„Tömés” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a apró javítások |
+Az üreg betömése, Az üreg betömése |
||
1. sor:
[[Kép:Amalgam.jpg|right|thumb|200px|Amalgámtömés]]
Megfelelő erősítés mellett a betétekhez hasonló kiterjedésű amalgámtömés is készűlhet. A [[fogászat]]ban '''tömés''' alatt azt a műveletet értjük, mely során, különböző anyagokkal, helyreállítjuk a sérült [[fog]] integritását. A fog tömésére általában [[fogszuvasodás]] vagy valamilyen trauma következtében kerül sor. Viszont túl nagy hiányok esetén már nem lehet töméssel helyreállítani a fog struktúráját, ilyenkor [[fogpótlás]]ok készítéséhez kell folyamodni.
Egy tömés elkészítéséhez a következő lépések szükségesek:
34. sor:
:*szilárd formában, becementezéssel a fogba kerülők: [[inlay]]ek
A tömőanyag megválasztása az üregalakítás előtt történik, mível közvetlen kihatással van rá. Ezenkívül az anyagválasztást még befolyásolják az esztétikai és mechanikai elvárások. Így, közvetlenül látható részre esztétikus, azaz „fogszínű” anyagot, míg nagy erőbehatásoknak kitett helyekre (mint az őrlőfogak [[rágófelszín]]ei) a legellenálóbb anyagokat helyezik. Utóbbi elvárásnak a leginkább az amalgám felel meg.
== Az üregek ==
[[Kép:0149-001.jpg|thumb|right|Még nem teljesen befejezett II. osztályú üreg]]
57 ⟶ 58 sor:
== A dentinseb ellátása ==
Mély szuvasodás, üregalakítás, protetikai célból való fogelőkészítés, vagy traumák során a [[dentin]] szabaddá válik. Mivel a dentin egy élő szövet, fokozottan érzékeny a külső behatásokra. Így az üregalakítás közben elszenvedett traumára, a fertőzésekre (szuvasodás esetén az ép dentincsatornákban is jelen vannak a baktériumok), a tömöanyagok okozta kémiai ártalmakra (főleg a kompozitok esetén) vagy a tömöanyagok közvetítette hőre (elsösorban amalgám tömések esetén). A saját vérellátás hiányaban a dentin nem képes megfelelő módon védekezni ezen behatásokkal szemben. Ezért szűkség van a dentin védelmét biztosítani, azáltal hogy: próbáljuk a dentincsatornákban lévő
A dentinseb védelmére különböző anyagok és technikák léteznek. Ezek megválasztása függ az üreg mélységétől, a hátrahagyott dentin minőségétől és a végleges tömőanyag tulajdonságaitól. A [[cinkoxi-foszfát cement]]ből, vagy [[polikarboxilát cement]]ből készített alaptömést és a dentin impregnálási módszerekt manapság már nem használják széles körben, az anyagok hátrányos tulajdonságai miatt. Alaptömés készítésére legmegfelelőbb anyagok a [[kálcium-hidroxid alapú cement]]ek, a [[cink-oxid-eugenol cement]], és az [[üvegionomér cement]], mível antiszeptikus hatásúak, hőszigetelők és az ingerdentin képzését is stimulálják. A kompozitok térhodítása óta és az egyre jobb [[dentin ragasztók]] (dentin bond agent) kifejlesztésével ezek az anyagok is háttérbe kerülnek. Az újabb kutatások szerint egy tömés sikerességét, azaz a másodlagos szuvasodás és a pulpakárosodás megjelenésének az elkerülését, a teljesen falálló tömés és a dentincsatornák lezárása biztosítja. Ezt a bondanyagok mikromechanikai kötődésével lehet elérni. Ezen anyagok hátránya, hogy biztonságos alkalmazásuk nagyon függ az elkészítési technikától. Nem megfelelő elkészítés esetén károsak lehetnek a [[fogbél]]re.
Nagyon mély szuvasodás esetén, ha fennáll a fogbél megnyításának a veszélye, egy kis mennyiségű szuvas dentint otthagyhatnak az üreg mélyén. Ilyenkor ún. [[fogbélsapkázás|indirekt pulpasapkázást]] végeznek. Az eljárás azon alapszik, hogy az üreg aljára fertőtlenítő hatású és az ingerdentin képzést serkentő anyagokat helyeznek, melyek semlegesítik a baktériumokat. Ugyanakkor az anyagok hatására egy megfelelő vastagságú ingerdentin rakódik le, ami megvédi a fogbelet a káros behatásoktól. Erre a célra a legmegfelelőbb anyagok a [[kálcium-hidroxid alapú cement]]ek. Ha a fogbél hiperémiás ([[gyulladás]]t megelőző fázis) a kálcium-hidroxid már nem elég, gyulladáscsökkentő és antibiotikum használata szűkséges. Az indirekt pulpasapkázás elvégzése után a fog életben maradása követendő, a fogat végleges töméssel csak pár hét után, megtartott vitalitás mellett lehet elvégezni.
== Az üreg betömése ==
[[Kép:Diquedegoma2.jpg|thumb|left|Tökéletes izolálás [[nyálrekesz|nyálrekesszel]]]]
[[Kép:0149-005.jpg|thumb|right|Kompozittal enyhén túltömött üreg. A fogra matrica van felhelyezve]]
Alapvetően kétféle technika létezik az üreg megtömésére: az egyik, amikor képlékeny állapotban viszik be az üregbe az anyagot és ott köt meg (direkt technika), a másik, amikor a szájüregen kívül készítik el a tömést és szilárd állapotban kerül az üregbe (indirekt technika). A tömések zöme direkt technikával készül, egyszerűbb kivitelezhetősége és kisebb időigénye miatt. Az indirekt technikát (azaz [[betét (fogászat)|betétek]] készítését) főleg nagy kiterjedésű rágófelszíni üregek esetén használják, mível ezek inkább biztosítják a jobb ellenállást a megmaradt fogszövetek számára. A tömőanyag szájüregbe való bevitele és a betétek beragasztása előtt a fogat izolálják, megakadályozva a nyál bejutását az üregbe. II. és III. osztályú üregek esetén biztosítani kell a hiányzó falat. Erre a célra [[matrica (fogászat)|matricákat]] helyeznek fel a fogra, melyek egyben a fal kontűrjét is visszaadják.
'''Képlékeny''' formában kerülnek az üregbe a [[kompozit (fogászat)|kompozitok]], az [[amalgám]], az [[üvegionomér cement]] és a [[kompomér]]ek. Ezek közül az amalgám és a kompozitok felelnek meg a nagy rágóerőknek kitett rágófelszíni tömések készítésére, míg az üvegionoméreket és a kompoméreket főleg [[fogszuvasodás|cementcaries]] esetén használják. Az anyagok kötése általában két komponens reakciójaként jön létre, melyeket az üregbe való behelyezés előtt összekevernek. Az amalgámon kívül, a többi anyagnak van fotopolimerizábilis formája, amikor is a kötést fény indítja be (ilyenkor a komponensek gyárilag vannak összekeverve). Kémiai kötés esetén a manipulációs idő (a két komponens összekeverésétől a szilárdulásig eltelt idő) korlátozott, míg fényre való kötés esetén ez jóval hosszabb. A végleges kötés anyagtól függően rövidebb-hosszabb idő után következik be (az amalgámnál és az üvegionomérnél ez akár 24 órát is igénybevehet). A megfelelően előkészített anyagokat speciális tömőeszközökkel, kisebb mennyiségekben, viszik be az üregbe, ahol tömörítik. A tömörítés célja a tömőanyag minél jobb adaptálása az üreg falaihoz és a légbuborékok keletkezésének az elkerűlése, mely gyengíti a tömés minőségét. Miután az üreget teljesen feltöltötték anyaggal, következik a rágófelszín kialakítása, lehetőleg olyanra, mint a amilyen a szuvasodás előtt volt. A pontos rágófelszíni morfológia kialakítása az egyik legfontosabb lépése a tömés készítésének, mivel csak így adható vissza a fog funkcionalítása.
[[Kép:Inlay onlay overlay.jpg|thumb|right|Betétek]]
A '''[[betétek]]''' olyan „tömések”, melyeket a preparált fogról készített lenyomat alapján a fogtechnikus állít elő (hasonlóan a [[korona (fogászat)|koronákhoz]]) és szilárd állapotban becementezéssel kerülnek az üregbe. Lehetnek inlay-ek, onlay-ek és overlay-ek. Az inlay-ek a csücskök barázdafelőli lejtőjére terjednek ki. Az onlay-ek nagyobb kiterjedésűek, enyhén túllépnek a csücskök csúcsán, és ezáltal kevésbé érvényesül az ékhatás a fogon (de teljesen így sem küszöbőlhető ki). Az ékhatás legkevésbé az overlay-ek esetén érvényesül, ugyanis ezek teljesen befedik a csücsköket. Készülhetnek fémekből (főleg [[arany]]ból) vagy esztétikus anyagokból ([[fogászati kerámia|kerámia]], kompozitok). A betétek egyik nagy előnye, hogy fogtechnikai laboratóriumban készűlnek és így inkább megvan a lehetőség a [[gnathológia]]i alapelveken alapuló ([[artikulátor]]ok használata) rágófelszín kialakítására.
== Az üreg betömése ==
A tömőanyag megszilárdulása után a fölösleget el kell távolítani és a tömés felszínét simmára kell csíszolni. A fölösleg a beteget rágás közben zavarná, míg az érdes felszín a [[lepedék]] megtapadásának kedvezne. Különösen fontos a tömés széleinek a kidolgozása, mert ha a tömés és az üreg falai közt rés van a baktériumok újra behatolhatnak az üregbe és másodlagos szuvasodást okoznak.
[[Kép:0149-006.jpg|thumb|right|A fentebb látható tömés finírozva és polírozva]]
Amalgámtömések esetén az üreget enyhén túltömik, majd ezt az üreg szélei fele tartó mozdulatokkal távolítják el, ezáltal javítva a széli záródást. Erre a célra olyan fúrókat használnak, melyeknek sűrűn elhelyezett és sekély forgácsoló éleik vannak. A finírozás az amalgám teljes kötése után történhet, tehát 24 óra után. A finírozás után következik a polírozás, mely során a tömés érdességét minimálisra csökkentik. Így az amalgám felszíne [[korrózió]]val ellenállóbb lesz, a plakk kevésbé tud megtapadni és tovább javul a széli záródás. Polírozásra fémből készült teljesen sima fúrót, vagy gumipolírozókat használnak. A tömés végső fényét filckorongokkal, körkefékkel adják meg, polírozópaszták használata mellett. Mivel az amalgám jó hővezető ezeket a műveleteket vízhűtés mellett kell végezni, a pulpakárosodás elkerülésére.
Kompozittömések esetén is hasonlóan történik a tömés kidolgozása azzl a különbséggel, hogy itt speciálisan a kompozit anyagok számára kifejlesztett polírozókat használnak. Úgy a finírozók, mint a polírozók színkóddal vannak ellátva, ami az eszköz durvaságát jelöli.
== Források ==
| |||