|
|weboldala =
}}
'''Ferenczi László''' ([[Budapest]], [[1937]]. [[január 9.]] – [[Budapest]], [[2015]]. [[június 22.]])<ref>http://www.litera.hu/hirek/elhunyt-ferenczi-fischer-laszlo-iro-irodalomtortenesz-az-mta-doktora</ref> irodalomtörténész, kritikus, esszéista, egyetemi tanár.
==Élete==
Édesapja ügyvéd, aki az ötvenes évektől – az ügyvédi munkaközösségek felállításától – felhagy szakmája gyakorlásával. 1955-ben érettségizett a budapesti Madách Gimnáziumban. Sikeres felvételi vizsgája ellenére nem vették fel az egyetemre. 1956 nyarán ismét elutasították a jelentkezését, fellebbezésre vették fel. 1956 és 1961 között az ELTE BTK magyar-történelem szakos hallgatója volt, 1961-ben diplomázott. Verseket írt, a klasszika-filológia érdekelte. Ötödéves hallgató, amikor első irodalomtörténeti tanulmánya megjelent. 1961. szeptemberétől 2006. december 31-ig, nyugdíjba vonulásáig az MTA Irodalomtudományi Intézetének<ref>[http://www.iti.mta.hu/</ref> MTA Irodalomtudományi Intézet] munkatársa (gyakornoki beosztástól a tudományos tanácsadóig), annak több osztályán dolgozott. 1961 és 1964 között a PEN Club szervezőtitkára volt. Ez idő alatt került először személyes kapcsolatba a belga irodalom képviselőivel. 1969-ben jut el [[Brüsszel]]be. Első könyve 1970-ben jelenik meg, kritikát Rónay György írt hozzá. 1977-ben tagja lett a Magyar Írószövetségnek. 1980-ban a New York-i Egyetem összehasonlító tanszékén tart előadásokat. 1993-ban az MTA doktora lett. 1998-tól 2006-ig a Miskolci Egyetem tanára volt. Az egyetem összehasonlító irodalomtörténeti és művészettörténeti tanszékének megalapítása fűződik nevéhez. A POLISZ belső munkatársa volt 1999-től 2014-ig.
1955-ben érettségizett a budapesti Madách Gimnáziumban. Édesapja ügyvéd, aki az ötvenes évektől – az ügyvédi munkaközösségek felállításától – felhagy szakmája gyakorlásával.
1956-1961 az ELTE BTK magyar-történelem szakos hallgatója (1955-ben sikeres felvételi vizsgája ellenére nem vették fel az egyetemre). Verseket ír, a klasszika-filológia érdekli. Ötödéves hallgató, amikor első irodalomtörténeti tanulmánya megjelenik.
1961-1964 között a PEN Club szervezőtitkára. Ekkor kerül először személyes kapcsolatba a belga irodalom képviselőivel.
1961-től 2007-ig, nyugdíjba vonulásáig az [http://www.iti.mta.hu/ MTA Irodalomtudományi Intézetének] munkatársa (gyakornoki beosztástól a tudományos tanácsadóig), annak több osztályán dolgozott.
1977-ben az irodalomtudomány kandidátusa (''[[Voltaire]]. A történetírás és poétika kapcsolata'').
1993-ban az MTA doktora (''Világirodalmi dialóg vagy belső monológ: [[Kassák Lajos]] egy évtizede'')''.''
==Munkássága==
Komparatista, a felvilágosodás nemzetközileg is elismert kutatója, a modern és XX. századi magyar, francia és belga frankofón irodalom szakavatott ismerője. A belga irodalom magyarországi megismertetésének és az egyetemi oktatásba történő bevezetésének egyik kezdeményezője és oktatója.
Komparatista szemlélete a magyarországi komparatista kutatások háttérbe szorulásával nem változott.
1991-ben a [[:en:Maurice_Carême|Maurice Carême]]-díjat kapott.
Kritikusként elősegítette a kortárs magyar költészet hazai és külföldi megismertetését. 1969 és 1982 között a ''New Hungarian Quarterly'' állandó költészeti kritikusa volt.
Több külföldi egyetemmel és intézménnyel volt évtizedekig szakmai kapcsolata. Különböző generációhoz tartozó magyar és külföldi költőkhöz, írókhoz fűzte baráti kapcsolat (Carlos de Radzitzky, [[:en:Robert_Goffin|Robert Goffin]], Maurice Carême, André Decroix etc.).
Számos magyar és külföldi konferencián és egyetemen tartott előadást. A budapesti ELTE, a pécsi JATE és a Veszprémi Egyetem oktatója. A [[Miskolci Egyetem]] 1997-ban akkreditált bölcsészkara irodalomtudományi doktori iskolájának egyik alapítója, egyetemi tanára, majd professor emeritusa. 2004-ben az ME Signum Aureum Universitatis plakettjével tüntették ki.
Számos könyve, válogatása, ill. szövegkiadása, több tucat könyvfejezete, sok száz tanulmánya, esszéje, kritikája, valamint versei és prózai munkái jelentek meg itthon és külföldön: magyarul, franciául, angolul, németül, svédül és szlovákul (kandidátusi és nagydoktori disszertációi könyvként nem jelentek meg) .
Könyveit, tanulmányait ismertették és hivatkoztak rájuk Magyarországon, Angliában, Belgiumban, Dániában, az Egyesült Államokban, Franciaországban, Japánban, Kanadában, Lengyelországban, az NDK-ban és az NSZK-ban, Olaszországban és Romániában.
1980-tól számos kandidátusi, nagydoktori és PhD-értekezés opponense a Magyar Tudományos Akadémián, az ELTÉ-n, a szegedi, a pécsi és a miskolci egyetemen, ill. a párizsi Sorbonne-on.
Irodalomtörténészi és kritikusi munkásságát a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével (2011-től lovagkereszt) is elismerték.
==Tagság==
Tagja volt a P. E. N. Clubnak, 1977-től a Magyar Írószövetségnek. 1992-től a nemzetközi Maurice Carême-díj zsűrijének tagja. 1981-1983-ben a Cahiers Roucher-Chénier, 1993-tól 2006-ig az ''[[Irodalomtörténet (folyóirat)|Irodalomtörténet]]'' c. folyóirat szerkesztőbizottságának tagja. 2015-ig, másfél évtizeden át a POLÍSZ folyóirat belső munkatársa
==Díjak, kitüntetések==
* Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje ▼* Miskolci Egyetem Signum Aureum Universitatis ▼
==Főbb művei==
===Könyvek===
* ''Éluard''; Gondolat, Bp., 1970
* ''Találkozások és tapasztalatok''; Kráter, Pomáz, 2015 (''Teleszkóp'')
* ''74. Ferenczi László versei 1956-2010''; vál., sajtó alá rend. Kállai Zsanett; s.n, s.l., 2012
===Elő- és utószavak, válogatások, szövegkiadások===
* [[Krúdy Gyula]]: ''Az ördög alszik''; Szépirodalmi, Bp., 1972 (vál.)
* Tony Judt: ''Befejezetlen múlt. A francia értelmiség, 1944-1956''; ford. Árokszállási Zoltán; XX. Század Intézet, Bp., 2008 (utószó)
Írásai jelentek megmegjelentek: az alábbi periodikumokban: Acta Litteraria, az Alföld, az Arion, az Átváltozások, a (Revue de) La Barbacane (Franciaország), a Búvópatak, a Cahiers du Midi (Belgium), a Cahiers Roucher – André Chénier (Versailles), a Dunatükör, a Les Elytres du Hanneton (Belgium), az [[Élet és Irodalom]], az Életünk, az Európai Szemmel, a Filológiai Közlöny, a Helikon, a Hellenic Review (Athén), a Hitel, a The Hungarian P. E. N. – le P. E. N. Hongrois, az International P. E. N. (London), a Hungarológiai Értesítő, az [[Irodalmi Szemle]], az Irodalomtörténet, az Irodalomtörténeti Közlemények, a Jelenkor, a Le Journal des Poètes (Belgium), a Kortárs, a Könyvvilág, a Kritika, a Literatura, a [[Magyar Hírlap]], a Magyar Napló, a [[Magyar Nemzet]], a Műhely, a Nagyvilág, a Napjaink, a Neohelikon, a The New Hungarian Quarterly, a Nouvelles Études Hongroises, a Parnasszus, a PI Revue de Poésie (Belgium), a Poemas (Belgium), a POLÍSZ, a Le Spantole (Belgium), a Színház, a Tisztatáj, az Új Írás, a Valóság, a Vigilia, és Világirodalmi Figyelő etckiadványokban.
További művei az MTMT adatbázisában (mintegy 600 tétel)<ref>https://vm.mtmt.hu//search/slist.php?nwi=1&inited=1&ty_on=1&url_on=1&cite_type=2&orderby=3D1a&location=mtmt&stn=1&AuthorID=10043710</ref>
==Díjai==
▲* Maurice Carême-díj (1991)
▲* Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (2011)
▲* Miskolci Egyetem Signum Aureum Universitatis
==Jegyzetek==
{{források}}
==Források==
* [http://www.napkut.hu/naput_2006/2006_10/005.htm Napkut.hu - Ferenczi László]
*
* [https://iti.btk.mta.hu/hu/2-egyeb/129-ferenczi-laszlo-1937-2016 Ferenczi László (1937–2015)
==További információk==
|
