„Salaam hadművelet” változatai közötti eltérés

[[Hitler]] azonban nem tekintette ezt a hadszínteret fontosnak, minden erejét a [[Szovjetunió]] elleni harcnak szentelte, ezért [[Erwin Rommel|Rommel]] csapatai nem kapták meg a harcok folytatásához szükséges utánpótlást. Az arcvonal megmerevedett [[El AlameinnélAlamein]]nél.

Eközben Kairóban[[Kairó]]ban, a szövetségesek legfontosabb [[Közel-Kelet|közel-keleti]] központjában pánikközeli hangulat uralkodott, [[kijárási tilalok|kijárási tilalmat]] rendeltek el, és számos európai civil elmenekült a városból. A németek meglehetősen pontos információkkal rendelkeztek a városban uralkodó állapotokról, mivel már korábban megszerezték a kairói amerikai [[attasé]] rejtjelkulcsát[[rejtjelkulcs]]át, és lehallgatták a tiszt meglehetősen bőbeszédű adásait.

Nem rendelkeztek azonban Kairóban saját, megbízható titkosügynökökkel, ezért elhatározták két [[hírszerzőtiszt]] bejuttatását a városba.

Az [[Abwehr]] két tisztje, ''Johannes (Hans) Eppler'' és ''Peter Stanstede'', valamint a célba juttatásukért felelős Abwehr kommandó [[Almásy László]] vezetésével vágott neki a sivatagnak. Almásy, a híres sivatagi utazó, felfedező, pilóta és sportember a [[Magyar Királyi Légierő ]] tisztjeként szolgált a háború alatt, és tapasztalatai miatt vezényelték az [[Afrikakorps]]-hoz, ahol mint sivatagi szakértő tevékenykedett.

Almásy, a két ügynök és a [[Brandenburg-kommandósokkommandó]]sok a [[Szahara|Szaharába]] mélyen behatolva, akkor még felfedezetlen vidéken át délről megkerülték a szövetséges vonalat. Négy zsákmányolt amerikai teherautóval két hét alatt 4200 km-t tettek meg a [[Nílusig]] és vissza.

Nagy Homoktengeren, a líbiai-sivatag legszárazabb részén átkelve eljutottak a [[Gilf-Kebir felföld]] lábáig, ahol Almásy a 30-as években felfedezőutakat tett. Ez a terület már Egyiptomhoz[[Egyiptom]]hoz tartozik. Itt, vakmerően érintve a szövetségesek által megszállt [[Harga oázistoázis]]t, nyugat felé haladtak tovább.

Végül megérkeztek a Nílus partján lévő Aszjut városába, ahol a két ügynököt kitették a vasútállomáson, és Almásy csoportjával ugyanezen az úton visszatért [[Líbia|Líbiába]].

Az akció után Rommel Almásyt a [[Vaskereszt]] első osztályával tüntette ki, és előléptette [[főhadnagy|főhadnaggyá]].

Eppler [[Alexandria|Alexandriában]] nőtt fel, jól beszélt arabul, ezért Husszein Gaffar álnéven gazdag egyiptominak adta ki magát. Stanstede, aki a háború előtt Amerikában dolgozott, Peter Monkaster néven [[skandináv]] származású amerikainak adta ki magát.

Ezután információgyűjtéshez láttak, Eppler fiatalkori ismerőse, Hekmat Fahmy hastáncosnő[[hastáncos]]nő fél- és alvilági kapcsolatait kihasználva. [[Kairó]], a Közel-Kelet akkori brit adminisztratív és katonai központja, rendkívül intenzív éjszakai élettel bírt, az itt állomásozó vagy szabadságukat töltő katonákat kiszolgálandó. Eppler gyakran szerepelt mint az [[angol hadsereg]] hadnagya[[hadnagy]]a, és kitűnően hamisított brit és egyiptomi bankjegy-kötegekkel olajozta hírszerző hálózatát.

Rádiókészülékük segítségével, előzetesen egyeztetett titkos kód alapján kapcsolatba léptek az [[El AlameinnélAlamein]]nél állomásozó hadsereggel. Július folyamán, amikor a német csapatokat visszaszorították, és a rádiókapcsolat akadozni kezdett, egyiptomi ellenállók segítségét kérték. Az angol uralom alólellen, országukatországuk felszabadítanifelszabadításáért kívánószervezkedő egyiptomi katonatisztek mozgalma a későbbi államelnököt, az ekkor fiatal [[híradó csapatok|híradós]] hadnagyként[[hadnagy]]ként szolgáló [[Anvar Szadat]]ot bízta meg a kommunikációs problémák elhárításával. Ekkorra azonban az AfrikaKorps[[Afrikakorps]] már a túlélésért küzdött, rádióállomásait lerohanták, és nem sikerült a kapcsolatot helyreállítani.

A kémek rongyrázó életmódja és gyanús kapcsolataik hamar szemet szúrtak a brit elhárításnak[[kémelhárítás|elhárítás]]nak. Gyors felderítőmunka után megszállták a lakóhajót és letartóztatták a két ügynököt és Szadatot[[Anvar Szadat|Szadat]]ot. Mindhármuknak sikerült megúszni a szinte biztosnak látszó kivégzőosztagot. Szadat és a hastáncosnő börtönbe került, a két német további sorsáról nem sokat tudunk.