és a követek őrizetbe vételét egyes feltételezések szerint [[Buda (történelmi település)|Buda]] [[Buda ostroma (1530)|ostroma]] válthatta ki.<ref>1530. október 31-től december 20-ig a Szapolyai ellenőrzése alatt álló Budát Ferdinánd hadvezére, Wilhelm von Roggendorf spanyol és olasz csapatok támogatásával próbálta sikertelenül elfoglalni.</ref>

Amikor [[I. Szulejmán oszmán szultán|Szulejmán szultán]] százezer főnyi – a korábbi irodalomban kétszázezer főnyire becsült – seregét [[1532]]-ben Bécs ellen vezette, augusztus 5-én [[Pargali Ibrahim|Ibrahim nagyvezér]] megszállta Kőszeget. JurisicsJurisicsnak, a vár kapitányakapitányának, 700 fegyveres állt rendelkezésére, és kevés lőszer volt birtokában. Elhatározta, hogy a kőszegi várat a legvégsőkig tartani fogja. Az oszmán sereg ismételt ostromait hősiesen visszaverte, s a nagyvezér felszólításait, hogy a várat feladja, visszautasította. Augusztus 27-én, majd 28-án általános ostromot intézett az ellenség a vár ellen, felmászott a falakra, és négy török lobogót tűzött ki, de a védők visszaverték támadásukat, jóllehet a védősereg fele elesett, és fogytán volt a lőpor. Jurisicsot néhány órával később a nagyvezér magához hívatta, és kijelentette, hogy a szultán a jelképes kapituláció (lófarkas zászló kitűzése) fejében lemond a vár további ostromáról. Augusztus 29-én a török hadak elvonultak, Kőszeg megmenekült. A szultán a Király-völgy és a Kálvária-hegy közötti dombról követte az eseményeket, ezt a dombot ennek emlékére Szultán-dombnak hívják.

Tény, hogy Jurisics hősiesen védelmezte a várat, de az ostrom okai napjainkban új megvilágítást nyertek. Szulejmán értesült róla, hogy Ferdinánd és bátyja, [[V. Károly német-római császár|Károly]] német császár jelentős erőket vontak össze a császárváros alatt, amelyekkel szemben nem volt megfelelő számú reguláris hada. (A spanyol és német katonákkal aligha vehették volna fel a harcot a szpáhik és janicsárok kivételével alacsony harcértékű török alakulatok és a moldvai vajda fegyveresei.) Kőszeg ostromával csak az időt akarta a húzni, vagy keletebbre csalni Károlyt és Ferdinándot, akik azonban nem mozdultak. Míg Jurisics a török hadat feltartóztatta, és ez ember- és hadianyag-veszteséget okozott neki, addig a Habsburgok időt nyertek a felkészülésre.

Érdemeiért Jurisicsot a király [[1533]]. [[február 20.]]-án kőszegi előnévvel bárói rangra emelte, tanácsosi címmel és kamarási ranggal tüntette ki, [[1537]]-ben pedig Kőszeg várát és városát valamennyi jövedelmével együtt neki adományozta. [[1538]]-ban nyerte el a [[Krajna (Szlovénia)|krajnai]] [[rend (feudalizmus)|rendiség]]et<ref>Helyi és tartományi tisztségek viseléséhez, továbbá földtulajdon birtoklásához elengedhetetlen volt egy másik vidékről származó személy nemesi jogállásának elismerésére. Jurisicsot társadalmi helyzetétől függetlenül el kellett ismertetni a krajnai nemesi rend tagjának. Egy alsó-ausztriai példa erre: Koltai András: Egy magyar fõrendfőrend pályafutása a császári udvarban. Batthyány Ádám (Bécs 1630–1659). In: ''Korall'' 9. szám. (2002. szeptember) 70. o.</ref>, és ugyanakkor nevezték ki ottani kormányzóvá. Nem sokkal 1544. január 30.-a előtt kevéssel halhatott meg. Neje: Szerdahelyi Dersffy Potentiana volt, gyermekei korán elhunytak. Ifj. Jurisics Miklóssal, kiaki testvérének fia volt, [[1572]] körül a Jurisics család kihalt.