„Hercules” változatai közötti eltérés

'''Hercules''' (görögülógörögül: Ἡρακλῆς/Héraklész) a [[görög mitológia]] [[Hős|hérosz]]ának, [[Héraklész]]nek római alakja, ahol istenként tisztelték.

Héraklész görög legendái eljutottak nyugatra is. Az [[etruszkok]]nál [[Héraklész|Hercle]] ''(Hercule, Ercole)'' is lényegében azonosítható Héraklésszel, és itt isteni tiszteletben részesült [[Tinia]] és [[Iuno Regina|Uni]] gyermekeként csakúgy mint később [[Róma|Rómában]]. A [[római mitológia|római mitológiába]] azonban nem az etruszk fennhatóság idején került be, hanem később. Erre utal, hogy nem a főisteni pár ([[Iuppiter]] és [[Iuno Regina]]) gyermeke, hanem Iuppiter és [[Alkméné|Alcmene]] nászából származik, ahogy a görög változatban. Ez eléggé szokatlan a római mitológiában, ahol az istenek közel sem olyan kicsapongók, sokkal prűdebbek mint a görögben. [[Titus Livius]] szerint már [[Romulus]] meghonosította Rómában a Hercules-kultuszt. Romulus ''„pártolója volt a virtus szülte halhatatlanságnak, amely felé őt is vezette a végzet”'' (Livius).

A [[Római Köztársaság|köztársaságkor]] egy szakaszában a [[szibüllák]] jóslatai miatt más keleti elemek is megjelentek és a római [[panteon]] kibővült a nemcsak közvetetten görög eredetű, a görög istenekkel funkcióik révén azonosítható görög istenekkel, hanem görög nevű, közvetlenül a görög mitológiából átvett istenekkel. Az istenek átvétele szükségszerűen a görög mitológia komplett mítoszai is átkerültek a rómaiba, hiszen [[Pluto (isten)Hadész|Pluto]] és [[Perszephoné|Proserpina]] története másképp nem érthető meg, csak a mítoszkörnyezet adoptálásával. Így jutott el Rómába Héraklész is, aki a görög regék többségében szerepel. Itt Hercules lett a neve, ami viszont arra utal, hogy ismerték korábban is, csak nem tagolódott be a mitológiába. Átvételét megkönnyítette, hogy a római [[numen]]ek közt is volt hasonló nevű. A ''[[herctum]]'' fogalom a kerítések védőszellemeit takarta, így a magántulajdonnal, kereskedelemmel és vagyonnal is kapcsolatban állt. A Héraklésszel azonosított herctumot ''Semo Sancus'' vagy ''Deus Fidius'' néven tisztelték. A Hercules név első előfordulásai [[Tarentum]] elfoglalása utánra ([[i. e. 5. század]]) datálódnak, amikor [[Apollo]], [[Aszklépiosz|Aesculapius]] és [[Magna Mater]] kultuszai is megjelennek. Istenként tisztelték, legendáriumából adódóan a sport és az utazás istene lett. Emellett azonban hadisten is volt, regéi [[Mars (isten)|Marshoz]] is kapcsolódnak.

A késői császárkorban [[Pannonia (provincia)|Pannonia]] provinciában Hercules kultuszai széles körben terjedtek. [[ScarbantiaSopron|Scarbantiában]] és [[Savaria|Savariában]] is állt Hercules-templom. A [[2. század]]ban a hadsereg katonái között volt népszerű, ezt a Hercules-kultuszt váltotta fel a katonák között [[Mithrász]] tisztelete, amit viszont a kereszténység szorított ki. Hercules alakja a germán mitológiában [[Thor|Donar]]ként tűnik fel.