„Teknőshajó” változatai közötti eltérés

A teknőshajó egy robusztus, [[evező]]vel és [[vitorla|vitorlával]] hajtott part közeli harcra tervezett hajó volt. Valószínűleg a „lándzsa hajó” (kwason) továbbfejlesztésével alakult ki. Az 1413-as, első ismert változat két [[fedélzet]]tel rendelkezett, az alsón az evezősöket helyezték el, a felsőn pedig a távolsági fegyverekkel felszerelt katonákat. A hajó oldalfalai magasak voltak, hogy megnehezítsék a [[csáklyázást]] (fő ellenfeleik, a japánok kedvelt taktikáját). Elsősorban arra használták hogy az ellenséges hajóknak ütköztetve azokat harcképtelenné tegyék.<ref name="james adams"/>

A [[16. század]] végén [[I Szunsin]] több újítást vezetett be. A leglátványosabb újítás egy vastag, íves, fából készült tető volt, ami beborította az egész felső fedélzetet (ahol ekkor már nem csak a katonák, hanem az evezősök is helyet foglaltak). A tetőre kívülről tüskés fémlemezeket erősítettek.<ref name="james adams"/> Ezzel a hadihajó megcsáklyázása gyakorlatilag lehetetlenné vált. További jellegzetessége volt ennek a típusnak, hogy elején egy füstöt okádó sárkányfejet helyeztek el. Ezek a hajók elsősorban már arra használták, hogy az ellenséges hajóknak ütközve azokat harcképtelenné tegyék, hanem ágyúik tűzerejét vetették be. Evezőik segítségével gyorsan bejutottak az ellenséges hajók közé, majd gyorsan vissza is vonulhattak.<ref name="james adams"/>