„Tunhuangi kéziratok” változatai közötti eltérés

A Tunhuangi kéziratokban használt nyelvek és írások széles választéka a régió első évezredi multikulturális természetének a következménye.<ref>Takata, Tokio 高田時雄. 2000. "Multilingualism at Tun-huang". Acta Asiatica, Bulletin of the Institute of Eastern Culture 78: 49–70. {{cite web| url= http://www.zinbun.kyoto-u.ac.jp/~takata/muldunhuang.pdf |title= Multilingualism in Tun-huang'.}}</ref> A kéziratok többségét klasszikus és [[Alapnyelv (vernakuláris)|vernakuláris]] kínai írással írták, a többségét – köztük a [[buddhista szövegek]]et is – [[kaj-su]] avagy „mintaírás” stílusban, de akadnak [[Félkurzív kínai írás|félkurzív]] szövegek is. A 9-10. században írott Tunhuangi kéziratok szokásostól eltérő jellemzője az, hogy úgy tűnik, hogy ecset helyett kemény íróvesszővel készültek. Akira Fudzsieda szerint amiatt lehetett ez, mert a tibeti megszállást követően a 8. században nem álltak rendelkezésre az ecsetkészítéshez szükséges alapanyagok.<ref>FUJIEDA, Akira. 1968. "Sutain Tonkō shūshū e-iri Kannongyō sasshi (S.6983): Tonkō ni okeru mokuhitsu no shiyō" スタイン蒐集絵入り〈観音経〉冊子（S.6983）—— 敦煌における木筆の使用. Bokubi 墨美 177: 3–45.</ref>

 

 

A fent említett nyelveken kívül találhatóak még hotani, [[szanszkrit nyelv|szanszkrit]], szogd, tangut, [[tibeti nyelv|tibeti]], óujgur és [[héber nyelv|héber]] nyelvű szövegek is.<ref>Susan Whitfield (2004). ''The Silk Road: Trade, Travel, War and Faith''. London: British Library Press, 2004.</ref>