„Csatlórúd” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
3. sor:
A ''Locomotion No 1'' nevű gőzmozdony volt az első, amely [[Lánchajtás|lánc]] helyett csatlórudat használt a meghajtott kerekek összekapcsolására. Az 1930-as években megbízható [[Gördülőcsapágy|gördülőcsapágyas]] csatlórudakat fejlesztettek ki.
A csatlórúd a hajtott kerekek tengelyéhez képest excentrikusan csatlakozik a kerekekhez. Emiatt mozgás közben elkerülhetetlenül aszimmetrikus erők és rezgések lépnek fel. Ennek kompenzálására a belső vázas lokomotívoknál beépített ellensúlyt alkalmaztak. Külső vázas lokomotívoknál az ellensúly helyet foglalhatott magán a hajtott kereken, vagy a tengelyen, a vázon kívül.
Azokban az esetekben, amikor a csatlórudak mozgása kör alakban történik, az ellensúly ezt a mozgást képes teljes egészében kompenzálni. Ahol azonban a mozgás egy része nem kör alakú (például a dugattyúrúd vízszintes irányú mozgásánál), az ellensúly nem képes tökéletesen kiegyensúlyozni a fellépő erőket. Egy olyan meghajtott kerék esetében, amelyik a csatlórúddal és a dugattyú hajtórúdjával is kapcsolatban van, a dugattyúrúd vízszintes mozgásának és a csatlórúd mozgásának kiegyensúlyozására szolgáló ellensúly nehezebb lesz, mint a rudak súlyát kompenzálni hivatott ellensúly. Ezért a teljes vibráció kiiktatására választott ellensúly nem szünteti meg a rezgés függőleges összetevőjét. Ezt a fennmaradó rezgést nevezik ''kalapálásnak''. Ez mind a mozdonyra, mind a sínpárra pusztító hatással van. Ez a jelenség szorosan hozzátartozik a hagyományos kéthengeres gőzmozdonyokhoz, és többek között ez is egy oka annak, hogy kivonták őket a forgalomból.
| |||