„Gamal Abden-Nasszer” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Lenin-renddel kitüntetettek kategória hozzáadva (a HotCattel) |
Új kép az infoboxban, a bolgár társlap szócikkének infoboxából áthozva. A korábbi képnek az infoboxon kívüli szövegbe átmozgatása. |
||
2. sor:
| név =Gamal Abden-Nasszer
| nemzetiség =egyiptomi
| kép =Nasser.jpg<!--Gamal Nasser.jpg-->
| képméret =200px
| képaláírás =
57. sor:
Nasszer köznépi családból származott, apja postatisztviselő, 6 fiú- és 1 leánytestvére volt. A gyermek Nasszer általános és középiskolás éveit családi okokból sok különböző városban és iskolában végezte, így megismerhette Egyiptom társadalmának legkülönbözőbb rétegeit. A kairói Királyi Katonai Akadémia elvégzése után Felső-Egyiptomban, majd Szudánban szolgál. 1943-tól a kairói katonai akadémia tanára. Egyiptom 1948-49-es első arab izraeli háborúban elszenvedett veresége hatására fiatal tiszttársaival létrehozta a Szabad Tisztek Bizottságát, majd 1952-ben Mohamed Nagib (angol írásmóddal [https://en.wikipedia.org/wiki/Muhammad_Naguib Naguib]) mellett vezetője volt a népfelkeléssel támogatott katonai puccsnak, amely során elűzték a népszerűtlen, gyenge kezű, Londonhoz hű I. Faruk királyt, lezárva a török eredetű [[Egyiptom történelme#Mohamed Ali .C3.A9s ut.C3.B3dai .281805-1882.29|Mohamed Ali]] dinasztia uralkodását Egyiptomban és Szudánban.
[[Fájl:Gamal Nasser.jpg|bélyegkép|balra|Nasszer]]
[[Fájl:Free Officers.jpg|thumb|"Szabad Tisztek" / Nasszer (balról a 2.) fiatal tiszttársaival a Szabad Tisztek Bizottságának megalakítása idején.]]
[[Fájl:Nasser Gaddafi 1969.jpg|thumb|Nasser Kadhafival 1969-ben / Két karizmatikus vezető, aki meghatározó befolyást gyakorolt az arabok 20. sz-i történetére.]]
Az Egyiptomi Köztársaságot 1953. június 18-án kiáltották ki. Első elnöke [[Mohamed Nagib]] volt, bár a valódi vezetés már ekkor is Nasszer kezében volt. Nagib lemondása (1954) után Nasszer, az 1952-es forradalom kulcsfigurája vette át az elnöki hatalmat. Nasszer lelkesítő szónoklataival, karizmatikus egyéniségével hamarosan az arab nacionalizmus legfőbb szellemi atyja lett. Nasszer olyan arab nemzetről álmodott, amely nem a régi berögződések alapján szerveződik. Nem volt hajlandó egyezkedni a nyugati hatalmakkal, és nem kötött az országa számára előnytelen kompromisszumokat. A félelem legkisebb jele nélkül szállt szembe a régi gyarmatbirodalmakkal és új szövetségeseikkel.
| |||