„Kun Miklós (történész)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
60. sor:
1969-től folyamatosan tanít a 19-[[20. század]]i egyetemes történelem témakörében, különös tekintettel Oroszország és a Szovjetunió történetére. Oktatási tevékenysége során a klasszikus történeti források mellett az általa készített „oral history" módszerén alapuló [[riport]]okra, [[dokumentumfilm]]ekre és a külföldi archívumokban őrzött [[fénykép|fotóanyagokra]] is nagy hangsúlyt fektet. Sok vendégelőadást tartott külföldi egyetemeken, konferenciákon: [[Egyesült Királyság|Angliában]] ([[Nottingham]]), [[Dánia|Dániában]] ([[Koppenhága]]), az [[Amerikai Egyesült Államok]]ban ([[New York]], [[Stanford]], [[Washington (állam)|Washington]]), [[Brazília|Brazíliában]] ([[São Paulo]]), [[Olaszország]]ban ([[Bergamo]]), [[Lengyelország]]ban ([[Krakkó]]), az egykori Szovjetunióban ([[Moszkva]], [[Szentpétervár]], [[Riga]]).
1979-ben levéllel fordult [[Kádár János (politikus)|Kádár János]]hoz, mert [[Borsányi György (történész)|Borsányi György]] történész akkor megjelent monográfiájában a korábbiaknál sokkal árnyaltabban foglalkozott Kun Béla személyiségével és történelmi szerepével. Kun Miklós a Komintern által elítélt frakciós tevékenység, illetve [[Horthy Miklós (kormányzó)|Horthy]] kurzusának hatásait vélte felfedezni a műben, amit ennek nyomán az [[Magyar Szocialista Munkáspárt|MSZMP]] Politikai Bizottsága határozata nyomán visszavontak és zúzdába küldtek.<ref name="HT"/>
Kutatóként tevékenységének kezdetén elsősorban a [[19. század]]i orosz forradalmár, [[Mihail Alekszandrovics Bakunyin|Mihail Bakunyin]] személyiségét és munkásságát vizsgálta. Az [[anarchizmus]] egyik megalapítójának alakját ebben az időben mind Nyugaton, mind az ún. szocialista országokban jelentős érdeklődés vette körül. Kun elmélyült kutatásait az ''Útban az anarchizmus felé. Mihail Bakunyin politikai pályaképe és eszmei fejlődése az [[1860-as évek]] közepén'' (1982) című könyvben összegezte. Ebben, valamint Bakunyin magyarul 1984-ben megjelent főművéhez (''Államiság és anarchia'') írott utószavában Kun marxista alapon, az antikommunista Bakunyin-irodalom szerzőivel polemizálva kísérelte meg visszailleszteni az időközben a nyugati újbaloldal és anarchista csoportosulások ikonjává vált hajdani vándorforradalmár alakját a [[19. század]]i orosz és nemzetközi forradalmi és munkásmozgalom történetébe.
| |||