'''Dzsizó''' vagy '''Ksitigarbha''' ([[szanszkrit nyelv|szanszkrit]]: Kṣitigarbha, [[kínai nyelv|kínai]]: 地藏; [[pinyinpinjin]]: Ti-cang; [[japán nyelv|japán]]: 地蔵; romadzsi: 地蔵, [[Hepburn-átírás]]sal: Jizō) a [[Buddhizmus Kelet-Ázsiában|kelet-ázsiai buddhizmus]] egyik fontos alakja, az egyik legnépszerűbb [[bodhiszattva]] [[Japán]]ban, a gyerekek és nők pártfogója, akit leggyakrabban [[bhikkhu|buddhista szerzetesként]] ábrázolnak. Szobrai mezőn, útfélen, templomkertben gyakran láthatók, s legelterjedtebb fajtájukat, a ''mizuko Dzsizó''kat ('vízi gyerek Dzsizó') könnyű felismerni a nyakukba kötött piros partedliről meg az eléjük halmozott kőkockákról, Dzsizó ugyanis jeges folyókon át vezeti a meghalt gyerekeket a paradicsomba, a kis ruhadarab az ő lelküket van hivatva melengetni, a kövek pedig a gázolásban segítenek – a szobrocskákat többnyire halva született vagy abortált magzatok szülei adományozzák. Dzsizó egyik kezében rendszerint vándorbotot, másikban bűvös ékkövet tart. Nevének jelentése 'a föld méhe', s indiai eredetijéénél, Ksitigarbháénál Japánban sokkal fontosabb szerepet kapott: az úton járók és tűzoltók is védőistenükként tisztelik.
