„Etelköz” változatai közötti eltérés

A területen fontos kereskedelmi utak vezettek keresztül. Északról délre a [[Volga folyó|volgai]], [[Don folyó|doni]], [[Dnyeper|dnyeperi]] vizivízi utak segítségével a normann-szlávnormann–szláv oroszok a [[Fekete-tenger|Fekete-tengerig]], [[Bizánci Birodalom|Bizáncig]] és a [[Kaszpi-tenger|Kaszpi-tó]] déli kikötőiig jutottak el. Volt egy ezekre merőleges szárazföldi út is, amely északkeletről délnyugatra vezetett , és a [[Volgai Bolgárország|Volgai Bolgárországot]] kötötte össze [[Kijev|Kijevvel]], és a [[Kárpát-medence|Kárpát­-medencével]].<ref>{{refhely|Erdélyi István: A magyar honfoglalás és előzményei, Kossuth Könyvkiadó, 1986., 1988|30. oldalo.</ref>}}<ref>Bartha Antal: A magyar nép őstörténete. Akadémiai kiadó, Bp, 1988. 388.old.</ref><ref>Ez volt a honfoglaló hétmagyarok útja is.</ref> A kereskedelmi útvonalakon elsősorban prémeket, cserzett bőröket, szőnyegeket és öt­vöstárgyakatötvöstárgyakat szállítottak. A kereskedelmet antik szokásjog szabályozta, amelybe beletartozott, hogy őseink - akik Király Péter szerint már 811-ben felbukkannak az Al-Dunánál , és 834-836 között is említik őket azon a tájon<ref>{{refhely|Erdélyi István, i.m1988|24. 24o.old</ref>}} - a terület gazdáiként a kereskedőkaravánok átengedéséért vámot kaptak. Fontos körülmény, hogy az egész Keletkelet-európai sztyeppe és kü­lönösen különösen a Volga-Don szűkület uraiként gyakorlatilag az egész térség kereskedelmét ellenőrízhetékellenőrizhették - és ez magyarázza a magyarok pompaszeretetéről és gazdagságáról a mohamedán forrásokban fennmaradt adato­katadatokat, de hadaik jó felszerelését és így részben a honfoglalásra induló katonai erejüket is.

"Szovjet kutatók, köztük Sz. Sz. Sirinszkij, felfigyeltek arra, hogy a IX. század húszas éveitől kezdve a kazár-kijevi kazár–kijevi kereskedelemben zavar lép fel; ettől kezdve ugyanis a szláv területeken elmaradtak a (kazárokra jellemző) dirhemleletek. Úgy véljük, jogos feltételezés, hogy dél-oroszországi területen éppen az ősmagyarság beékelődése idézte elő ezt a változást" - írja Erdélyi István.{{refhely|Erdélyi 1988|30. o.}}