„Tömés” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a dentinseb kezelése |
→A dentinseb ellátása: folytatás |
||
52. sor:
Mély szuvasodás, üregalakítás, protetikai célból való fogelőkészítés, vagy traumák során a [[dentin]] szabaddá válik. Mivel a dentin egy élő szövet fokozottan érzékeny a külső behatásokra. Így az üregalakítás közben elszenvedett traumára, a fertőzésekre (szuvasodás esetén az ép dentincsatornákban is jelen vannak a baktériumok), a tömöanyagok okozta kémiai ártalmakra (főleg a kompozitok esetén) vagy a tömöanyagok közvetítette hőre (elsösorban amalgám tömések esetén). A saját vérellátás hiányaban a dentin nem képes megfelelő módon védekezni ezen behatásokkal szemben. Ezért szűkség van a dentin védelmét biztosítani, azáltal hogy: próbáljuk a dentincsatornákban lévő baktériumokat semlegesíteni, a dentincsatornákat teljesen lezárni, a pulpa védekező képességét stimulálni (az [[dentin|ingerdentin]] képződésének az elérése) és azáltal hogy megfelelő tömöanyagot választunk.
A dentinseb védelmére különböző anyagok és technikák léteznek. Ezek megválasztása függ az üreg mélységétől, a hátrahagyott dentin minőségétől és a végleges tömőanyag tulajdonságaitól. A [[cinkoxi- oszfát cement]]ből, vagy [[polikarboxilát cement]]ből készített alaptömést és a dentin impregnálási módszerekt manapság már nem használják széleskörben, az anyagok hátrányos tulajdonságai miatt. Alaptömés készítésére legmegfelelőbb anyagok a [[kálcium-hidroxid alapú cement]]ek, a [[cink-oxid-eugenol cement]], és az [[üvegionomér cement]], mível antiszeptikus hatásuak, hőszigetelők és az ingerdentin képzését is stimulálják. A kompozitok térhodítása óta és az egyre jobb [[dentin ragasztók]] (dentin bond agent) kifejlesztésével ezek az anyagok is háttérbe kerülnek. Az újabb kutatások szerint egy tömés sikerességét, azaz a másodlagos szuvasodás és a pulpa károsodás megjelenésének az elkerülését, a teljesen falálló tömés és a dentincsatornák lezárása biztosítja. Ezt a bondanyagok mikromechanikai kötődésével lehet elérni. Ezen anyagok hátránya, hogy biztonságos alkalmazásuk nagyon függ az elkészítési technikától. Nem megfelelő elkészítés esetén károsak lehetnek a [[fogbél]]re.
Nagyon mély szuvasodás esetén, ha fennáll a fogbél megnyításának a veszélye, egy kis mennyiségű szuvas dentint ott hagyhatnak az üreg mélyén. Ilyenkor úgynevezett [[fogbélsapkázás|indirekt pulpasapkázást]] végeznek. Az eljárás azon alapszik, hogy az üreg aljára fertőtlenítő hatású és az ingerdentin képzést serkentő anyagokat helyeznek, melyek semlegesítik a baktériumokat. Ugyanakkor az anyagok hatására egy megfelelő vastagságú ingerdentin rakódik le, ami megvédi a fogbelet a káros behatásoktól. Erre a célra a legmegfelelőbb anyagok a [[kálcium-hidroxid alapú cement]]ek. Ha a fogbél hiperémiás ([[gyulladás]]t megelőző fázis) a kálcium-hidroxid már nem elég, gyulladáscsökkentő és antibiotikum használata szűkséges. Az indirekt pulpasapkázás elvégzése után a fog életben maradása követendő, a fogat végleges töméssel csak pár hét után, megtartott vitalitás mellett lehet elvégezni.
== Források ==
*Fazekas Árpád (szerk.): Megtartó fogászat és endodoncia, Semmelweis kiadó, 2006, ISBN 963 9656 12 7
[[Kategória:Fogászat]]
| |||