„Tadeusz Kościuszko” változatai közötti eltérés

[[I. Pál orosz cár|I. Pál]] orosz cár [[1796]]. november 26-án szabadon engedte azt követően, hogy hűségesküt tett neki. A cár – aki gyűlölte Nagy Katalint és új politikát hirdetett a lengyelekkel kapcsolatban – ezt az árat követelte azért, hogy a börtönökben fogvatartott vagy [[Szibéria|Szibériába]] száműzött mintegy 20 000 lengyel visszanyerje a szabadságát. Egyidejűleg 12 000 rubel utalt ki neki, amit Kościuszko esküje visszavonásakor, [[19981798]]-ban visszafizetni igyekezett.

Kiszabadulása után [[Finnország|Finnországon]] át [[Svédország|Svédországba]], [[Stockholm|Stockholmba]] ment a barátaival, köztük [[Julian Ursyn Niemcewicz]]-csel. Onnan Londonba majd [[Bristol|Bristolba]] utazott. Angliai útja során találkozott [[William Wordsworth]] költővel, akinek a verseit ismerte az orosz fogság idejéből. [[1797]]. június 17-én elhajózott az USA-ba, Philadelphiába augusztus 18-án érkezett meg Philadelphiába.

Körútján mindenhol lelkesedéssel fogadták az egyszerű emberek. Nemcsak a lengyel nemzeti hőst látták benne, de a szabadságért harcoló nagy hadvezért is. Barátságot kötött az akkor még csak alelnök [[Thomas Jefferson]]nal, akit megbízott azzal, hogy halála után hajtsa végre a végrendeletét. Ebben úgy határozott, hogy amerikai vagyonát négerek felszabadítására és oktatására fordítsák. Jefferson nem hajtotta végre az akaratát, amiért napjainkig bírálják. Mivel a föderalisták nem rokonszenveztek vele, ezért néhány hónapos út után visszatért Európába. Döntéséhez az is hozzájárult, hogy a [[napóleoni háborúk]] keretében [[Jan Henryk Dąbrowski]] vezetésével lengyel katonák harcoltak [[Napóleon]] zászlaja alatt Francia- és [[Olaszország|Olaszországban]], illetve hogy hírt kapott arról, [[Talleyrand]] francia politikus az erkölcsi és állami vezetői támogatását keresi poroszellenesporosz ellenes harcához.

[[1798]]. június 28-án érkezett meg Franciaországba, de Talleyrand-nak ekkorra már megváltoztak a vele kapcsolatos tervei. A Párizs melletti [[Breville-ben|Brevilleben]] telepedett le [[Peter Joseph Zeltner]]nél. [[1799]]-ben csatlakozott a [[Lengyel Republikánusok Szövetsége|Lengyel Republikánusok Szövetségéhez]] (''Towarzystwa Republikanów Polskich'').

[[1799]]. október 17-én és november 6-án találkozott Napóleonnal. Az akkor még tábornok „bolondnak” tartotta, aki „túlbecsüli lengyelországi befolyását”. Kościuszko ugyanakkor bizalmatlan volt vele szemben és nem vállalta a [[Lengyel légió|lengyel légiók]] vezetését. Úgy gondolta, hogy Napóleon Lengyelországgal kapcsolatos tervei – így pl. a [[Varsói Hercegség]] létrehozása – nem a lengyel függetlenséget és szabadságot, hanem a francia nagyhatalmi érdekeket és saját diktatórikus céljait szolgálják.